↓
 
  • Régi honlapunk
  • Előadások video-archívuma
  • Latintanári munkaközösség
    • Munkaközösség
    • Latin verseny

Ókortudományi Társaság

Ókortudományi Társaság
  • Híreink
  • Társaságunkról
    • Társaságunk
    • Vezetőségünk
    • Tagjaink
    • Tagdíj
  • Kötelező adatok
    • Archívum
    • Közhasznúsági jelentések
    • Támogatóink
  • Pályázatok / Díjak
    • Pályázatok
    • Díjazottak
  • Linkgyűjtemény
  • Adó 1%
  • Kapcsolat
Kezdőlap 1 2 3 … 8 9 >>

Bejegyzés navigáció

← Régebbi bejegyzések
Ókortudományi Társaság

2023. május 2.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság 2024. május 16-án pénteken 17:00 órakor tartandó
közgyűlésére* és felolvasó ülésére,
amelynek programja

éves rendes közgyűlés (az Ábel Jenő Országos Latin Tanulmányi Verseny eredményhirdetése,
beszámolók, a Társaság díjainak átadása) és részleges tisztújítás,

illetve

Nádasdy Ádám:
Dante és az ókor

című előadása.


Helye: Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

    • * A határozatképtelenség esetén megtartandó esetleges megismételt közgyűlés időpontja 17:45 (az előadás után).
      A megismételt közgyűlés a megjelentek létszámától függetlenül határozatképes.


 

Az esemény a Zoom felületén is követhető az alábbi linken:
 
https://us02web.zoom.us/j/89746628704?pwd=JaMqWyEx3ez5LfBJbhH1KPyhoeEql0.1
 
Meeting ID: 897 4662 8704
 

Ókortudományi Társaság

2025. április 13.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2025. április 25-én, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja

Görög drámák magyar színpadokon (2001–2025)

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem (A 039)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadás témája:

Görög drámák magyar színpadokon (2001–2025)

Ezúttal rendhagyó felolvasóülést tartunk: a szakfilológiai előadások rendjét megszakítva tematikus ülésre kerül sor, amelynek témája: a görög színház helye, szerepe és súlya a mai magyar színházban. Olyan színházi alkotókat kértünk fel előadónak, akik művészi pályájának egy-egy pontján a görög színház, Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész drámái meghatározó szerephez jutottak. Miért? Mit jelentett/jelent meghívott előadóink számára az antik dráma? Hogyan tud érvényesen, korunk kérdéseire válaszolva megszólalni a görög dráma? Három rendező – Porogi Dorka, Fábián Péter és Zsótér Sándor – beszél nekünk az antik színházhoz való viszonyáról. Mellettük Csáki Judit kritikus előadása ezen időszak görög drámaelőadásainak értékeiről és hibáiról fog szólni.

Porogi Dorka rendező, dramaturg: Radnóti Színház Antigoné, 2023-2025.

Zsótér Sándor Kossuth- és Jászai-díjas rendező: Bakkhánsnők (2001), Getting Horny (2002), Medea(2002), Ión (2011), Hippolütosz (2017).

Fábián Péter rendező, író, a K2 Színház alapítója (Benkó Bencével): Sziszüphosz (2011), Volt egyszer egy Helené (2012), Alkésztisz (2015), Perzsák (2015), Antigoné (2017), Felhőkakukkvár (2022), Kenyértörés példázat, krónika a görög-perzsa háborúkból (2022, 2025), A nyúl füle, (2024).

Csáki Judit a Kaposvári Egyetem Színházi Tanszékének vezetője (2008–2013), színikritikus, műfordító: Színház (1986–), HVG (1987–2014), Kritika (1995–2006), Beszélő (1996, 2005, 2006), Revizor Online (főszerkesztő 2008–2021), Magyar Narancs (2000–).

