2020. október 22.
Török László emlékére
Tisztánlátó és finom ember,
Kevésszavú, mélyjelentésű.
Nemcsak felszínnel volt arany.
A maaté volt, a maatban élt.
Értette, amit körülötte mondtak.
Figyelt arra, amit neki mondtak.
Könnyű volt, mint a toll a mérlegen.
Megelégelte ezt a nem-finom világot.
A félig-se-műveltek erőszakosságát,
az önjelöltek hisztériáit,
az ostobák hajbókolását,
a sivárak pénzszerző trükkjeit.
Törékeny volt, akár egy alabástromlámpás.
Szerencsések voltunk, hogy láttuk a világát.
Ami törékeny, eltörik.
Ami világított, kihúny.
Veszedelmesebb lett most a sötétség.
/Imre Flóra/
2020. október 12.
Meghívó
2020. október 16-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
Irsay-Nagy Balázs:
Sziklába faragott teológia
Ehnaton egyiptomi király (18. dinasztia) amarnai sírja
és
Gábor Sámuel:
Szatír és ember az archaikus-klasszikus kori Athénban
A kitharás szatírkórusok esete
című előadásai.
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, földszint
Az előadások témája:
Sziklába faragott teológia
Ehnaton egyiptomi király (18. dinasztia) amarnai sírja
A közép-egyiptomi Amarna (ókori nevén: Ahet-Aton) várostól keletre lévő sivatagi vádiban található a vallásos reformja miatt jól ismert Ehnaton király számára készített sziklasír. A sír szerkezete és dekorációja több részletben párhuzamos az előző uralkodók sírjaival a Királyok Völgyében, más részletekben azonban radikálisan eltér ezektől. Az előadás az azonosságok és az eltérések bemutatása révén a sír tervezését és kivitelezését meghatározó teológiai tartalmat elemzi.
Gábor Sámuel:
Szatír és ember az archaikus-klasszikus kori Athénban
A kitharás szatírkórusok esete /p>
Az ókori Athénból mindössze hét olyan váza maradt ránk, amelyen kitharás szatírok kórusa látható. Ezek közül az egyik, egy töredékes fekete alakos szküphosz 1954 óta a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében található (54.230). Szilágyi János György ennek apropóján 1977-ben alapos tanulmányt írt a tárgycsoportról, amelyben a szatírkórus-ábrázolásokat Kr. e. VI. század végi zenei elő¬adások képzőművészeti megjelenítéseként értelmezte.
Előadásomban ugyanezt a vázaképet és ugyanezt a tárgycsoportot vizsgálom meg újra – egészen más nézőpontból és előfeltevésekkel. Véleményem szerint a szatírkórust ábrázoló vázák nem korabeli események stilizált ábrázolásai, nem szatírnak öltözött athéniakat jelenítenek meg. Így nem is árulnak el semmit a Kr. e. VI. század végi színházi előadásokról. Ugyanakkor az athéni vázafestészet hosszú szatírábrázolási hagyományának egy olyan állomását jelzik, amelyben a szatírok egyszer csak kilépnek addigi dionüszoszi világukból, és elkezdik saját, meglehetősen emberi szatírvilágukat felépíteni.
Az VI–V. század folyamán készült sok ezer athéni szatírábrázolás és a legkésőbb a VI. sz. végétől a vázafestészettel párhuzamosan fejlődő szatírdráma kibontakoztatja és számos aspektusában bemutatja a szatírok lényét, megrajzolja világukat. És közben mond valamit az emberekről is, akik mind a szatírdrámát író tragédiaszerzők, mind a vázaképet készítő vázafestők, mind az embert utánzó szatírok legfőbb mintájául és inspirációjául szolgáltak.
A járvány-helyzetre való tekintettel a felolvasóülés egy Zoom-közvetítésben is követhető lesz. Ennek eléréséhez az alábbi linken kell előzetesen regisztrálni:
2020. szeptember 11.
Meghívó
2020. szeptember 18-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
Bodnár M. István :
Testek, mozgások, ábrák
című előadása.
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, földszint
Testek, mozgások, ábrák
Arisztotelész és követői – szemben az atomistákkal – ragaszkodtak ahhoz, hogy a kiterjedt testek, ezek mozgása és az idő, melyben a mozgások lezajlanak, mind határtalanul oszthatók. Könnyű ezt mondani – bár ahhoz, hogy valóban képviselni tudják ezt az álláspontot, hosszú és rögös érvelés vezet. Ezekhez az érvekhez gyakran ábrák is csatlakoznak. Előadásomban egy ilyen ábra értelmezésén keresztül általános és alapvető kérdésekhez szeretnék eljutni.
Első lépésként az érvelésekhez kapcsolódó ábrákról – a felbetűzött és felbetűzetlen dia-grammokról – kell pár szót ejtenem. Ezután tudok áttérni arra, hogy Arisztotelész hogyan illusztrálja érvelését ilyen diagrammokkal. Itt arra a kulcsmozzanatra mutatok rá, hogy az idő, a mozgás és a kiterjedés közötti összefüggéseket a diagramm maga nem jeleníti meg – és az ábrázolás módja ezt nem is teszi lehetővé. Mint azonban látni fogjuk, alkalomadtán egy ábrával, a kellő szituációban vagy szövegkörnyezetben többet lehet megmutatni, mint ami közvetlenül rajta szerepel.
