Ókortudományi Társaság

2025. március 10.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2025. március 21-én, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Pataki Elvira:
Megmentő és megmentett delfinek: Arión és Koiranos Ailianosnál
és
Egyed Attila:
Orpheus, Zeus és az Eumenisek: Rítus és költészet kapcsolata a Derveni papiruszban

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Gombocz Zoltán terem (A 047)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadások témája:

Pataki Elvira:
Megmentő és megmentett delfinek: Arión és Koiranos Ailianosnál

Az ailianosi De natura animalium delfinekhez fűződő adatainak egyike (12,45) sajátos Arión-elbeszélés, amely jelentősen eltér a történet hérodotosi előzményétől és annak császárkori változataitól. Az énekes segítője Poseidón (és nem Apollón), a megmenekülést biztosító lantkíséretes ének motívumával a delfinek aulos-kedvelését hangsúlyozó nyitómondat vitatkozik, a feljegyzés középpontjában a zenei sótéria folyamata helyett annak emlékezete áll: az Ariónt delfinháton ábrázoló szobor, illetve a költő Poseidón tiszteletére komponált, a dithyrambos formai jegyet hordozó, hosszasan idézett hálaéneke. Mellőzve a citátumhoz kötődő zenei, műfajtörténeti kérdéseket, az előadás a feljegyzést a műben szereplő delfin-matéria egyéb elemeivel (így a történet inverzét jelentő Koiranos-elbeszéléssel, NA 8,3) összeolvasva részint Ailianos szerzői-szerkesztői technikáját vizsgálja; részint arra keres választ, rekonstruálható-e a miscellanea tudatosan izolált információegységeiből valamiféle, az állati intelligenciával kapcsolatos egységes állásfoglalás.

Egyed Attila:
Orpheus, Zeus és az Eumenisek: Rítus és költészet kapcsolata a Derveni papiruszban

Az 1962-ben Thesszaloniki közelében talált Derveni papiruszt a 20. század legkülönlegesebb régészeti felfedezései között tartják számon. A szöveg rendkívüliségét mutatja, hogy a töredékek értelmezésével kapcsolatos problémák a mai napig megosztják a kutatókat. Az egyik központi kérdés a szöveg egységére vonatkozik. Az értelmezések következetesen két részre tagolják a szöveget: az első hat columnában rituális cselekményekről olvashatunk, míg a VII-XXVI columnákban egy orphikus himnusz allegorikus kifejtésével ismerkedhetünk meg. Előadásomban azon feltevés lehetőségeit fogom megvizsgálni, mely szerint az első columnákban olvasható Eumeniseknek bemutatott áldozatok és a kozmosz korábbi hatalmait magába olvasztó és új világrendet teremtő Zeus himnuszának kapcsolata az irodalmi és feliratos forrásokból is ismert Zeus Meilichios és az Eumenisek közös kultuszával hozható összefüggésbe. Ez az olvasat a szöveg szerves egységére adott válaszán túl fontos adalékokkal szolgálhat a papiruszban vázolt világnézeti rendszer értelmezéséhez, valamint a Derveni szerző által használt orphikus költői hagyomány és az azzal párhuzamosan fejlődő rivális hagyományok viszonyrendszeréhez is.

Az esemény a Zoom felületén is követhető az alábbi linken:

https://us02web.zoom.us/j/84550324033?pwd=LzhgyfxpSYfIwE92iMPJd2n3WyY5w6.1

Meeting ID: 845 5032 4033

2025. február 10.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2025. február 21-én, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Kulcsár Valéria:
Szarmaták Nyugaton
és
Tamás Ábel:
Vertikális csalafintaságok
Akrosztichonok és telesztichonok a római költészetben

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem (A 039)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadások témája:

