2023. november 13.
Meghívó
Az Ókortudományi Társaság
2023. november 17-én, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Fröhlich Ida:
Mágia Qumránban
és
Szabó Ádám:
A mithraikus Univerzum
című előadásai.
Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
Az előadások témája:
Fröhlich Ida:
Mágia Qumránban
A qumráni közösség könyvtárából több, mágikus gyógyítást leíró történet és bajelhárító ráolvasás ismert. A mai tudományos kategóriák szerint mágikus kompozíciók részei voltak az ókori közösség mindennapi életének és rituáléinak. Többségük arámi nyelvű, és valamennyi szöveg utal az ún. Etióp Henok-könyv (1Henok) hagyományaira, a bukott Virrasztók történetére (1Hen 6-11) és a gyűjteményben megfogalmazott 364 napos ideális szoláris naptárra (1Hen 72-82). Ez a naptár a közösség identitásának egyik legfontosabb kifejezője (Templomtekercs, 4QMMT), és kronológiai alapul szolgál a közösség körében jelentős „újraírt Biblia,” a Jubileumok könyve elbeszélésének.
A 364 napos naptár alapja egy 360 napos ideális lunáris mezopotámiai naptár, amely a Kr. e. 1. évezred derekára uralkodóvá vált, és a minden tudomány (így a gyógyítás) alapját jelentő asztrális mágia naptára volt. Ennek zodiakális naptárrá való átalakításáról tanúskodnak a Henok-gyűjtemény legkorábbi (Kr. e. 3. század vége) kéziratos hagyományát képviselő arámi nyelvű csillagászati töredékek (4Q208-209). Az arámi Henok-hagyomány más részletei a mezopotámiai ómen-irodalom jó ismeretét tükrözik, és szerzőik előtt nem lehettek ismeretlenek az asztrális mágia égitestekkel és azok hatásaival kapcsolatos elképzelései sem.
Az előadás ezek fényében vizsgálja a Virrasztók bukásának történetét (1Hen 6-11), a természeti „rossz” aitiológiai mítoszát, amely szerint az embereket érő csapásokat és betegségeket az égi és földi lények tisztátalan kapcsolataiból származó és a vízözönben elpusztult óriások holttesteiből kiszabadult tisztátalan szellemek okozzák. A henoki naptár és mítosz az asztrális mágia rendszere és hagyománya ellenében született. Szerzői a mezopotámiai írásbeliséget jól ismerő írnokok, egyszersmind egy monoteista kozmológia megfogalmazói, akik új alapokra helyezték a gyógyítás rendszerét, amelynek forrása a kozmosz működését irányító egyetlen Isten, közvetítői pedig annak angyalai. Kozmológiai rendszerük más qumráni művekben is tükröződik (pl. az ún. fiziognómiákban). Az értelmezés új megvilágításba helyezi a hagyomány más reprezentánsainak (késő-ókori Henok-gyűjtemények, arámi zsidó ún. varázstálak, a palesztinai zsinagógák zodiákus-ábrázolásai) szerepét is.
Szabó Ádám:
A mithraikus Univerzum
A mithraikus szentélyek vagy „barlangok” építészeti tájolása és kinézete az ismert több száz példa alapján terephez vagy utcaképhez alkalmazkodik, rendszert nem képviselő változatosságokat mutat. Ezzel szemben a szentélyek belső berendezése törvényszerűségeket mutat a Római Birodalom teljes területén, a misztériumok létezésének igazolható bő négy évszázada alatt. A mithraeumok azonosítható belső tájolása is megegyező minden esetben, erre vonatkozólag a kultuszkép helyzete és ábrázolásai adnak egyértelmű iránymutatást. A mithraeum belső struktúrája a bejárattól a kultuszképig tartó lehetséges tengelyvonalhoz igazodik, és azon túl is folytatódik, de nem fizikailag megfogható módon. A mithraeum belsejét egy meghatározható észak-dél és erre merőleges kelet-nyugat irányú vonal mentén tájolták a kultuszkép alapján, s ez a tájolás független a mesterségesen létrehozott vagy természetes közegben alapított szentélyépület fizikai tájolásától.
A mithraikus szentély a 3. századi porphyriosi barlangleírás (De antro Nympharum) alapján vázolható tér, maga az érzékelhető Kozmosz a kor ismeretei szerint, azaz együtt a föld és az égbolt, az ismert világ a maga belső koordinátáival. A Mithras-misztériumokra vonatkozó összes auktor és információhordozó feliratos forrás (vö. László L. – Nagy L. – Szabó Á.: Mithras és misztériumai, Budapest, 2005) alapján a többé-kevésbé megismerhető mithraikus Kozmoszból hiányzik a korszakban vegyes érzelmekkel kezelt Alvilág (Hades, Orcus), a beavatásban nem részesültek földi halál utáni helye, amelyre vonatkozóan a homérosi és vergiliusi leírások alapján rendelkezünk áttekintőbb ismeretekkel. A Mithras-misztériumokba való beavatással ezt a saját források szintjén nem emlegetett helyet igyekeztek elkerülni a hívek, akik hitük szerint földi életük után a Kozmosz szféráiban folytatták lélekként a nem tudjuk milyen folytatólagos életet jelentő létüket, de konkrét elképzeléseik lehettek róla, hogy mitől menekülnek meg azáltal, hogy beavattatják magukat a misztériumokba, lehetőleg mind a hét beavatási szinten.
A gyakorlatiasabb megkülönböztethetőség miatt ezt a mithraikus Kozmosszal szemben álló ismeretlen Alvilágot Antikozmoszként lehet a legegyszerűbben meghatározni. Bár mithraikus forrásunk nincs rá, a léte mégis letagadhatatlan, hiszen ezt akarták elkerülni. Az élők világaként jellemezhető mithraikus Kozmosz és az Antikozmosz tehát együtt alkothatták technikailag a „mithraikus Univerzumot”, amelyben az Alvilág is létezett a földi létet követő teljes megsemmisülés helyeként. A mithraikus Univerzum részletesebben ismert fele és a nem emlegetett, vagyis rettegett fele közötti elválasztó elemet a Szent Jeromos adata szerint csodás erejűnek tartott kultuszkép jelentette kézzelfoghatóan, vagyis láthatóan, a szentély által megjelenített életteli világ tereinek lezárásaként.