Szolidaritásunkat fejezzük ki a közoktatásban sztrájkoló és polgári engedetlenségi akciókban részt vevő, a diplomás átlagot követő bérezésért és méltóbb munkakörülményekért küzdő tanárokkal, kollégáinkkal.
Ókortudományi Társaság
Budapest, 2022. november 8.
Meghívó
Az Ókortudományi Társaság 2022. november 18-án, pénteken 17:00 órakor
kezdődő felolvasó ülésére, amelynek programja:
Jakab Éva
(Károli Gáspár Református Egyetem)
Kereskedelmi minták? Néhány adat a bor kereskedelmi forgalmához a Római Birodalomban
A francia régészek Arles térségében római hajók roncsaira bukkantak, amelyek – többek között – kisméretű, felirattal ellátott amphorákat is rejtettek. Ezen izgalmas lelet kapcsán vetődött fel a kérdés, hogy a Földközi-tenger medencéjében a nagykereskedelmi forgalomban használtak-e rendszeresen kereskedelmi mintákat. A kutatások alapjában az ún. klasszikus korra (Kr. u. 1-3. század) koncentráltak.
2022. márciusában a Collège du France Párizsban nemzetközi konferenciát szervezett a kérdéskörről, és az a megtiszteltetés ért, hogy engem is meghívtak egy előadásra. A konferencia tapasztalatait feldolgozva jelen előadásom egyrészt a bor nagykereskedelmi forgalmának jogi vonatkozásairól tudósít, másrészt azt vizsgálja, hogy a vevők hogyan szereztek információt az áru tényleges minőségéről. A jogi forrásokban fellelhető-e a kereskedelmi minták alapján való ügyletkötési gyakorlat bármilyen nyoma?
A mezőgazdasági termékek nagykereskedelmi forgalmazása általában árverések keretében zajlott a Birodalomban. Az epigráfiai források egy forum vinariumról és egy portus vinariusról is beszámolnak Rómában. Hogyan lehetett biztosítani a vevő számára, hogy meggyőződjön a minőségről? És hogyan lehetett azt biztosítani, hogy a bor minősége a teljesítéskor is változatlan legyen? Ráadásul a borkereskedelemnek van egy sajátos kockázata is: a bor az erjedés és a tárolás során lejátszódó kémiai reakciók révén megromolhat (az eladó vétkes közrehatása nélkül is).
Lautner Péter
(PPKE BTK Filozófia Tanszék)
Aspasios a hitványságról. Egy aristotelési szöveg peripatetikus olvasata
Aristotelésnek a hitványsággal (μοχθηρία) kapcsolatos megjegyzései szétszórtak és nehezen rendezhetők össze egységes egésszé. Az egyik fő problémát hitványság és értelem kapcsolata jelenti; azt kell-e mondani, hogy a hitvány embert a vágyai hajtják, vagy azt, hogy az értelem dönt úgy, hogy a vágyak céljait szolgálja ki. Az egyik kulcsszöveg a Nikomakhoszi etika III. könyvében található (2, 1110b30–1111a1), ahol Aristotelés a választásban megnyilvánuló tudatlanságot a hitványság körébe utalja, mert nézete szerint az efféle tudatlanság abból ered, hogy a cselekvő személy nincs tisztában a hasznossággal. Kérdés, hogy ez a tudatlanság milyen formában állítható párhuzamba az általános nem ismeretével. Erre a szövegrészre koncentrálva a kora császárkori peripatetikus kommentátor, Aspasios a döntéssel kapcsolatos tudatlanságot a praktikus szillogizmus keretei közt tárgyalja, és úgy véli, hogy ez a tudatlanság a nagyobbik premisszával kapcsolatos, ami egy általános szokást, törvényt vagy attitűdöt fejez ki, de a konkrét szituációt leíró kisebbik premisszára nem terjed ki. Minden jel szerint értelmezése olyan szövegolvasaton alapul, amelyet a modern kiadások nem jeleznek, jóllehet az adott szövegrész értelmezése tudottan problematikus.
