Ókortudományi Társaság

2023. május 8.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság 2023. május 19-én pénteken 17:00 órakor tartandó közgyűlésére* és felolvasó ülésére,
amelynek programja

éves rendes közgyűlés (az Ábel Jenő Országos Latin Tanulmányi Verseny eredményhirdetése,
beszámolók, a Társaság díjainak átadása),

illetve

Heidl György:
(PTE BTK Esztétika és Kulturális Tanulmányok Tanszék)
„Hozzanak elő a vizek…”: Egy különleges pannoniai ókeresztény faragvány jelképrendszere
című előadása.

Helye: Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

- * A határozatképtelenség esetén megtartandó esetleges megismételt közgyűlés időpontja 17:45 (az előadás után).

Az előadás témája:

Heidl György:
„Hozzanak elő a vizek…”: Egy különleges pannoniai ókeresztény faragvány jelképrendszere

Az előadás célja egy mindeddig egyedülálló pannoniai ókeresztény kőfaragvány szimbólumrendszerének értelmezése képzőművészeti párhuzamok és patrisztikus források segítségével. A faragványt megtisztított és restaurált állapotban jelenleg a Gorsium Régészeti Park kiállítótermében lehet megtekinteni. A téglalap alakú (97 cm magas, 41 cm széles, 23 cm vastag), mindkét lapján faragott, a díszléccel keretezett széleken letöredezett, oldalain vájatos márványtábla Székesfehérváron került elő az ún. Mirth-ház bontásából 1935 őszén. Másod- vagy harmadlagos felhasználású, ókeresztény jelképekkel díszített faragvány, amely az Árpád-kori építkezések során kerülhetett a városba. Eredeti funkciója, helye, valamint elkészítésének időpontja azonban bizonytalan. A szakirodalomban nincsen egyetértés abban, hogy a tábla közepén álló sztaurogram alatt milyen növény látható, és az mit jelképez; hány darab és milyen vízi élőlényt faragtak ki a sztaurogram fölött, és miért éppen ezeket; valamint kétséges, hogy pálmalevél, pávatoll vagy valamilyen félreértett tengeri lény látható-e a kőlap kiemelt helyén, mintegy a faragvány csúcspontján. Ugyanakkor kijelenthető, hogy az alkotók/megrendelők összetett keresztény üzenetet kívántak megfogalmazni egy olyan, világosan strukturált jelképrendszer által, amely illeszkedik az ókeresztény ikonográfiai hagyományon belül a fauna aquatica, a tria genera animalium és a Jónás-ábrázolások bizonyos körébe. Az ikonográfiai értelmezés mellett állást foglalok a datálás és az eredeti hely és funkció kérdésében, továbbá ismertetem a márványtáblán frissen elvégzett anyagvizsgálat eredményét is.

2023. április 11.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2023. április 21-én, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Geréby György:
A fény a barlangban. A Prótevangélium Jacobi új megvilágításban
és
Draskóczy Eszter:
A látomás mint irodalmi műfaj: fejlődéstörténet és tipológiák
(Dante Komédiájának ókori és középkori forrásaiból)

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadások témája:

Geréby György:
A fény a barlangban. A Prótevangélium Jacobi új megvilágításban

Előadásom kiindulópontja, hogy a Prótevangéliumot a korábbi kutatás félreismeri. Α Prótevangélium ugyanis nem evangélium, még kevésbé gyermekségtörténet, és ismeretlen, de magasan képzett szerzőjét nem naiv jámborsági igény vezette (ideértve a mariológiát). Igazából apokrifnek is csak jobb híján lehet tartani. A hagyományos képpel szemben egyre több kritika merül fel. Azzal járulok hozzá az újraértékeléshez, hogy megmutatom, hogy a Prótevangélium narratív teológia egy bibliai cento formájában. A hitelességet sugárzó retori A Kr. e. 5. századtól kezdve bukkannak fel olyan átoktáblák és/vagy viaszbabák, amelyeket kis ólomkoporsóba vagy ólomkapszulába zártak. A legkorábbiakat a Fekete-tenger medencéjéből és Athénból ismerjük, a legtöbbet pedig Rómából. Az viszont csak egy hadrumetumi kapszulára jellemző, hogy az átokszövegen kívül az átok felírására szolgáló bronz stylust is belezárták. A stylus sokáig lappangott, de néhány hete újra megtalálták.ka második rétege összetett teológiai programot képvisel, ami a korabeli kereszténység vitáinak és alternatíváinak hátterében válik világossá. A Prótevangélium részben a hellénisztikus (Kelszosz), részben a korabeli zsidó (Toldot Jesu) kritikákkal, de elsősorban a markionita illetve más, rivális keresztény, illetve gnosztikus teológiai iskolákkal (ebioniták, borboriták) szemben jelenít meg olyan teologémákat ellen-narratívájában, amiket a nagyegyház a magáénak fog elismerni. Az eredetileg (feltehetően) „Mária születése”, vagy csak „Jakab könyveként” ismert második századi művecskét szinte minden aspektusból újra kell értelmezni.

Draskóczy Eszter:
A látomás mint irodalmi műfaj: fejlődéstörténet és tipológiák
(Dante Komédiájának ókori és középkori forrásaiból)

A Dantisztika immár százötven éves, ám még mindig általánosan elfogadott konklúzió nélküli vitája, hogy a középkori látomásirodalom egyes fennmaradt szövegei tekinthetők-e a Komédia közvetlen forrásainak. Szemben azokkal a klasszikus szövegekkel, amelyeket Dante folyton idéz és megnevez, a középkori pokol-víziók egy olyan, sok évszázad alatt keletkezett, rendkívül szerteágazó, ugyanakkor egymáshoz sok ponton csatlakozó szövegbokrok erdeje, amit nagyon nehéz szisztematikusan kutatni a következők miatt: egyrészt ezek a történetek elsősorban szóban terjedtek, és amelyek közülük írásban ma is olvashatók, több nyelven, több változatban maradtak fenn.
A klasszikusokkal szemben a középkori látomásos szövegeket rendszerint nem direkt forrásként használja, hasznosítja a Komédia szerzője, hanem egyrészt strukturális modellként, másrészt pedig egy nagy túlvilági toposztárként tekinthetett rájuk, ahonnan számtalan mintát és példát talált a pokol földrajzára; lakóinak, az ördögöknek, szörnyeknek, valamint az itt bűnhődő lelkek megjelenítésére; a bűnök és a büntetések fajtáira; az utazóból kiváltott reakciókra, az utazó és vezetője között lezajló párbeszédekre; továbbá azokra a tipikus helyzetekre, próbákra, amelyek az utazót várják a pokoljárás során.
Előadásomban az általam vizsgált szövegkorpusz alapján (a Szent Pál apostol látomásától a Thurkillus víziójáig) igyekszem felrajzolni a látomásirodalom fejlődéstörténetének egy lehetséges ívét és tipológiáit, azokat a jegyeket keresve, amelyek a dantei Komédia szempontjából meghatározónak bizonyultak.

2023. március 6.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2023. március 17-én, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Németh György:
Dobozba zárt átkok
és
Bélyácz Katalin:
Homéros a varázsgemmákon

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadások témája:

Németh György:
Dobozba zárt átkok

A Kr. e. 5. századtól kezdve bukkannak fel olyan átoktáblák és/vagy viaszbabák, amelyeket kis ólomkoporsóba vagy ólomkapszulába zártak. A legkorábbiakat a Fekete-tenger medencéjéből és Athénból ismerjük, a legtöbbet pedig Rómából. Az viszont csak egy hadrumetumi kapszulára jellemző, hogy az átokszövegen kívül az átok felírására szolgáló bronz stylust is belezárták. A stylus sokáig lappangott, de néhány hete újra megtalálták.

