2021. október 12.
Meghívó
2021. október 22-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
Hegyi W. György:
Romulus, Remus és a latinok
Ikerség és Identitás a római hagyományban
és
Kendeffy Gábor:
Közösségiség – cinkosság. Vagy vagy és?
Egy motívum Szent Ágoston etikai és politikai gondolkodásában
című előadásai.
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, földszint
Az előadások témája:
Romulus, Remus és a latinok
Ikerség és Identitás a római hagyományban
Egy jó eredettörténet alkalmas arra, hogy az adott közösség történelmének és identitásának szempontjából fontos kérdéseket megjelenítse, vagy legalábbis az azokról szóló diskurzus számára kiindulópontot nyújtson. Továbbá a jó eredettörténet ismérve az inherens sokoldalúság és a variálhatóság, csak így lehet képes az emlékező közösséget foglalkoztató – és az idővel folyamatosan változó – témák közül egyszerre többet is összekapcsolni a kezdetekkel. Mindez nem független az ezeket a történeteket jellemző enigmatikusságtól: magyarázatra szorulnak, a közösség értelmezése teszi újra és újra teljessé őket. Romulus és Remus mítosza is ilyen történet, és legfontosabb elemei, az ikerség, valamint a testvérgyilkosság számos kérdés, számos a rómaiakra jellemző kettősség eredőjeként szolgált. Az előadás Latium és Róma korai történelmének néhány fontos, a latinok és rómaiak viszonyát tárgyaló epizódját vizsgálja, hogy számba vegye azokat a narratív elemeket, amelyekkel egymáshoz, illetve az origóhoz, az ikrek történetéhez kapcsolódnak. Ezek a kapcsolatok minden bizonnyal nem véletlenszerűek, és vizsgálatuk hozzájárulhat a római emlékezet és az annalista történetírás működéséneknek pontosabb meg értéséhez.
Kendeffy Gábor:
Közösségiség – cinkosság. Vagy vagy és?
Egy motívum Szent Ágoston etikai és politikai gondolkodásában
Előadásomban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a hippói püspök felfogása szerint a bűnbeesett ember életében a közösségiség és a cinkosság gyakran együtt jár, összefonódik egymással. Ez a gondolat Ágoston etikai-politikai gondolkodásának több területén is kifejeződik. Van, amikor egy bűntársi kapcsolaton belül a közösségiség megvalósulásának tökéletlen és torz, vagy éppen álságos módjára esik a nagyobb hangsúly. Ezt fogjuk látni, amikor a körtelopásról szóló híres történetet elemezzük a Vallomások II. könyvéből. Máskor viszont maga az a tény kap reflektorfényt, sőt bizonyos mértékig pozitív megvilágítást, hogy a közösségiség valamennyire mégiscsak érvényesül egy egyébként elítélendő cselekvéssoron belül. Ezt az utóbbi megközelítést érhetjük tetten például a Teremt és könyvének szószerinti értelmezésének és az Isten városának a bűnbeesés-történetet meglehetős empátiával értelmező helyein: jóllehet Ádám bűnének legbensőbb gyökere a kevélység volt, hiszen az emberrel való közösségét az Istennel való közösség elé helyezte, bűnét mégis mint szerető férj követte el, akit a szeretetkapcsolat (amicitia) és a közösségiség (societas) Istentől kapott elve (is) vezetett. Ugyanezt a felfogást példázza a Mi ért jó a házasság? című írásnak már-már a relativizmusig árnyalt töprengése a házasságtörés nem egyformán elítélendő fokozatairól. Ágoston több művében is hangsúlyozza, hogy maga a bűnösök polgársága, a Sátán városa (civitas Diaboli) is egy közösség (societas), amely szervezettségével, kohéziójával fonák és tökéletlen módon, de a közösségalkotás isteni tervét tükrözi. Közösségiség és cinkosság olyannyira összefonódik egymással az egyházatya megítélése szerint, hogy néhány írásában egyenesen azt állítja: cinkosnak lenni olykor kifejezetten kötelező – például a keresztény házasságon belül a hitben erősebb házastársnak a kevésbé önmegtartóztató féllel szemben. Tehát sokszor csak a rossz révén vagy a rosszhoz alkalmazkodva tehetünk jót. Cselekedeteinknek ez a drámai kétértelműsége az első bűn pillanatában vette kezdetét, és a bűnbeesés óta az emberi állapot része.