Helyszín:
ELTE BTK A épület, Gombocz Zoltán-terem (047)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
Meghívó
Az Ókortudományi Társaság 2022. október 21-én, pénteken 17:00 órakor
kezdődő felolvasó ülésére, amelynek programja:
Bács Tamás
(ELTE BTK Egyiptológia Tanszék)
Monumentális szöveg – monumentális szövegszerkesztés: néhány késő-ramesszida példa
„Egyiptom egy olyan társadalom volt, ahol az írások legalább annyira tárgyak, mint szövegek voltak, ha nem többek.” Az idézet, Christopher Eyre megállapítása, mintegy bevezetésként szolgál a hieroglif írásrendszer az érdeklődés ma előterébe kerülő sajátosságainak, a hieroglif jelek figuratív dimenziója, valamint a képi és nyelvi kifejezési formák belső összefüggése szabta lényeges kapcsolatok vizsgálatához. A művészet és írás kölcsönösségére alapított egység ilyen sajátosság, amely egyes értelmezések szerint épphogy a hieroglif írás teljes alfabetikus írássá fejlődését akadályozta meg, hiszen kifejezetten ennek dekoratív hatását semlegesítette volna a jelek számának lekorlátozásával.
Az egyiptomi hieroglif szövegek története sem egyszerűen nyelvi vagy irodalmi kérdés, legalább annyira régészeti és művészettörténeti is. A fennmaradt szövegek maguk is tárgyak, ahol formájuk és funkciójuk éppoly fontos, mint tartalmuk. Különösen lényeges ezért kontextualizált megközelítésük, amely figyelembe veszi a feliratos szövegek vizuális retorikáját és monumentalitásuk dinamikus aspektusait.
Másfelől, a mindenkori templomok, királyi és elit sírok faragott vagy festett hieroglif szövegei lehetővé teszik, hogy bepillantást nyerjünk az egyes korszakok kéziratos kultúrájának és írnoki gyakorlatának jellegébe és kiterjedtségébe is. A feliratkészítés folyamata ugyanis nemcsak a kéziratból a falra való átkonfigurálást jelentette, hanem a szövegek újraértelmezését is a sír térbeli, építészeti és szimbolikus kontextusa szempontjából. Ennek illusztrálására főképp késő-ramesszida, ezen belül is elsősorban a thébai 65. sz. elit síremlék által nyújtott példákat fogok bemutatni.
Adorjáni Zsolt
(ELKH BTK Moravcsik Gyula Intézet)
Kallimachos és a görög enkómion-irodalom költői hagyománya
Több éves munkám, a töredékes kallimachosi költemény, az Ektheósis Arsinoés kiadása és kommentálása késztetett arra, hogy a görög enkómiasztikus irodalom hagyományát áttekintsem, különös tekintettel az abban kimutatható motívumfolytonosságra. Az előadás néhány ilyen „vörös fonál” felfejtésére vállalkozik, így mikrofilológiai elemzés helyett inkább a nagy összefüggések és hagyományvonalak vázlatos megrajzolására tesz kísérletet. A háttérben a hellenisztikus költő említett műve áll, amely különösen hasznos „kontroll-anyag”, hiszen benne számos korábbi hagyományszál fonódik össze és fogadtatástörténete is megerősíti, hogy a műfaj alakulásának egyik központi állomását lássuk benne. Az áttekintés perspektívája ilyenformán a hellenisztikus költészet nézőpontjából retro és pro-spektív jellegű. Először megnézzük, hogyan olvas(hat)ták az enkómiasztikus vonásokra érzékeny hellenisztikus költők Homéros, Ibykos, Simónidés és Pindaros műveit és miért fedezhettek fel benne politikai vonatkozásokat, aztán a gazdag utóéletből egyetlen példát emelnénk ki, Ennius egy helyét, ahol Kallimachos-recepció gyanítható. Így végső soron a hellenisztikus történelmi eposz eredetének régi és hírhedt vitájához (K. Ziegler 19662) is hozzájárulhatunk egy szerény adalékkal.
Helyszín:
ELTE BTK A épület, Gombocz Zoltán-terem (047)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
2022. május 18.