Bélyácz Katalin:
Homéros a varázsgemmákon

Előadásom kiindulópontja egy kalcedón amulettgemma, amelyet Párizsban a Cabinet des Medailles-ban őriznek (Paris, Cabinet des Médailles ltsz. Froehner.XIV.34). A darab a feliratos gemmák közé tartozik, kép nem található rajta, csupán az egész A oldalát betöltő felirat. A darab felirata Homéros Iliasának két egybehangzó sorával azonosítható: VIII 69, XXII 209. A darab közöletlen, egyetlen említésekor a gyűjtemény katalógusában a varázsgemmák közé sorolták. A varázsgemmák corpusában azonban nincs párja. Amilyen gyakori ugyanis a görög-római ikonográfia a varázsgemmákon, olyan példa nélküli a görög irodalmi idézet. Értelmező kontextusát tehát ennek a darabnak nem a gemmák között, hanem más műfajokban érdemes keresnünk. A gemma feliratának értelmezéséhez két jól kirajzolódó körbe tartozó forrásokat kell felidézni. Az egyik az ún. Homéromanteion, amikor Homéros szövegét jóslásra használták, a másik, amikor a homérosi sorokat a PGM-ből kölcsönzött kifejezéssel valamilyen módon paredrosként alkalmazzák, tehát segítőként, amulettként – gyógyításra (therapeia), harag megfékezésére (thymokatochon), barátok szerzésére (pros philous). Előadásomban a jóslásra és amulettként használt Homéros-idézetek forrásait tekintem át. Ennek alapján próbálom meg értelmezni a kiragadott homérosi sort tartalmazó darabot, és kísérlek meg hipotézist fogalmazni annak a gondolatnak a születéséről, amely Homérost végső autoritásnak tartja.

2023. február 7.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2023. február 17-én, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Bolonyai Gábor:
A Kancsók napja (Choes) és a Szfinx
és
Pesthy Monika:
Önkéntes vértanúság: hőstett vagy öngyilkosság?

című előadásai.

Helye:
Magyar Tudományos Akadémia, Kisterem
1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.

Az előadások témája:

Bolonyai Gábor:
A Kancsók napja (Choes) és a Szfinx

A Kancsókról elnevezett Dionysos-ünnepet tavasz legelején tartották Athénban az Anthestéria (Virágünnep) második napján. Az ünnep egyik fő eseményét a borivó verseny jelentette, ahol a versenyzőknek egy kancsónyi (kb. 3,2 liter) bort kellett a lehető leggyorsabban meginniuk. Az eseményen valamilyen formában gyerekek is részt vettek; ezt bizonyítja az a kb. 360 darab kis méretű kancsó, amelyen virággal megkoszorúzott kancsók társaságában láthatók gyerekek különféle jelenetek részeként. Néhány ránk maradt szövegre is támaszkodva egyesek azt feltételezik, hogy a Kancsóünnep a háromévesek rituális és társadalmi integrálásában játszott szerepet: a kisgyermekkor küszöbét elérő gyermek az első kancsó bor elfogyasztásával erősítette meg helyét a közösségen belül – immár mint a polisz „óvodáskorú” tagja. Az ábrázolások közel egyharmadán azonban jóval fiatalabb gyerekek jelennek meg, csupán kúszni-mászni tudó csecsemők, akik legfeljebb szemükkel méregetik a kancsókat. Az ellentmondásra többféle magyarázat is született a kutatásban. Egyesek szerint a kancsóknak ez a típusa hároméves kor előtt elhunyt gyermekek számára készült, temetési ajándékul, az életükből kimaradt esemény utólagos pótlására. Egy másik magyarázat szerint a csecsemők egyfajta ellenpontként kerültek a vázákra: ők alkotják a beavatásra még éretlen, járni nem tudó gyermekek csoportját a háromévesekkel szemben. Végül vannak, akik szerint a csecsemőábrázolások csak lazán kötődnek az ünnephez, a gyerek-motívum variációjaként jöttek létre, az ünnep rituális tartalmához azonban nincs közük. Az előadás egy új megközelítésből igyekszik megvizsgálni a kancsókon látható gyermekábrázolásokat, és ez alapján mutat rá az ünnepnek, az ünnepelt istennek, valamint a korabeli Athén gyermekszemléletének egy eddig rejtve maradt vonására.