Kulcsár Valéria:
Szarmaták Nyugaton

A szkítákkal közeli, perzsákkal távoli rokon iráni nyelvet beszélő szarmaták az ókorban mintegy ezer évig uralták a kelet-európai sztyeppét. Legnyugatabbi águk a Kr. u. I. században tűnt fel az Alföldön, és egészen a hun expanzióig a Kárpát-medence történetének meghatározó etnikuma volt. Tudunk egy csoportjukról, amelynek nyomai egészen a császárkori Britanniáig vezetnek. Itt római szolgálatban több nemzedékük őrizte meg – legalábbis részben – identitásukat. Ennek – több évtizedes vitát gerjesztő – nyomai fellelhetők az Artúr király mondakörben. A népvándorláskorban a hunokkal, illetve különböző germán népekkel a szarmaták egyik törzse/törzsszövetsége, az alánok bekalandozták Galliát, Hispaniát, hogy azután a vandálokkal együtt Észak-Afrikába eljutva egészen a VI. századig fennálló királyságot alapítsanak.

Tamás Ábel:
Vertikális csalafintaságok
Akrosztichonok és telesztichonok a római költészetben

Az akrosztichonok és telesztichonok keresése mára vezető trend lett a római költészet kutatásában (vö. „A sírkőrablás mára ún. húzóágazat lett”, Petri György: A Dunánál, lábjegyzet), és nem véletlenül. Az előadásban régi és új, jól ismert és általam talált példákon keresztül azt szeretném bemutatni, hogy az akrosztichonokra és telesztichonokra figyelő, vertikális olvasás a római költészet értelmezésének alapvető kérdéseire irányíthatja a figyelmet, a szándékosság/véletlenszerűség problémájától az irodalmi szöveg textuális/vizuális dimenzióján keresztül a felfedező tudomány vs. irodalmi interpretáció kérdésköréig. Meggyőződésem szerint a vertikális olvasással olyan intermundiumok, textuális világok közötti átmeneti zónák tárulnak fel, amelyek éppen azáltal különlegesek, hogy egyszerre részei és nem részei az adott költői szövegnek. A példák sora Catullustól Vergiliuson és Ovidiuson át Lucanusig ível.

Az esemény a Zoom felületén is követhető az alábbi linken:

https://us02web.zoom.us/j/89481177208?pwd=i5zBT0Ctb9WoMEm3HGayhaHa7lWSt7.1

Meeting ID: 894 8117 7208

2025. január 7.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2025. január 17-én, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Kőszeghy Miklós:
Jeruzsálem – újabb kutatások a Szent Város körül
és
Imre Flóra:
Maecenas, Melpomene – A műfordítás mint filológia

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem (A 039)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadások témája:

Kőszeghy Miklós:
Jeruzsálem – újabb kutatások a Szent Város körül

Jeruzsálem jóval hosszabb, mint három évezredes története alapján számos ponton lehet kutatni a város történetét a kezdetektől akár napjainkig. A várost övező tudományos érdeklődésnek mindig számos nehézséggel kellet megküzdenie, s ez ma sincs másként. Az előadásban a kutatás veszélyeinek és lehetőségeinek rövid számba vételét követően a jeruzsálemi agglomeráció és a város vízellátásának a témája köré csoportosítjuk mondanivalónkat.

Imre Flóra:
Maecenas, Melpomene – A műfordítás mint filológia

Lefordítottam Horatius Carmenjei első könyvének első és harmadik könyvének utolsó darabját. A fordítás közben annak az előfeltevésnek az alapján dolgoztam, hogy ez a két vers egy gyűjteménynek a nyitó- és záródarabja. Eközben felmerült bennem a kérdés, hogy mennyire bizonyos és honnan származik a Horatius-kézikönyveknek az az állítása, hogy az Ódákelső három könyve együtt jelent meg i.e. 23-ban. A mostani előadásom elsősorban arról a filológiai kérdésről fog szólni, hogy hogyan alakult ki ez az irodalomtörténeti hagyomány, mi erről a kortárs vélekedés, és hogy milyennek látom az Ódák első három könyvének szerkesztését.
A két vers részletesebb elemzése és stilisztikai egymásra vonatkozásaik bemutatása egy későbbi előadásnak lehet majd a tárgya.