Az általános megjegyzések után tudok rátérni a Fizika egy szakaszára (VI.4 234b21–235a9), melyet Arisztotelész két antik értelmezője – az Arisztotelész-tanítvány Eudémosz és az Arisztotelész kommentárirodalmat alapvetően meghatározó aphrodisziaszi Alexandrosz – egymástól eltérően értelmezett. Kettejük közül Alexandrosszal foglalkozom hosszabban. Az ő értelmezése ugyanis a korábbiakhoz képest alapvető újításnak tűnhet, mivel olyan ábrát használ, amely egyszerre két mennyiséget reprezentál.
Zárásképpen ezt az újítást fogom szemügyre venni, és a következő kérdéseket teszem fel: Ezen az ábrán mi a két reprezentált mennyiség? Mi választja el az ilyen reprezentációkat attól, ahogy mi mozgásokat koordináta-rendszerekben reprezentálunk? Egyátalán: volt-e az antik tudománynak koordináta rendszerekhez hasonló eszköze? És ha volt, akkor miért nem ezt használta az Arisztotelészt értelmező tradíció?
2020. március 20.
Koszorúzás
2020. február 19.
Meghívó
2020. február 21-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
Kóthay Katalin:
Gamhud, egy Ptolemaiosz-kori egyiptomi temető
és
Láng Orsolya:
Szabályos, vagy szabálytalan?
Az aquincumi polgárváros településszerkezete
című előadásai.
ELTE BTK F épület, Kerényi Károly terem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/F, földszint
Az előadások témája:
Gamhud, egy Ptolemaiosz-kori egyiptomi temető
Az előadás egy multidiszciplináris kutatás eredményeit mutatja be: az első magyar egyiptomi ásatás során feltárt gamhudi temető leleteinek hagyományos egyiptológiai (stilisztikai, ikonográfiai) elemzését és a festék- és kötőanyagok vizsgálatát. Ezek segítségével sikerült rekonstruálni a meglehetősen rosszul dokumentált anyag történetét és a sírokból előkerült halotti felszerelések készítőinek munkamódszereit és szerveződését.
Láng Orsolya:
Szabályos, vagy szabálytalan?
Az aquincumi polgárváros településszerkezete/p>
Az aquincumi polgárváros területén több, mint 130 éve folynak kutatások, amelyek elsősorban a település keleti részére koncentráltak. Ennek megfelelően a város szerkezetének, utcahálózatának vizsgálata is főként itt zajlott: noha megfigyelhető bizonyos fokú szabályosság a város 2-3. századi szerkezetében (lásd pl. a városközpont épületei, az észak‒déli főútvonal mentén), a dél-keleti zónában azonban számtalan szabálytalan megoldást láthatunk. Honnan eredhetnek ezek a különbségek, vannak-e hasonlóságok a településelőzmény civil vicus és a későbbi város szerkezetében? Van-e a két településnek ilyen módon köze egymáshoz? A helyzetet tovább bonyolítja a közelmúltban a polgárváros nyugati részén elvégzett geofizikai felmérés, amely jelentős eltérést mutat a keleti városrész utcahálózatához képest. Mi lehet az eltérés oka?
További kérdés a város északkeleti negyedének sajátos beépítése (hosszúházak) és funkciója (ipari‒kereskedelmi negyed).
Összességében tehát az aquincumi polgári település szerkezetének kialakulását, fejlődését, valamint egyes negyedeinek funkcióját tekintjük át régi ásatási adatok újraértékelésén és új, hitelesítő ásatások eredményein keresztül.
Pályázati felhívás
2020-ban hetedik alkalommal írjuk ki a Hahn István ókortörténész professzor emlékét ápoló Non Omnis Moriar alapítvány pályázatát. Az alapítók célja, hogy kétévenként egy egyetemi tanulmányait már elvégzett, az ókor történetére szakosodott 40 év alatti oktató vagy kutató számára hozzájárulást nyújtsanak egy szakmai fejlődését elősegítő tanulmányúthoz.
A pályázathoz szükséges
• egy tudományos életrajz,
• az MTMT-ből letöltött publikációs jegyzék,
• az elvégzendő projekt legfeljebb két oldalas összefoglalása.
A május 6-án 16 órakor az ELTE BTK Hahn István Szemináriumban átadásra kerülő 250 ezer forintos díj odaítéléséről az alapítvány kuratóriuma dönt.
A pályázatok 2020. március 30-ig nyújthatók be a nemeth.györgy@btk.elte.hu címen.
A kuratórium nevében:
Németh György tanszékvezető egyetemi tanár
R. Hahn Veronika
Budapest, 2020. január 8.
2020. január 13.
Meghívó
2020. január 17-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
Bollók Ádám:
“Egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában”? (Lk. 4:24)
A keresztény Galilea a késő ókorban a temetkezések tükrében
és
Földváry Miklós István:
Mózes szarva
című előadásai.