éves rendes közgyűlés
(az Ábel Jenő Országos Latin Tanulmányi Verseny eredményhirdetése, beszámolók, a Társaság díjainak átadása),
illetve
Meghívó
Az Ókortudományi Társaság 2022. április 22-én, pénteken 17.00 órakor
kezdődő felolvasóülésére, amelynek programja:
Hamar Imre
(ELTE BTK Kínai Tanszék)
Polémia és adoptáció: az ókori kínai filozófia találkozása a buddhizmussal
Az ókori kínai filozófiai iskolák közül a konfucianizmus a Han-dinasztia uralkodó ideológiája lett, eszményei (igazságosság, emberségesség, szülőtisztelet, szertartásosság) a kínai társadalom alappilléreivé váltak. Az Indiából a Selyemút mentén az i. sz. első században Kínába érkező indiai és belső-ázsiai buddhista szerzetesek életmódja, tanításai számos ponton szöges ellentétben álltak a Kínában általánosan elfogadott értékrendszerrel. A szülőtisztelő gyermek számára a konfuciánus előírások szerint a legfontosabb feladat az utódnemzés, a család folytonosságának biztosítása, hogy mindig legyen fiú a családban, aki az ősök templomában bemutatja a szükséges áldozatokat az ősöknek. Érthető, hogy a konfuciánus írástudók nem tudták elfogadni a buddhizmus által megkövetelt cölibátust, és apologetikus írásaikban hangot is adtak kritikájuknak. A második századtól kezdve a buddhisták válaszul vitairataikban hangsúlyozták a szerzetesi élet hasznosságát a társadalom szempontjából, továbbá olyan a Buddhának tulajdonított indiai műveket, szútrákat fordítottak le, illetve ilyen szútraként feltüntetve írtak kínai szerzők is műveket, ún. apokrif szútrákat, amelyek hangsúlyozzák a szülőtisztelet fontosságát a buddhista gyakorlatban.
Mayer Gyula
(ELKH BTK Moravcsik Gyula Intézet)
Janus Pannonius kézírása és kancelláriai tevékenysége
Csapodi Csaba 1981-ben kísérletet tett arra, hogy különféle forrásokban azonosítsa Janus kézírását, azonban a Janus-autográfiára vonatkozó némely állítását a kritika komoly fönntartásokkal fogadta. A királyi oklevelek kancelláriai jegyzeteinek alaposabb vizsgálata lehetővé teszi a Janus kezéhez köthető jegyzeteknek a korábbinál szélesebb körben történő azonosítását. Mintegy melléktermékként más kancellárok (Vitéz János, Várdai István, Bodó Miklós, Handó György és Matucsinai Gábor) kézírása is több-kevesebb bizonyossággal elkülöníthetővé válik.
Helyszín:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
Meghívó
Az
Ókortudományi Társaság 2022. március 18-án, pénteken 17.00
órakor
kezdődő felolvasóülésére, amelynek programja:
Gesztelyi Tamás
Az Ustinow-gemmagyűjtemény, Oslo, Kultúrtörténeti Múzeum
Báró Ustinow Palestina területén jelentős antik gyűjteményt hozott létre, melyben 100 db. görög-római és antikizáló gemma található. Ha ez számbelileg nem is rendkívüli, mégis jelentős abból a szempontból, hogy alkalmat ad egy keleti provincia gemmáinak képi világát megállapítani, és összehasonlítani a nyugati provinciák gemmáinak képi világával. Ennek alapján határozott különbségek állapíthatók meg a két terület között, ezekre mutat rá az előadás a gyűjtemény darabjainak bemutatása során.
Kulin Veronika
„Tiszta énekek nyílnak.” Mítoszelbeszélés Bakchylidés paiántöredékében
Egy Kassandra történetét tartalmazó költemény műfaji besorolása körül kialakult ókori vitából kiindulva az előadás azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy vajon van-e a mítoszelbeszélésnek olyan témája vagy szerkezete, amelyik a paiánra, illetve a dithyrambosra jellemző. Ennek fényében vizsgálom Bakchylidés (Snell-Maehler számozás szerinti) 4. töredékének mitikus történeteit, két kérdésre összpontosítva: 1. Kéyx, Héraklés és a dryopsok története, illetve Melampus alakja hogyan jelenik meg a paiánban a mitikus hagyományhoz és a költő más műfajhoz tartozó (más alkalomra komponált) műveihez képest? 2. A megfigyelhető sajátosságok miként viszonyulnak a költeményt záró béke-dicsérethez és az előadás körülményeihez?