Az esemény a Zoom felületén is követhető az alábbi linken:

https://us02web.zoom.us/j/88412501877

Meeting ID: 884 1250 1877

2024. december 9.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2024. december 20-án, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Niederreiter Zoltán:
Héroszok az újasszír és újbabilóni képi világban
és
Péti Miklós:
„Bukott, de halhatatlan fényvilág!” – Az ókori Görögország ábrázolása Kosztolányi Dezső Childe Harold-fordításában

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem (A 039)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadások témája:

Niederreiter Zoltán:
Héroszok az újasszír és újbabilóni képi világban

Az újasszír és újbabilóni művészet egyik meghatározó szereplője a szakirodalomban héroszként azonosított karizmatikus alak, amely elsődlegesen a küzdelem-jelenetekben tűnik fel. Az isteni világhoz kapcsolódó hérosz alakja, amelyet főként a gliptika közvetítésével ismerünk, ekkor már több ezer éven át követhető a mezopotámiai ikonográfiában. Mindmáig kérdéses, hogy milyen narratívák kapcsolhatók az őt ábrázoló jelenetekhez és milyen szerepet tölt be az újasszír és újbabilóni képi világban.

Péti Miklós:
„Bukott, de halhatatlan fényvilág!” – Az ókori Görögország ábrázolása Kosztolányi Dezső Childe Harold-fordításában

Lord Byron Childe Harold zarándokútja (Childe Harold’s Pilgrimage) című, 1812 és 1818 között megjelent elbeszélő költeménye az angol romantikus hellenizmus emblematikus műve, amely az ókori görög történelem és kultúra emlékeinek sajátos, későbbi korokra is nagy hatást gyakorló értelmezése mellett a tizenkilencedik századi filhellén mozgalom szempontjából is központi jelentőségű alkotás. A fiatal Kosztolányi Dezső 1904-ben, 19 évesen vállalkozott Byron művének lefordítására; a fordítás teljes szövegének kézirata ez év elején került elő a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárából. Előadásomban bemutatom, hogy Kosztolányi fordítása hogyan értelmezi át a Byron művében megjelenő Hellász-képet, majd megkísérlem felvázolni a fordítás lehetséges recepció- és eszmetörténeti kontextusait.

Az esemény a Teams felületén is követhető az alábbi linken, amely a felolvasóülés kezdete előtt 15 perccel lesz aktív:

Topic: Ókortudományi Társaság felolvasóülése
Time: Dec 20, 2024 05:00 PM Budapest

Join the meeting now

Meeting ID: 345 287 437 549
Passcode: y9zPBq

2024. november 5.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2024. november 15-én, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Pánczél Szilamér Péter:
Régészeti kutatások a szkipetárok földjén
és
Mihálykó Ágnes:
Keresztény liturgia a negyedik századi Egyiptomban

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem (A 039)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadások témája:

Pánczél Szilamér Péter:
Régészeti kutatások a szkipetárok földjén

A 20. század elején két erdélyi kutató, Báró Nopcsa Ferenc albanológus és Buday Árpád régész neve fémjelezte az albániai kutatásokat. Munkásságuk révén hozzájárultak az alig ismert nyugat-balkáni régió régészeti és történelmi örökségének feltárásához.
Egy német-albán régészeti együttműködés keretében 2007 óta rendszeresen végzünk régészeti feltárásokat az illíriai Apollóniában és annak hátországában, ezen együttműködés 2023 óta a marosvásárhelyi székhelyű Maros Megyei Múzeummal bővült. A jelenleg zajló kutatásaink Apollónia klasszikus kori kikötőszentélyének feltárására és a hátországban beazonosított archaikus korban alapított empórion alaposabb megismerésére koncentrálnak.