 

Az esemény a Zoom felületén is követhető az alábbi linken:
 
https://us02web.zoom.us/j/88332333810?pwd=A9lb821vmSHPaJUT MzEcfnQaZ45NYo.1
 
Meeting ID: 883 3233 3810
 

Ókortudományi Társaság

2025. március 10.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2025. március 21-én, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja

Pataki Elvira:
Megmentő és megmentett delfinek: Arión és Koiranos Ailianosnál

és

Egyed Attila:
Orpheus, Zeus és az Eumenisek: Rítus és költészet kapcsolata a Derveni papiruszban

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Gombocz Zoltán terem (A 047)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadások témája:

Pataki Elvira:
Megmentő és megmentett delfinek: Arión és Koiranos Ailianosnál

Az ailianosi De natura animalium delfinekhez fűződő adatainak egyike (12,45) sajátos Arión-elbeszélés, amely jelentősen eltér a történet hérodotosi előzményétől és annak császárkori változataitól. Az énekes segítője Poseidón (és nem Apollón), a megmenekülést biztosító lantkíséretes ének motívumával a delfinek aulos-kedvelését hangsúlyozó nyitómondat vitatkozik, a feljegyzés középpontjában a zenei sótéria folyamata helyett annak emlékezete áll: az Ariónt delfinháton ábrázoló szobor, illetve a költő Poseidón tiszteletére komponált, a dithyrambos formai jegyet hordozó, hosszasan idézett hálaéneke. Mellőzve a citátumhoz kötődő zenei, műfajtörténeti kérdéseket, az előadás a feljegyzést a műben szereplő delfin-matéria egyéb elemeivel (így a történet inverzét jelentő Koiranos-elbeszéléssel, NA 8,3) összeolvasva részint Ailianos szerzői-szerkesztői technikáját vizsgálja; részint arra keres választ, rekonstruálható-e a miscellanea tudatosan izolált információegységeiből valamiféle, az állati intelligenciával kapcsolatos egységes állásfoglalás.

Egyed Attila:
Orpheus, Zeus és az Eumenisek: Rítus és költészet kapcsolata a Derveni papiruszban

Az 1962-ben Thesszaloniki közelében talált Derveni papiruszt a 20. század legkülönlegesebb régészeti felfedezései között tartják számon. A szöveg rendkívüliségét mutatja, hogy a töredékek értelmezésével kapcsolatos problémák a mai napig megosztják a kutatókat. Az egyik központi kérdés a szöveg egységére vonatkozik. Az értelmezések következetesen két részre tagolják a szöveget: az első hat columnában rituális cselekményekről olvashatunk, míg a VII-XXVI columnákban egy orphikus himnusz allegorikus kifejtésével ismerkedhetünk meg. Előadásomban azon feltevés lehetőségeit fogom megvizsgálni, mely szerint az első columnákban olvasható Eumeniseknek bemutatott áldozatok és a kozmosz korábbi hatalmait magába olvasztó és új világrendet teremtő Zeus himnuszának kapcsolata az irodalmi és feliratos forrásokból is ismert Zeus Meilichios és az Eumenisek közös kultuszával hozható összefüggésbe. Ez az olvasat a szöveg szerves egységére adott válaszán túl fontos adalékokkal szolgálhat a papiruszban vázolt világnézeti rendszer értelmezéséhez, valamint a Derveni szerző által használt orphikus költői hagyomány és az azzal párhuzamosan fejlődő rivális hagyományok viszonyrendszeréhez is.

 

Az esemény a Zoom felületén is követhető az alábbi linken:
 
https://us02web.zoom.us/j/84550324033?pwd=LzhgyfxpSYfIwE92iMPJd2n3WyY5w6.1
 
Meeting ID: 845 5032 4033
 

Ókortudományi Társaság

2025. február 10.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2025. február 21-én, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja

Kulcsár Valéria:
Szarmaták Nyugaton

és

Tamás Ábel:
Vertikális csalafintaságok
Akrosztichonok és telesztichonok a római költészetben

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem (A 039)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadások témája:

Kulcsár Valéria:
Szarmaták Nyugaton

A szkítákkal közeli, perzsákkal távoli rokon iráni nyelvet beszélő szarmaták az ókorban mintegy ezer évig uralták a kelet-európai sztyeppét. Legnyugatabbi águk a Kr. u. I. században tűnt fel az Alföldön, és egészen a hun expanzióig a Kárpát-medence történetének meghatározó etnikuma volt. Tudunk egy csoportjukról, amelynek nyomai egészen a császárkori Britanniáig vezetnek. Itt római szolgálatban több nemzedékük őrizte meg – legalábbis részben – identitásukat. Ennek – több évtizedes vitát gerjesztő – nyomai fellelhetők az Artúr király mondakörben. A népvándorláskorban a hunokkal, illetve különböző germán népekkel a szarmaták egyik törzse/törzsszövetsége, az alánok bekalandozták Galliát, Hispaniát, hogy azután a vandálokkal együtt Észak-Afrikába eljutva egészen a VI. századig fennálló királyságot alapítsanak.

Tamás Ábel:
Vertikális csalafintaságok
Akrosztichonok és telesztichonok a római költészetben

Az akrosztichonok és telesztichonok keresése mára vezető trend lett a római költészet kutatásában (vö. „A sírkőrablás mára ún. húzóágazat lett”, Petri György: A Dunánál, lábjegyzet), és nem véletlenül. Az előadásban régi és új, jól ismert és általam talált példákon keresztül azt szeretném bemutatni, hogy az akrosztichonokra és telesztichonokra figyelő, vertikális olvasás a római költészet értelmezésének alapvető kérdéseire irányíthatja a figyelmet, a szándékosság/véletlenszerűség problémájától az irodalmi szöveg textuális/vizuális dimenzióján keresztül a felfedező tudomány vs. irodalmi interpretáció kérdésköréig. Meggyőződésem szerint a vertikális olvasással olyan intermundiumok, textuális világok közötti átmeneti zónák tárulnak fel, amelyek éppen azáltal különlegesek, hogy egyszerre részei és nem részei az adott költői szövegnek. A példák sora Catullustól Vergiliuson és Ovidiuson át Lucanusig ível.

 

Az esemény a Zoom felületén is követhető az alábbi linken:
 
https://us02web.zoom.us/j/89481177208?pwd=i5zBT0Ctb9WoMEm3HGayhaHa7lWSt7.1
 
Meeting ID: 894 8117 7208
 

Ókortudományi Társaság

2025. január 7.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2025. január 17-én, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja

Kőszeghy Miklós:
Jeruzsálem – újabb kutatások a Szent Város körül

és

Imre Flóra:
Maecenas, Melpomene – A műfordítás mint filológia

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem (A 039)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadások témája:

Kőszeghy Miklós:
Jeruzsálem – újabb kutatások a Szent Város körül

Jeruzsálem jóval hosszabb, mint három évezredes története alapján számos ponton lehet kutatni a város történetét a kezdetektől akár napjainkig. A várost övező tudományos érdeklődésnek mindig számos nehézséggel kellet megküzdenie, s ez ma sincs másként. Az előadásban a kutatás veszélyeinek és lehetőségeinek rövid számba vételét követően a jeruzsálemi agglomeráció és a város vízellátásának a témája köré csoportosítjuk mondanivalónkat.

Imre Flóra:
Maecenas, Melpomene – A műfordítás mint filológia

Lefordítottam Horatius Carmenjei első könyvének első és harmadik könyvének utolsó darabját. A fordítás közben annak az előfeltevésnek az alapján dolgoztam, hogy ez a két vers egy gyűjteménynek a nyitó- és záródarabja. Eközben felmerült bennem a kérdés, hogy mennyire bizonyos és honnan származik a Horatius-kézikönyveknek az az állítása, hogy az Ódákelső három könyve együtt jelent meg i.e. 23-ban. A mostani előadásom elsősorban arról a filológiai kérdésről fog szólni, hogy hogyan alakult ki ez az irodalomtörténeti hagyomány, mi erről a kortárs vélekedés, és hogy milyennek látom az Ódák első három könyvének szerkesztését.
A két vers részletesebb elemzése és stilisztikai egymásra vonatkozásaik bemutatása egy későbbi előadásnak lehet majd a tárgya.