Helyszín:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
Meghívó
Az
Ókortudományi Társaság 2022. február 18-án, pénteken 17.00
órakor
kezdődő felolvasóülésére, amelynek programja:
Tar Ibolya
A Catullus-corpus gerince: c. 63 és 64
A c. 63 és 64 jelentőségüket tekintve a Catullus-corpus középpontjában állnak: a két műben a kötet szinte valamennyi témája felbukkan. Az egymásmellettiség kapcsán felmerül a műfaji kérdés: a c. 64 vitán felül epyllion, ellentétben a c. 63-ról szóló felfogásokkal. Érvelésük szerint az Attis-vers is epyllion. Számszerűen, ha nem is hajszálpontosan, ez a költemény áll a corpus tényleges középpontjában: előtte 1160, utána 1097 sor, s a töredékességet beleszámítva a számok talán jobban kiegyenlítik egymást. Abból a már bizonyítottnak tekinthető tételből kiindulva, hogy a corpus ebben a formában tudatos catullusi szerkesztés eredménye, a c. 63-nak különleges jelentőséget tulajdoníthatunk: a mítosz kezelésében (egybevetve Kallimachosszal és a c. 64-el), a feltételezhető irodalmi és történeti háttér áttűnésében (egybevetve ugyancsak a c. 64-el), a magán- és közszféra együttes jelenlétében, a versmérték különlegesen szuggesztív erejében. Végkövetkeztetésként elmondható, hogy a c. 63 a „catullusi forradalom” legeklatánsabb példája.
Kiss Farkas Gábor
Klasszikus szövegek iskolai értelmezői közösségei a 16. század kezdetén
Az ókori klasszikus szövegek iskolai magyarázatáról számos 16. század eleji szövegemlék tanúskodik mind Közép-Európában, mind Magyarországon. A 16. századi értelmezői közösségek vizsgálata során a korábbi kutatás viszonylag kevés figyelmet szentelt ennek a területnek, pedig ezeknek a magyarázatoknak az alapos vizsgálata nem csak a kommentátor/tanár szövegértelmezői praxisáról nyújt fontos információkat, hanem az iskolai értelmezői közösségek (elsősorban az egyetemi artes-kurzusok) működésébe is betekintést nyújt. Előadásomban több klasszikus és neolatin szövegemlék 1500–1525 közti iskolai kommentárjának segítségével mutatom be ennek a recepciós közegnek a működését, és materiális emlékeit.
Helyszín:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
Meghívó
Az
Ókortudományi Társaság 2022. január 21-én, pénteken 17.00
órakor
kezdődő felolvasóülésére, amelynek programja:
Jasper Kata
Szöveg, tér és idő – az intertextualitás néhány aspektusa
az óegyiptomi halotti szövegekben
Az előadás során az óegyiptomi halotti szövegek kutatásának aktuális kérdéseit mutatom be általánosan és konkrét példákon keresztül. Az utóbbi két évtizedben számos tanulmány hívta fel a figyelmet az olyan „címkék” szabta határok átjárhatóságára, mint „Piramisszövegek”, „Koporsószövegek” vagy „Halottak könyve”. A kategorizálás említett problémakörén túl mára maga a „halotti irodalom” kifejezés sem tekinthető minden esetben legitimnek. A sírfelszerelés számos elemén vagy a sír falán található szövegek legnagyobb része ugyanis evilági és sok esetben profán kontextusból ered, azok túlvilági kivetüléseinek tekinthető. Ezek a halotti kontextusból ismert szövegek egy nyitott és folyamatosan fejlődő rendszer részei voltak, a szöveges programokat pedig temetkezésről temetkezésre egyéni szempontok és témakörök alapján állították össze.
Az előadás második részében konkrét példákon keresztül mutatom be a különböző halotti szövegek közti viszony komplexitását és az alkalmazásuk mögötti átgondolt struktúrát. Vizsgálom a szó szerinti és tartalmi átvétel kérdését, a szövegek tartalma, funkciója és térbeli elhelyezkedése közötti kapcsolatot, valamint a regionális trendek és adott korszakban adott társadalmi csoportok számára „divatos” szövegek témakörét.
Visy Zsolt
Az énlaki castellum és Dacia keleti limese
Dacia keleti határvonalának 13 éve kezdett légirégészeti kutatásai az utóbbi években tervásatással bővültek, amely mind az énlaki castellum és vicus topográfiai kutatásához, mind pedig a tartomány keleti határvonalának pontos meghatározásához fontos új adatokkal szolgáltak. A különböző megfigyelések, leletek és feliratok a tábor építéstörténetét több pontos finomítják, pontosítják. Az új eredmények alapján a daciai római erődök kőbe való átépítésének idejét az eddig elfogadottnál korábbra kell tenni.