Pesthy Monika:
Önkéntes vértanúság: hőstett vagy öngyilkosság?

A kereszténység, mint tudjuk, szigorúan tiltja az öngyilkosság minden formáját, ezzel szemben az egyházban jelenleg is tisztelt korai vértanúk jó része olyan módon halt meg, amelyet ma már öngyilkosságnak tekintenénk. Ezt a kikényszerített mártírhalált nevezi a modern kutatás „önkéntes vértanúságnak”. Az előadás először megpróbálja értelmezni a fogalmat, majd megvizsgálja, hogyan jelenik meg (elsősorban a narratíva szintjén) az önkéntes vértanúság 1. a Konstantin előtti időszakban; 2. a 4. századi egyházatyáknál; 3. Ágoston után.

2023. január 9.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2023. január 20-án, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Simon Attila:
Bukolikus hagyomány, emberek és állatok Márai Sándor Béke Ithakában című regényében
és
Szekeres Csilla:
Válság és politikai nyelvhasználat a Kr.e. I. századi Rómában

című előadásai.

Helye:
Magyar Tudományos Akadémia, Kisterem
1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.

Az előadások témája:

Simon Attila:
Bukolikus hagyomány, emberek és állatok Márai Sándor Béke Ithakában című regényében

A Béke Ithakában (1952) fogadtatástörténetében eddig nem merült föl a regény kapcsolata az antik bukolikus költészet hagyományával. Pedig a Harmadik ének (Télegonos) első fejezetei a természeti és kulturális környezet, a tárgyi rekvizítumok, a szereplőformálás és egyes cselekményelemek szintjén is szorosan kapcsolódnak ennek a hagyománynak a toposzaihoz. Az előadás egyik célja ennek a kapcsolatnak a bemutatása, mindenekelőtt az ember–állat viszonyoknak és az I. fejezet musiké-jelenetének a vizsgálatával. Ugyanakkor az is szembetűnő, hogy a Harmadik ének elején sem egészen felhőtlen epikai világ igen hamar végzetesen elkomorul: a III. fejezettől kezdve a locus amoenusra sötét árnyék vetül, s ez is elsősorban az ember–állat kapcsolatban válik láthatóvá. Az előadás másik célja, hogy ezt az elkomorulást a regény egészének összefüggésében értelmezze. A fő állítás az, hogy Márai ebben a művében a korábbiaknál élesebben kérdez rá – nyilván nem függetlenül a 20. századi totalitárius rendszerek és a II. világháború tapasztalatától – az embernek és ennek részeként az ember–állat különbségnek a mibenlétére. A regényben éppen ezeknek az időszerű – a korabeli európai gondolkodástörténeti fejleményekkel is összhangban lévő – kérdéseknek lesz az egyik hordozó közege az antik bukolikus hagyomány.

Szekeres Csilla:
Válság és politikai nyelvhasználat a Kr.e. I. századi Rómában

A Kr. e. I. században keletkezett, politikaelméleti szempontból különösen jelentős szövegeinket – M. Tullius Cicero és C. Sallustius Crispus műveit – áthatja a római állam válságának a tudata. A két kortárs szerző két különböző nézőpontból, de hasonló felelősségtudattal és aggodalommal regisztrálja a krízis tüneteit, igyekszik feltárni annak okait. Az előadás vizsgálja Cicero és Sallustius gondolatainak lehetséges görög párhuzamait, esetleges forrásait, kiemelve sajátos római látásmódjukat, szellemi függetlenségüket. Középpontjában a címben is jelzett probléma, a válság és a politikai nyelvhasználat összefüggése áll: eltérő súllyal ugyan, de mind Cicerót, mind Sallustiust mélyen foglalkoztatták azok a nyelvhasználattal kapcsolatos visszásságok, anomáliák, amelyekben talán a legfeltűnőbb módon jutott kifejezésre az általános morális hanyatlás. Remélhetőleg nem tanulság nélkül való két olyan személy gondolatainak az elemzése és egymással való összevetése, akik nem csupán átélői és elszenvedői, de – eltérő mértékben – alakítói, résztvevői is voltak a polgárháborúkba torkolló eseményeknek.