 

Az esemény a Zoom felületén is követhető az alábbi linken:
 
https://us02web.zoom.us/j/88412501877
 
Meeting ID: 884 1250 1877
 

Ókortudományi Társaság

2024. december 9.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2024. december 20-án, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja

Niederreiter Zoltán:
Héroszok az újasszír és újbabilóni képi világban

és

Péti Miklós:
„Bukott, de halhatatlan fényvilág!” – Az ókori Görögország ábrázolása Kosztolányi Dezső Childe Harold-fordításában

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem (A 039)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadások témája:

Niederreiter Zoltán:
Héroszok az újasszír és újbabilóni képi világban

Az újasszír és újbabilóni művészet egyik meghatározó szereplője a szakirodalomban héroszként azonosított karizmatikus alak, amely elsődlegesen a küzdelem-jelenetekben tűnik fel. Az isteni világhoz kapcsolódó hérosz alakja, amelyet főként a gliptika közvetítésével ismerünk, ekkor már több ezer éven át követhető a mezopotámiai ikonográfiában. Mindmáig kérdéses, hogy milyen narratívák kapcsolhatók az őt ábrázoló jelenetekhez és milyen szerepet tölt be az újasszír és újbabilóni képi világban.

Péti Miklós:
„Bukott, de halhatatlan fényvilág!” – Az ókori Görögország ábrázolása Kosztolányi Dezső Childe Harold-fordításában

Lord Byron Childe Harold zarándokútja (Childe Harold’s Pilgrimage) című, 1812 és 1818 között megjelent elbeszélő költeménye az angol romantikus hellenizmus emblematikus műve, amely az ókori görög történelem és kultúra emlékeinek sajátos, későbbi korokra is nagy hatást gyakorló értelmezése mellett a tizenkilencedik századi filhellén mozgalom szempontjából is központi jelentőségű alkotás. A fiatal Kosztolányi Dezső 1904-ben, 19 évesen vállalkozott Byron művének lefordítására; a fordítás teljes szövegének kézirata ez év elején került elő a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárából. Előadásomban bemutatom, hogy Kosztolányi fordítása hogyan értelmezi át a Byron művében megjelenő Hellász-képet, majd megkísérlem felvázolni a fordítás lehetséges recepció- és eszmetörténeti kontextusait.

 

 

Az esemény a Teams felületén is követhető az alábbi linken, amely a felolvasóülés kezdete előtt 15 perccel lesz aktív:
 
Topic: Ókortudományi Társaság felolvasóülése
Time: Dec 20, 2024 05:00 PM Budapest
 
Join the meeting now
 
Meeting ID: 345 287 437 549
Passcode: y9zPBq
 

Ókortudományi Társaság

2024. november 5.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2024. november 15-én, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja

Pánczél Szilamér Péter:
Régészeti kutatások a szkipetárok földjén

és

Mihálykó Ágnes:
Keresztény liturgia a negyedik századi Egyiptomban

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem (A 039)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadások témája:

Pánczél Szilamér Péter:
Régészeti kutatások a szkipetárok földjén

A 20. század elején két erdélyi kutató, Báró Nopcsa Ferenc albanológus és Buday Árpád régész neve fémjelezte az albániai kutatásokat. Munkásságuk révén hozzájárultak az alig ismert nyugat-balkáni régió régészeti és történelmi örökségének feltárásához.
Egy német-albán régészeti együttműködés keretében 2007 óta rendszeresen végzünk régészeti feltárásokat az illíriai Apollóniában és annak hátországában, ezen együttműködés 2023 óta a marosvásárhelyi székhelyű Maros Megyei Múzeummal bővült. A jelenleg zajló kutatásaink Apollónia klasszikus kori kikötőszentélyének feltárására és a hátországban beazonosított archaikus korban alapított empórion alaposabb megismerésére koncentrálnak.