Mihálykó Ágnes:
Keresztény liturgia a negyedik századi Egyiptomban

A Kr. u. 4. század kulcsfontosságú változások kora a kereszténység történetében. Ekkor vált az egyház üldözöttből támogatott vallássá, és a század során a népesség nagy része is a kereszténység felé fordult. A liturgiatörténetben közhelynek számít, hogy ez a léptékváltás mekkora hatással volt a liturgiára: a nagyobb térbe kerülő szertartások ünnepélyesebbek, formálisabbak lettek, valamint a sok eltérő helyi liturgia hasonulni kezdett egymáshoz. Az egyházi vezetők maguk is egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a szertartások szabályozására, és az e célból írott kánoni gyűjteményekből és imakönyvekből egyre többet tudhatunk meg a rítusok rendjéről. A forrásanyag normatív jellege ugyanakkor bélyeget nyom a tudásunkra, és az ezekből nyerhető információt csak ritkán lehet korrigálni. A 4-5. századi Egyiptom különleges kivétel, itt ugyanis a szép számú normatív forrást a papiruszok, valamint régészeti források segítségével legalább részben korrigálni tudjuk. Milyen szertartásaik és imáik, himnuszaik voltak a negyedik századi egyiptomi keresztényeknek? Mennyire volt sikeres a hierarchia szabályozó törekvése? És mit tudhatunk egyáltalán a 4. századi liturgiáról? Előadásomban ezekre a kérdésekre reflektálva fogom felvázolni az egyiptomi liturgiatörténet ezen formatív évszázadát.

2024. október 7.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2024. okróber 18-án, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Takács Levente:
A Novellae Maioriani és a késő antik jogszabálygyűjtemények
és
Baán Izsák:
Az imádkozó értelem mint a képzetek pásztora – Evagriosz tanítása a szemlélődő olvasásáról

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Gombocz Zoltán terem (A 047)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadások témája:

Takács Levente:
A Novellae Maioriani és a késő antik jogszabálygyűjtemények

Maiorianus császár, akit sokszor lekicsinylően csak Ricimer kreatúrái sorában tartanak számon, több szempontból is kiemelhető a Nyugatrómai Birodalom utolsó húsz évének uralkodói közül. E szempontok egyike lehet a Novellae Maioriani címen számon tartott gyűjteménye, amely 12 titulusból áll. A jogszabályok mennyisége, mind Maiorianus uralkodási idejéhez képest, mind utódai jogalkotásához képest kiemelkedő. A nyugati császárok közül a jogalkotásban még tevékenykedő Libius Severus és Anthemius mindössze 5 novellával „büszkélkedhet”. A Novellae Maioriani szabályait korábban egy rövid tanulmányban a császár politikai törekvéseinek forrásaként vizsgálta Czúth Béla, aki azonban nem helyezte szélesebb összefüggésbe ezeket. Az előadás megkísérli bemutatni, hogy a novellae szabályai, beleértve Maiorianusét is, milyen képet rajzolnak az 5. századi nyugati birodalomról, elsősorban annak társadalmáról.

Baán Izsák:
Az imádkozó értelem mint a képzetek pásztora – Evagriosz tanítása a szemlélődő olvasásáról

Evagriosz Pontikosz (345–399) a korai keresztény szerzetesség nagy teoretikusa, aki a keresztény szerzők közül talán elsőként lépett fel azzal az igénnyel, hogy a lelki életről és az imádságról szisztematikus, mindent átfogó elméleti rendszert alkosson. Bár életében a szentség híre övezte, halála után tanítására az eretnekség árnyéka vetült, s 20. századi újra felfedezése sem mentes a polémiáktól. Korának más egyházatyáihoz hasonlóan a klasszikus filozófiai hagyományból – főleg az újplatonikus és sztoikus tanításokból – merítve próbálja értelmezni a keresztény kinyilatkoztatást, szerzetesként pedig mindennapjait a Biblia olvasása, a róla való elmélkedés tölti ki. Ez a kettősség határozza meg gondolkodását, s emiatt is tarthat számot különös érdeklődésre az a De malignibus cogitationibus című művében található szöveg, amely a bibliai szöveg szemlélődő olvasásának elméletét próbálja megragadni. A korban szinte egyedülálló meta-textus magja a következő:
„A képzetek közül vannak olyanok, melyek lenyomatot és alakot hagynak irányító lélekrészünkben, s olyanok is, melyek csak valamilyen ismeretet kínálnak anélkül, hogy lenyomat vagy alak keletkeznék az értelemben. Ugyanis az, hogy kezdetben volt az Ige, s az Ige Istennél volt (Jn 1,1) egyfajta képzetet helyez a szívbe, de nem képződik benne sem alak, sem lenyomat. Az viszont, hogy fogta a kenyeret, alakot hoz létre az értelemben, és az, hogy megtörte (Mt 26,26) ismét lenyomatot hagy benne. Arra pedig, hogy láttam az Urat, amint magas és fenséges trónon ül (Iz 6,1) lenyomat képződik az értelemben kivéve a láttam az Urat kifejezést. Bár a szöveg alapján úgy tűnik, hogy lenyomat jön létre az értelemben, jelentése szerint mégsem így van. A prófétai szem által ugyanis Izajás az értelmes természetet szemlélte, melyet felemelt a gyakorlati élet, s belé oltotta Isten ismeretét. Hiszen arról a helyről lehet mondani, hogy Isten ott ül, ahol őt ismerik, s ezért lehet Isten trónjának hívni a tiszta értelmet.” (Mal cog 41)
Az előadás ezt a szöveget tágabb kontextusba helyezve az imádságos bibliaolvasás evagrioszi tanításába szeretné bevezetni a hallgatóságot.