2022. december 14.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2022. december 16-án, pénteken 16:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Bartus Dávid:
A brigetiói legiotábor legújabb kutatási eredményei
és
Szovák Kornél:
A filológus esete az Aranybullával

című előadásai.

Helye:
Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 14-16.

Az előadások témája:

Bartus Dávid:
A brigetiói legiotábor legújabb kutatási eredményei

A brigetiói legiotábor hazánk egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye, ennek ellenére a szisztematikus kutatása – a többi pannoniai legiotáborral ellentétben – az utóbbi évekig egyáltalán nem indult meg. 2017 óta egy komplex, rendszeres kutatási program keretében vizsgáljuk a tábor topográfiáját, időrendjét, építészeti problémáit. A fel- használt módszerek a hagyományos feltárásokon kívül különböző geofizikai kutatásokat, távérzékelési módokat, modellezéseket is magukba foglalnak. A különböző kutatási módszertanok ötvözésével az elmúlt néhány évben sikerült a tábor alapításával, kronológiájával és épületeivel kapcsolatban számos rendkívül fontos új felfedezést tenni, valamint a korábbi kutatás főleg hiányos adatokon alapuló számos toposszerű elméletét megcáfolni. A jelen előadás bemutatja az elmúlt évek főbb eredményeit, köztük az épületet, ahol nagy valószínűséggel I. Valentinianus meghalt, a tavaly felfedezett nagy fürdőt, ami az aquincumi Thermae Maioresszal vetekszik méretében és jelentőségében, a geofizikai mérések alapján rekonstruálható táboralaprajzot, valamint a fent említett kronológiai és topográfiai kérdéseket és a rájuk adható válaszokat egyaránt.

Szovák Kornél:
A filológus esete az Aranybullával

A 2022. esztendő köztudottan az Aranybulla kibocsátásának 800. évfordulója, az év során számos kiadvány és konferencia emlékezett meg róla. Kevesebb figyelmet kapott a közbeszédben az a tény, hogy az Aranybulla név megújításai révén valójában több szövegredakciót takar (1231, 1267), továbbá hogy a dokumentum nyelvénél fogva egy olyan tudományterület vizsgálati illetékességébe is tartozik, amely alapvetően antik szövegek értelmezésének és jobb megértésének céljából született. Noha a nevezetes kiváltságlevél nyelve a diplomatikában megszokott középlatin, annak is ún. skolasztikus változata, műfajából eredő formulás sajátossága valamint rövid terjedelme okán alapvetően latin filológusok nem vagy csak ritkán vették kézbe, és vizsgálták latin szövegként. Volt azonban eset, hogy jó nevű latinista tett javaslatot a szöveg értelmezésére avagy éppenséggel a megromlott értelem helyreállítására. Nem elhanyagolható tény ugyanakkor, hogy egy effajta normatív szövegnek is van hagyományozódástörténete, és ez maga is számos tanulsággal jár az értelmezést illetően. Hogy milyen következtetések vonhatók le az Aranybulla hagyományozódástörténetéből, és hogy meddig terjed a filológus illetékessége: ezekre a kérdésekre keresi a választ az előadás.

Találkozás:
15.50-kor a Múzeum főbejáratánál a fogadótérben, ahonnan együtt megyünk át az ülés helyszínére. Kérjük, vegyék figyelembe, hogy késés esetén a csatlakozás lehetősége nem biztosított!

Szolidaritásunkat fejezzük ki a közoktatásban sztrájkoló és polgári engedetlenségi akciókban részt vevő, a diplomás átlagot követő bérezésért és méltóbb munkakörülményekért küzdő tanárokkal, kollégáinkkal.