Mihálykó Ágnes:
Keresztény liturgia a negyedik századi Egyiptomban

A Kr. u. 4. század kulcsfontosságú változások kora a kereszténység történetében. Ekkor vált az egyház üldözöttből támogatott vallássá, és a század során a népesség nagy része is a kereszténység felé fordult. A liturgiatörténetben közhelynek számít, hogy ez a léptékváltás mekkora hatással volt a liturgiára: a nagyobb térbe kerülő szertartások ünnepélyesebbek, formálisabbak lettek, valamint a sok eltérő helyi liturgia hasonulni kezdett egymáshoz. Az egyházi vezetők maguk is egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a szertartások szabályozására, és az e célból írott kánoni gyűjteményekből és imakönyvekből egyre többet tudhatunk meg a rítusok rendjéről. A forrásanyag normatív jellege ugyanakkor bélyeget nyom a tudásunkra, és az ezekből nyerhető információt csak ritkán lehet korrigálni. A 4-5. századi Egyiptom különleges kivétel, itt ugyanis a szép számú normatív forrást a papiruszok, valamint régészeti források segítségével legalább részben korrigálni tudjuk. Milyen szertartásaik és imáik, himnuszaik voltak a negyedik századi egyiptomi keresztényeknek? Mennyire volt sikeres a hierarchia szabályozó törekvése? És mit tudhatunk egyáltalán a 4. századi liturgiáról? Előadásomban ezekre a kérdésekre reflektálva fogom felvázolni az egyiptomi liturgiatörténet ezen formatív évszázadát.

Ókortudományi Társaság

2024. október 7.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2024. okróber 18-án, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja

Takács Levente:
A Novellae Maioriani és a késő antik jogszabálygyűjtemények

és

Baán Izsák:
Az imádkozó értelem mint a képzetek pásztora – Evagriosz tanítása a szemlélődő olvasásáról

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Gombocz Zoltán terem (A 047)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadások témája:

Takács Levente:
A Novellae Maioriani és a késő antik jogszabálygyűjtemények

Maiorianus császár, akit sokszor lekicsinylően csak Ricimer kreatúrái sorában tartanak számon, több szempontból is kiemelhető a Nyugatrómai Birodalom utolsó húsz évének uralkodói közül. E szempontok egyike lehet a Novellae Maioriani címen számon tartott gyűjteménye, amely 12 titulusból áll. A jogszabályok mennyisége, mind Maiorianus uralkodási idejéhez képest, mind utódai jogalkotásához képest kiemelkedő. A nyugati császárok közül a jogalkotásban még tevékenykedő Libius Severus és Anthemius mindössze 5 novellával „büszkélkedhet”. A Novellae Maioriani szabályait korábban egy rövid tanulmányban a császár politikai törekvéseinek forrásaként vizsgálta Czúth Béla, aki azonban nem helyezte szélesebb összefüggésbe ezeket. Az előadás megkísérli bemutatni, hogy a novellae szabályai, beleértve Maiorianusét is, milyen képet rajzolnak az 5. századi nyugati birodalomról, elsősorban annak társadalmáról.

Baán Izsák:
Az imádkozó értelem mint a képzetek pásztora – Evagriosz tanítása a szemlélődő olvasásáról