2023. május 3.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság 2024. május 17-én pénteken 17:00 órakor tartandó
tisztújító közgyűlésére* és felolvasó ülésére,
amelynek programja

éves rendes közgyűlés (az Ábel Jenő Országos Latin Tanulmányi Verseny eredményhirdetése,
beszámolók, a Társaság díjainak átadása) és tisztújítás,

illetve

Takács László:
(PPKE BTK Klasszika-filológia Tanszék)
Élet a romokon
című előadása.

Helye: Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

- * A határozatképtelenség esetén megtartandó esetleges megismételt közgyűlés időpontja 17:45 (az előadás után).
  A megismételt közgyűlés a megjelentek létszámától függetlenül határozatképes.

Az előadás témája:

Takács László:
Élet a romokon

476 – ez a hivatalos időpontja a Nyugatrómai Birodalom felbomlásának. Az a folyamat azonban, amely ekkor végleg lezárult, jóval korábban elkezdődött. Ennek a bomlási folyamatnak része volt az is, hogy a klasszikus római életforma és az ennek az életformának keretet adó világ is átalakult. A hivatalok megszűntek vagy kiüresedtek, funkció nélkül maradtak és pusztulásnak indultak a nagyszerű épületek, a görög-római írásbeliség alkotásainak jelentős része megsemmisült. A belső feszültség és a külső nyomás hatására összeroppant birodalom romjain azonban új államok jöttek létre, és új életforma alakult ki, amelynek végeredményeként megszületett a középkori Európa. Ebben az új keretben sok minden megmaradt a régiből, sok minden új értelmet nyert, sok mindennek pedig már nem jutott, mert nem juthatott hely. Az előadás ennek az átalakulási folyamatnak néhány kulcsfontosságú mozzanatáról szól.

2024. április 9.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2024. április 19-én, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Jessica Lightfoot:
Healing Texts: Bodies and Grammar in Aulus Gellius and Galen
és
Agócs Péter:
Gyász és öröm: Pindaros 8. isthmiai ódája

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadások témája:

Jessica Lightfoot:
Healing Texts: Bodies and Grammar in Aulus Gellius and Galen

This paper delves into the broader cultural association between text and body in the Greek and Roman literary traditions, exploring how medicine and philology intersected in the ancient world. It highlights the parallels between Galen’s medical narratives and those found in the works of contemporaries like Aulus Gellius, shedding light on the shared concerns and perspectives of doctor-grammarians in ancient times. It demonstrates that Galen, much like contemporary doctors with new technologies, grappled with the transformative potential of written texts in disseminating medical knowledge. It also more widely explores the impact medical ideas and writing had on the study of textual criticism and grammar in the ancient world.