Ókortudományi Társaság
Budapest, 2022. november 8.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság 2022. november 18-án, pénteken 17:00 órakor
kezdődő felolvasó ülésére, amelynek programja:

Jakab Éva
(Károli Gáspár Református Egyetem)
Kereskedelmi minták? Néhány adat a bor kereskedelmi forgalmához a Római Birodalomban

A francia régészek Arles térségében római hajók roncsaira bukkantak, amelyek – többek között – kisméretű, felirattal ellátott amphorákat is rejtettek. Ezen izgalmas lelet kapcsán vetődött fel a kérdés, hogy a Földközi-tenger medencéjében a nagykereskedelmi forgalomban használtak-e rendszeresen kereskedelmi mintákat. A kutatások alapjában az ún. klasszikus korra (Kr. u. 1-3. század) koncentráltak.

2022. márciusában a Collège du France Párizsban nemzetközi konferenciát szervezett a kérdéskörről, és az a megtiszteltetés ért, hogy engem is meghívtak egy előadásra. A konferencia tapasztalatait feldolgozva jelen előadásom egyrészt a bor nagykereskedelmi forgalmának jogi vonatkozásairól tudósít, másrészt azt vizsgálja, hogy a vevők hogyan szereztek információt az áru tényleges minőségéről. A jogi forrásokban fellelhető-e a kereskedelmi minták alapján való ügyletkötési gyakorlat bármilyen nyoma?

A mezőgazdasági termékek nagykereskedelmi forgalmazása általában árverések keretében zajlott a Birodalomban. Az epigráfiai források egy forum vinariumról és egy portus vinariusról is beszámolnak Rómában. Hogyan lehetett biztosítani a vevő számára, hogy meggyőződjön a minőségről? És hogyan lehetett azt biztosítani, hogy a bor minősége a teljesítéskor is változatlan legyen? Ráadásul a borkereskedelemnek van egy sajátos kockázata is: a bor az erjedés és a tárolás során lejátszódó kémiai reakciók révén megromolhat (az eladó vétkes közrehatása nélkül is).

Lautner Péter
(PPKE BTK Filozófia Tanszék)
Aspasios a hitványságról. Egy aristotelési szöveg peripatetikus olvasata

Aristotelésnek a hitványsággal (μοχθηρία) kapcsolatos megjegyzései szétszórtak és nehezen rendezhetők össze egységes egésszé. Az egyik fő problémát hitványság és értelem kapcsolata jelenti; azt kell-e mondani, hogy a hitvány embert a vágyai hajtják, vagy azt, hogy az értelem dönt úgy, hogy a vágyak céljait szolgálja ki. Az egyik kulcsszöveg a Nikomakhoszi etika III. könyvében található (2, 1110b30–1111a1), ahol Aristotelés a választásban megnyilvánuló tudatlanságot a hitványság körébe utalja, mert nézete szerint az efféle tudatlanság abból ered, hogy a cselekvő személy nincs tisztában a hasznossággal. Kérdés, hogy ez a tudatlanság milyen formában állítható párhuzamba az általános nem ismeretével. Erre a szövegrészre koncentrálva a kora császárkori peripatetikus kommentátor, Aspasios a döntéssel kapcsolatos tudatlanságot a praktikus szillogizmus keretei közt tárgyalja, és úgy véli, hogy ez a tudatlanság a nagyobbik premisszával kapcsolatos, ami egy általános szokást, törvényt vagy attitűdöt fejez ki, de a konkrét szituációt leíró kisebbik premisszára nem terjed ki. Minden jel szerint értelmezése olyan szövegolvasaton alapul, amelyet a modern kiadások nem jeleznek, jóllehet az adott szövegrész értelmezése tudottan problematikus.

Helyszín:
ELTE BTK A épület, Gombocz Zoltán-terem (047)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság 2022. október 21-én, pénteken 17:00 órakor
kezdődő felolvasó ülésére, amelynek programja:

Bács Tamás
(ELTE BTK Egyiptológia Tanszék)
Monumentális szöveg – monumentális szövegszerkesztés: néhány késő-ramesszida példa