Az újabb kutatási eredmények szerint a Kárpátok délkeleti sarkában lévő castellumok egy része nem a tartomány területén, hanem azon kívül, a hegyszorosokon áthaladó utak biztosítására épült. Mivel ez a megfigyelés lényegesen módosítja a tartomány keleti határvonalát, ennek következményeként újra kell gondolni Dacia védelmi rendszerét.
Helyszín:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
Meghívó
Az Ókortudományi Társaság 2021. december 17-én, pénteken 17.00 órakor
kezdődő felolvasóülésére, amelynek programja:
Dezső Tamás – Kalla Gábor:
Az Újasszír Birodalom (Kr.e. 9-7. sz.) keleti határvidéke
Az ELTE Kurdisztáni Régészeti Expedíciójának ásatása 2021-ben Grd-i Tle lelőhelyén
Az ELTE Kurdisztáni Régészeti Expediciója pandémia miatt egy év kihagyás után 2021-ben folytatta Grd-i Tle lelőhelyének régészeti kutatását. Ebben az előadásban kizárólag az újasszír korszak leletenyagára és annak összefüggéseire koncentrálunk. A rendkívül sikeres két hónapos ásatási kampány során számos újabb bizonyítéka került elő, hogy ez a település az Újasszír Birodalom egy fontos helyi igazgatási központja lehetett. Sikerült azonosítani a ma 30 méter magas domb szélén az újasszír kori citadella falának két korszakát, és egy közvetlenül hozzá kapcsolódó épületet, valószínűleg egy palotát.
Ennek az omladékrétegében került elő az évad egyik legkiemelkedőbb lelete, egy ékírásos lista személynevekkel. A szöveg 19 bēl āli -t említ, akik az asszír hódítás előttről származó helyi társadalmak csúcsán álló személyek voltak, és akiknek befolyása a közigazgatásban a keleti területek birodalomba való tagozódása után is megmaradt. További fontos lelet egy nagyjából 4,5 kg-os kacsa alakú súly, amit szintén az asszír birodalmi adminisztratív rendszer használt, a bevételek elszámolására.
A domb alsó részén tovább folytattuk a nagyméretű újasszír kori lakóház feltárását, melybe szinte beékelődött egy kisebb kéthelyiséges ház is. Az ásatás során az építészeti részletek mellett a két háztartás egykori működésének igen sok részletét sikerült feltárni, kerek kenyérsütő kemencéket (tennūr), boltozatos kemencéket, őrlőköveket és mozsarakat, földbe süllyesztett nagy tárolóedényeket, valamint különböző ipari tevékenységek maradványait. Emellett az épületen belül temetkezések és ékszerek is előkerültek. Itt a legkiemelkedőbb lelet egy újabb, immár második pecséthenger volt, ami sok egyéb adat mellett megerősítette, hogy egy asszír hivatalnok háztartásáról lehet szó.
Uhrman Iván:
Philón? A politikus?
Erwin G. Goodenough a jelenkori szakirodalom nagy tévedésének minősítette, hogy elvont, csak metafizikai kérdésekkel bíbelődő, gyakorlati érzelmekről vagy érdekekről tanúságot nem tevő férfinak állították be azt az alexandriai Philónt, aki pedig sikeres politikus volt, hiszen az alexandriai zsidók Rómába, Caligulához küldött követségének vezetőjeként elérte a lehetetlent: némi, legalább minimális toleranciát a zsidók irányában. A jelen előadás ezt a megközelítést igyekszik a forrásokkal szembesíteni, és ennek alapján megállapítani, indokolt-e ilyen szellemben átértékelnünk a Philónról őrzött hagyományos képet.
Helyszín:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
Meghívó
Az Ókortudományi Társaság Szegedi Tagozata
és az SZTE Ókortörténeti Tanszéke
tisztelettel meghívja
T. Szabó Csaba
SZTE Vallástudományi Tanszék
Iam pridem Syrus in Tiberim defluxit Orontes:
az ún. keleti kultuszok kérdése a principatus korában
című előadására
2021. november 24. 14-15.30
SZTE BTK Kristó-terem
Szeged, Egyetem u. 2. 3. emelet