Agócs Péter:
Gyász és öröm: Pindaros 8. isthmiai ódája

Az előadás Pindaros életműve egyik legellentmondásosabb darabját vizsgálja. A 8. isthmiai óda az aiginai Kleandros pankrationgyőzelmét ünnepli, röviddel a perzsa háborúk vége után, az i. e. 470-es évek legelején. Az óda eleje érdekesen és következetesen szembeállítja az örömet és a gyászt mint a korai görög énekkultúra egymásnak ellentmondó fogalmait. Az epinikion, ami a győztest Achilleusszal, a mostani háborút a trójai háborúval összeköti, azonban éppen a két érzelem szintézisét alkotja meg azzal, ahogy a homérosi eposzhoz, a halotti siratóhoz és általában az emlékezet kultúrájához nyúlik vissza, hidat teremtve ezzel a költői műfajok és a mindennapi élet szokásai és hiedelmei között. Az óda formájában és rétorikájában nem csak Pindaros máshol is használt műfaji nyelvének, a verseiben implikált poétikának a nagyszerű példája és forrása, hanem a koraklasszikus emlékezetpolitikáról és a költői hagyomány hasznairól is ad tanúbizonyságot.

2024. március 10.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2024. március 22-én, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Déri Balázs:
„… princeps Aeolios carmen ad Italum / deduxisse modos”?
Egy régi-új konjektúra, és ami mögötte van
és
Lindner Gyula:
Tévedhet-e Plutarchos? – A kultúra és a háború finanszírozásának a kérdése a klasszikus kori Athénban

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadások témája:

Déri Balázs:
„… princeps Aeolios carmen ad Italum / deduxisse modos”?
Egy régi-új konjektúra, és ami mögötte van

David Kovacs „Aeolic and Italian at Horace, Odes 3.30.13–14” c. tanulmányában (The Classical Quarterly, 65/2 Dec. 2015, 682–688) amellett érvel, hogy Horatius nevezetes szöveghelye (Aeolium carmen ad Italos / … modos), mely – úgymond – értelmezési problémát vet föl, az előadás címében jelzett módon javítandó. Maga a University of Virginia klasszika-filológus professzora észrevette, hogy konjektúráját már 1840-ben fölvetette Johann Daniel Fuss liège-i filológus, de azután, hogy az Orelli–Baiter-féle Horatius harmadik kiadása 1850-ban elutasította, 165 évre feledésbe merült. Az újrafeltalált konjektúra sajnálatosan elindult hódító útjára: két éve e szöveg jelent meg a híres, egyetemi oktatásra szánt „Green-Yellow”-ban (Cambridge Greek and Latin Classics). Előadásomban javaslom a kéziratilag hagyományozott alakhoz való visszatérést, egyben igyekszem vázolni, hogy miben is áll Horatius versreformja, amelyben saját halhatatlanságát látta.

Lindner Gyula:
Tévedhet-e Plutarchos? – A kultúra és a háború finanszírozásának a kérdése a klasszikus kori Athénban

Plutarchos De gloria Atheniensium című írásában meglepő kijelentést tesz: a polis, amelyet hadvezérek és nem történetírók, költők, művészek tettek naggyá és híressé, többet költött színházi előadásokra, Oidipus és Antigoné szenvedéseinek a bemutatására, mint háborúinak a megvívására. Vajon igaz lehet az, amit a chairóneiai állít? Tényleg többe került Athénnak a színház, ill. a színháznak keretet biztosító ünnepi kultúra, mint a hadsereg és a flotta fenntartása, és a különböző hadjáratok finanszírozása? Egyáltalán: komolyan vehetjük Plutarchost, amikor efféle véleményt közöl? Az előadás, amely a fenti kérdésekre görög történetírók, athéni szónokok tanúságtétele alapján és az epigráfiai források segítségével keres válaszokat, Plutarchos álláspontját a klasszikus kori Athén hibrid gazdasági rendszerének tükrében vizsgálja, és utal arra a sajátosságra, miszerint Athénban állami funkciók és intézmények (kultúra, hadsereg) működtetése (részben) a polgárok egyéni hozzájárulásaitól függött.