„Egyiptom egy olyan társadalom volt, ahol az írások legalább annyira tárgyak, mint szövegek voltak, ha nem többek.” Az idézet, Christopher Eyre megállapítása, mintegy bevezetésként szolgál a hieroglif írásrendszer az érdeklődés ma előterébe kerülő sajátosságainak, a hieroglif jelek figuratív dimenziója, valamint a képi és nyelvi kifejezési formák belső összefüggése szabta lényeges kapcsolatok vizsgálatához. A művészet és írás kölcsönösségére alapított egység ilyen sajátosság, amely egyes értelmezések szerint épphogy a hieroglif írás teljes alfabetikus írássá fejlődését akadályozta meg, hiszen kifejezetten ennek dekoratív hatását semlegesítette volna a jelek számának lekorlátozásával.
Az egyiptomi hieroglif szövegek története sem egyszerűen nyelvi vagy irodalmi kérdés, legalább annyira régészeti és művészettörténeti is. A fennmaradt szövegek maguk is tárgyak, ahol formájuk és funkciójuk éppoly fontos, mint tartalmuk. Különösen lényeges ezért kontextualizált megközelítésük, amely figyelembe veszi a feliratos szövegek vizuális retorikáját és monumentalitásuk dinamikus aspektusait.
Másfelől, a mindenkori templomok, királyi és elit sírok faragott vagy festett hieroglif szövegei lehetővé teszik, hogy bepillantást nyerjünk az egyes korszakok kéziratos kultúrájának és írnoki gyakorlatának jellegébe és kiterjedtségébe is. A feliratkészítés folyamata ugyanis nemcsak a kéziratból a falra való átkonfigurálást jelentette, hanem a szövegek újraértelmezését is a sír térbeli, építészeti és szimbolikus kontextusa szempontjából. Ennek illusztrálására főképp késő-ramesszida, ezen belül is elsősorban a thébai 65. sz. elit síremlék által nyújtott példákat fogok bemutatni.

Adorjáni Zsolt
(ELKH BTK Moravcsik Gyula Intézet)
Kallimachos és a görög enkómion-irodalom költői hagyománya

Több éves munkám, a töredékes kallimachosi költemény, az Ektheósis Arsinoés kiadása és kommentálása késztetett arra, hogy a görög enkómiasztikus irodalom hagyományát áttekintsem, különös tekintettel az abban kimutatható motívumfolytonosságra. Az előadás néhány ilyen „vörös fonál” felfejtésére vállalkozik, így mikrofilológiai elemzés helyett inkább a nagy összefüggések és hagyományvonalak vázlatos megrajzolására tesz kísérletet. A háttérben a hellenisztikus költő említett műve áll, amely különösen hasznos „kontroll-anyag”, hiszen benne számos korábbi hagyományszál fonódik össze és fogadtatástörténete is megerősíti, hogy a műfaj alakulásának egyik központi állomását lássuk benne. Az áttekintés perspektívája ilyenformán a hellenisztikus költészet nézőpontjából retro és pro-spektív jellegű. Először megnézzük, hogyan olvas(hat)ták az enkómiasztikus vonásokra érzékeny hellenisztikus költők Homéros, Ibykos, Simónidés és Pindaros műveit és miért fedezhettek fel benne politikai vonatkozásokat, aztán a gazdag utóéletből egyetlen példát emelnénk ki, Ennius egy helyét, ahol Kallimachos-recepció gyanítható. Így végső soron a hellenisztikus történelmi eposz eredetének régi és hírhedt vitájához (K. Ziegler 19662) is hozzájárulhatunk egy szerény adalékkal.

Helyszín:
ELTE BTK A épület, Gombocz Zoltán-terem (047)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

2022. május 18.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2022. május 27-én pénteken 17:00 órakor tartandó
közgyűlésére* és felolvasó ülésére, amelynek programja

éves rendes közgyűlés
(az Ábel Jenő Országos Latin Tanulmányi Verseny eredményhirdetése, beszámolók, a Társaság díjainak átadása),

illetve

Borhy László:
(ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszék)
Attis invictus – Gondolatok egy római kori díszpáncélról a debreceni Déri Múzeum gyűjteményében

című előadása.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

- * A határozatképtelenség esetén megtartandó esetleges megismételt közgyűlés időpontja 17:45 (az előadás után).