Evagriosz Pontikosz (345–399) a korai keresztény szerzetesség nagy teoretikusa, aki a keresztény szerzők közül talán elsőként lépett fel azzal az igénnyel, hogy a lelki életről és az imádságról szisztematikus, mindent átfogó elméleti rendszert alkosson. Bár életében a szentség híre övezte, halála után tanítására az eretnekség árnyéka vetült, s 20. századi újra felfedezése sem mentes a polémiáktól. Korának más egyházatyáihoz hasonlóan a klasszikus filozófiai hagyományból – főleg az újplatonikus és sztoikus tanításokból – merítve próbálja értelmezni a keresztény kinyilatkoztatást, szerzetesként pedig mindennapjait a Biblia olvasása, a róla való elmélkedés tölti ki. Ez a kettősség határozza meg gondolkodását, s emiatt is tarthat számot különös érdeklődésre az a De malignibus cogitationibus című művében található szöveg, amely a bibliai szöveg szemlélődő olvasásának elméletét próbálja megragadni. A korban szinte egyedülálló meta-textus magja a következő:
„A képzetek közül vannak olyanok, melyek lenyomatot és alakot hagynak irányító lélekrészünkben, s olyanok is, melyek csak valamilyen ismeretet kínálnak anélkül, hogy lenyomat vagy alak keletkeznék az értelemben. Ugyanis az, hogy kezdetben volt az Ige, s az Ige Istennél volt (Jn 1,1) egyfajta képzetet helyez a szívbe, de nem képződik benne sem alak, sem lenyomat. Az viszont, hogy fogta a kenyeret, alakot hoz létre az értelemben, és az, hogy megtörte (Mt 26,26) ismét lenyomatot hagy benne. Arra pedig, hogy láttam az Urat, amint magas és fenséges trónon ül (Iz 6,1) lenyomat képződik az értelemben kivéve a láttam az Urat kifejezést. Bár a szöveg alapján úgy tűnik, hogy lenyomat jön létre az értelemben, jelentése szerint mégsem így van. A prófétai szem által ugyanis Izajás az értelmes természetet szemlélte, melyet felemelt a gyakorlati élet, s belé oltotta Isten ismeretét. Hiszen arról a helyről lehet mondani, hogy Isten ott ül, ahol őt ismerik, s ezért lehet Isten trónjának hívni a tiszta értelmet.” (Mal cog 41)
Az előadás ezt a szöveget tágabb kontextusba helyezve az imádságos bibliaolvasás evagrioszi tanításába szeretné bevezetni a hallgatóságot.

Ókortudományi Társaság

2023. május 3.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság 2024. május 17-én pénteken 17:00 órakor tartandó
tisztújító közgyűlésére* és felolvasó ülésére,
amelynek programja

éves rendes közgyűlés (az Ábel Jenő Országos Latin Tanulmányi Verseny eredményhirdetése,
beszámolók, a Társaság díjainak átadása) és tisztújítás,

illetve

Takács László:
(PPKE BTK Klasszika-filológia Tanszék)
Élet a romokon

című előadása.


Helye: Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

    • * A határozatképtelenség esetén megtartandó esetleges megismételt közgyűlés időpontja 17:45 (az előadás után).
      A megismételt közgyűlés a megjelentek létszámától függetlenül határozatképes.


Az előadás témája:

Takács László:
Élet a romokon

476 – ez a hivatalos időpontja a Nyugatrómai Birodalom felbomlásának. Az a folyamat azonban, amely ekkor végleg lezárult, jóval korábban elkezdődött. Ennek a bomlási folyamatnak része volt az is, hogy a klasszikus római életforma és az ennek az életformának keretet adó világ is átalakult. A hivatalok megszűntek vagy kiüresedtek, funkció nélkül maradtak és pusztulásnak indultak a nagyszerű épületek, a görög-római írásbeliség alkotásainak jelentős része megsemmisült. A belső feszültség és a külső nyomás hatására összeroppant birodalom romjain azonban új államok jöttek létre, és új életforma alakult ki, amelynek végeredményeként megszületett a középkori Európa. Ebben az új keretben sok minden megmaradt a régiből, sok minden új értelmet nyert, sok mindennek pedig már nem jutott, mert nem juthatott hely. Az előadás ennek az átalakulási folyamatnak néhány kulcsfontosságú mozzanatáról szól.