2024. február 9.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2024. február 16-án, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Grüll Tibor:
„Hódítás könyvvel” – Az írásbeliség forradalma a Római Birodalomban
és
Mráv Zsolt:
Utas a halál útján – Új adatok a pannoniai kocsisírok kutatásához

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadások témája:

Grüll Tibor:
„Hódítás könyvvel” – Az írásbeliség forradalma a Római Birodalomban

William V. Harris Ancient Literacy című könyvének 1989-es megjelenése óta a kutatás mantraként ismételgeti a szerző megállapítását, miszerint a Római Birodalom „nyugati provinciáiban az írástudás általános szintje alig érhette el az 5–10%-ot”. Harris ezt a becslését arra építette, hogy Rómában nem volt kötelező alapfokú oktatás; nem volt sokszorosító eljárás, amely elegendő olvasnivalót adott volna az emberek kezébe; és végül nem volt olyan fokú urbanizáció, amely elősegítette volna az írásbeliség elterjedését. Mindez természetesen igaz, ugyanakkor mégsem magyarázza meg azt, hogy a 2–3. században az írásbeliség robbanásszerű elterjedését figyelhetjük meg a Római Birodalomban. Bár kötelező alapfokú oktatás valóban nem létezett, de eldugott egyiptomi falvakban és germaniai villagazdaságokban is az iskoláztatás nyomaival találkozunk. Mechanikus sokszorosító eljárás valóban nem volt, de az emberek mindenre írtak, ami kezük ügyébe esett: a házfalaktól a háztartási eszközökön át a törött cserepekig, s ezek a firkálmányok nemritkán magasabb irodalmi műveltségről is tanúskodnak. Az ókorban persze modern városok sem léteztek, de a foglalkozások nagymértékű differenciálódása, a közigazgatás bürokratizálódása, gazdaság globalizációja és az adminisztratív apparátus megnövekedése mind-mind abba az irányba mutat, hogy Harris rendkívül alacsony becslését ideje volna felülvizsgálnunk.

Mráv Zsolt:
Utas a halál útján – Új adatok a pannoniai kocsisírok kutatásához

A császárkori Pannonia régészetének egyik látványos színfoltját képviselik a helyi elit fogatos kocsit tartalmazó temetkezései, amelyek rítusa teljesen idegen a római típusú temetkezési szokásoktól. Az eltemetett kocsik és a fogatos lovak a túlvilági utazás kellékeként kerültek Pannonia helyi őslakos, jellemzően eraviscus származású elitjének gazdag sírjaiba. A kocsisírok ritka leletnek számítanak Kelet-Pannoniában. A 19. század óta mintegy negyven kocsisír vált ismertté Pannonia földjéből, de ezeknek csak egy részénél volt lehetőség régészeti feltárásra és a rítus megértését célzó megfigyelésekre. Az előadás célja a kocsisírok néhány izgalmas kérdéskörének a bemutatása a legfrissebb kutatási eredmények és az újabb ásatások fényében. Az elmúlt évtizedek feltárásai alapján sokkal árnyaltabb képet rajzolhatunk erről a korántsem homogén, inkább nagyon is változatos rítusról, amelynek hangsúlyai, főbb jellegzetességei időben is változtak. A sírba helyezett tárgyak közül a fürdő és tisztálkodó készletek, fegyverek, hátaslovak és vadászkutyák mellett maguk az utazókocsik képviselik a legjelentősebb és minden bizonnyal legértékesebb sírmellékletet. Ezek a sírok rejtik az ókori technikatörténet egyik elfeledett csodájának, a császárkori utazókocsik megismerésének és rekonstrukciójának a kulcsát is, amelyben a magyar régészettudomány meghatározó szerepet tölt be. A kocsisírok segítségével következtetéseket vonhatunk le Északkelet-Pannonia őslakos elitjének a társadalmi helyzetére, a római hadsereggel való összefonódására, valamint kultúrájának, istenvilágának és túlvilághitének sajátos jellegzetességeire és helyi színezetére vonatkozóan. A kocsisírok kutatásával végigkövethetjük annak a látványos és sikeres akkulturációs folyamatnak az ívét és főbb állomásait, amelyet az eraviscus törzsi elit egymást követő generációi a Kr. u. 1. század végétől a 3. század elejéig bejártak, és amelynek során életmódjukban és kultúrájukban igyekeztek egyre inkább „birodalmi rómaivá” válni.