Ókortudományi Társaság

2024. április 9.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2024. április 19-én, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja

Jessica Lightfoot:
Healing Texts: Bodies and Grammar in Aulus Gellius and Galen

és

Agócs Péter:
Gyász és öröm: Pindaros 8. isthmiai ódája

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadások témája:

Jessica Lightfoot:
Healing Texts: Bodies and Grammar in Aulus Gellius and Galen

This paper delves into the broader cultural association between text and body in the Greek and Roman literary traditions, exploring how medicine and philology intersected in the ancient world. It highlights the parallels between Galen’s medical narratives and those found in the works of contemporaries like Aulus Gellius, shedding light on the shared concerns and perspectives of doctor-grammarians in ancient times. It demonstrates that Galen, much like contemporary doctors with new technologies, grappled with the transformative potential of written texts in disseminating medical knowledge. It also more widely explores the impact medical ideas and writing had on the study of textual criticism and grammar in the ancient world.

Agócs Péter:
Gyász és öröm: Pindaros 8. isthmiai ódája

Az előadás Pindaros életműve egyik legellentmondásosabb darabját vizsgálja. A 8. isthmiai óda az aiginai Kleandros pankrationgyőzelmét ünnepli, röviddel a perzsa háborúk vége után, az i. e. 470-es évek legelején. Az óda eleje érdekesen és következetesen szembeállítja az örömet és a gyászt mint a korai görög énekkultúra egymásnak ellentmondó fogalmait. Az epinikion, ami a győztest Achilleusszal, a mostani háborút a trójai háborúval összeköti, azonban éppen a két érzelem szintézisét alkotja meg azzal, ahogy a homérosi eposzhoz, a halotti siratóhoz és általában az emlékezet kultúrájához nyúlik vissza, hidat teremtve ezzel a költői műfajok és a mindennapi élet szokásai és hiedelmei között. Az óda formájában és rétorikájában nem csak Pindaros máshol is használt műfaji nyelvének, a verseiben implikált poétikának a nagyszerű példája és forrása, hanem a koraklasszikus emlékezetpolitikáról és a költői hagyomány hasznairól is ad tanúbizonyságot.

Bejegyzés navigáció

← Régebbi bejegyzések

Archívum

  • 2025 május
  • 2025 április
  • 2025 március
  • 2025 február
  • 2025 január
  • 2024 december
  • 2024 november
  • 2024 október
  • 2024 május
  • 2024 április
  • 2024 március
  • 2024 február
  • 2024 január
  • 2023 december
  • 2023 november
  • 2023 október
  • 2023 május
  • 2023 április
  • 2023 március
  • 2023 február
  • 2023 január
  • 2022 december
  • 2022 november
  • 2022 október
  • 2022 május
  • 2022 április
  • 2022 március
  • 2022 február
  • 2022 január
  • 2021 december
  • 2021 november
  • 2021 október
  • 2021 szeptember
  • 2020 december
  • 2020 október
  • 2020 szeptember
  • 2020 május
  • 2020 február
  • 2020 január
  • 2019 december
  • 2019 november
  • 2019 október
  • 2019 május
  • 2019 április
  • 2019 február
  • 2019 január
  • 2018 december
  • 2018 október
  • 2018 május
  • 2018 április
  • 2018 március
  • 2018 február
  • 2018 január
  • 2017 december
  • 2017 november
  • 2017 október
  • 2017 szeptember
  • 2017 május
  • 2017 április
  • 2017 március
  • 2017 február
  • 2017 január
  • 2016 december
  • 2016 november
  • 2016 október
  • 2016 május
  • 2016 április
  • 2016 március
  • 2016 február
  • 2016 január
  • 2015 december
  • 2015 november

Video-archívum

  • Előadások video-archívuma

Legutóbbi bejegyzések

  • Meghívó – közgyűlés és felolvasóülés (2025. V. 16.)
  • Meghívó – felolvasó ülés (2025. IV. 25.)
  • Meghívó – felolvasó ülés (2025. III. 21.)
  • Meghívó – felolvasó ülés (2025. II. 21.)
  • Meghívó – felolvasó ülés (2025. I. 17.)

Munkaközösség

  • Latintanári munkaközösség
  • Latin verseny
↑