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, földszint
Az előadások témája:
“Egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában”? (Lk. 4:24)
A keresztény Galilea a késő ókorban a temetkezések tükrében
Habár a 4. századtól kezdve a kereszténység gyors ütemben terjedt a Római Birodalom által uralt területeken és az azokkal határos régiókban, az evangéliumokban Jézus és az ő első tanítványainak szűkebb hazájaként feltűnő Galileából – leszámítva annak északnyugati, a Földközi-tenger felé eső részeit – első látásra meglepően kevés keresztény régészeti emléket tudunk csak felmutatni a késő ókor évszázadaiból. Tudván, hogy mind a kor szöveges emlékei, mind pedig a régészeti leletek tanúsága szerint Galilea jelentős részén a lakosság túlnyomó többségét a 4. és a 7. század közötti időben is zsidó közösségek alkották, ez kevéssé okozhat meglepetést. A kutatás nagyobb részének véleménye szerint ezért közöttük a keresztény közösségek elsősorban a kolostorok lakóinak képében jelentek meg, illetve jobbára azokon a helyeken tudtak gyökeret verni, ahol az evangéliumokban leírt eseményekre alapozva a római állam támogatásával zarándokközpontok alakultak ki. A korszak temetkezéseinek vizsgálata alapján azonban úgy tűnik, hogy az egymástól szigorúan elkülönült településeken élő keresztény és zsidó közösségekről kialakított általános kép több esetben is módosításra szorul – a temetkezéseken keresztül ugyanis olyan kisebb létszámú csoportok is megfoghatónak látszanak, amelyek a nagyobb, közösségi anyagi befektetést igénylő templom- és zsinagógaépítések térbeli elkülönülésének elemzése alapján nem láthatóak. Az előadás ez utóbbi kérdést kísérli meg néhány kiválasztott példán keresztül körüljárni egy most induló kutatási projekt eddigi eredményeire támaszkodva.
Földváry Miklós István:
Mózes szarva
A Vulgata híres versei a hegyről leszálló Mózes szarvairól régóta úgy élnek a köztudatban, mint Jeromos félrefordítása és a latin katolikus hagyomány jellegzetessége. A párhuzamos bibliai helyek, illetve a hozzájuk kapcsolódó zsidó és a patrisztikus exegézis elemzése azonban rávilágít, hogy eredetileg épp Jeromos volt az, aki radikálisan szakított egy korábbi fordítói hagyománnyal saját héber nyelvismeretére és a kortárs zsidó értelmezésekben való jártasságára hivatkozva. A szöveg utóéletét vizsgálva az is kiderül, hogy a különféle fordítások a középkorban tartósan egymás mellett éltek, és csak a kora újkorra váltak kizárólagossá, a felekezeti hovatartozás jelölőivé. Hiába egységesült a textus receptus, a szavak sokféle jelentést vettek föl, és számos további magyarázatot ihlettek, így a hely kiváló példája az olvasás által növekvő, a hagyománnyal való kölcsönhatásban gazdagodó bibliai szövegeknek.
2019. december 14.
Meghívó
2019. december 20-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
Veres Máté:
Kivezetés a filozófiából?
Sextus Empiricus a filozófiai vizsgálódás indítékáról
és
Krupp József:
Pegazus szárnya, Merkúr léptei
Antik motívumok Borbély Szilárd kései költészetében
című előadásai.
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, földszint
Az előadások témája:
Kivezetés a filozófiából?
Sextus Empiricus a filozófiai vizsgálódás indítékáról
Sextus Empiricus álláspontja szerint a szkeptikus arról ismerszik meg, hogy egyenlő súlyú, ám összeegyeztethetetlen érveket állít szembe egymással bármely kérdés kapcsán, amely vizsgálódás tárgyát képezi (PH 1.8-11). A szkeptikus vizsgálódás célja a zavartalanság állapota, amely kizárólag azon filozófusok számára elérhető, akik valamennyi, vizsgálódás tárgyát képező kérdésben felfüggesztették ítéletüket (PH 1.25). Sextus azt is leszögezi, hogy a szkeptikusok kizárólag a zavartalanság kedvéért foglalkoznak logikai, fizikai, és etikai elméletekkel (PH 1.18), és hogy emberszeretetükből kifolyólag a nem-szkeptikus filozófusokat is rá kívánják bírni ítéletük felfüggesztésére (PH 3.280).
Előadásomban amellett érvelek, hogy Sextus álláspontja védhetőnek bizonyul két gyakori ellenvetéssel szemben. Az első ellenvetés szerint a szkeptikus vizsgálódás nem filozófiai vizsgálódás, hiszen a filozófiai vizsgálódás az igazság felfedezésére irányul, a szkeptikus vizsgálódás ellenben a zavartalanság állapotát célozza. Ez az ellenvetés azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a szkeptikus filozófia eredetére vonatkozó beszámolójában (PH 1.12) Sextus ugyanazt az eredeti indítékot tulajdonítja valamennyi filozófusnak. A második ellenvetés szerint Sextus ezt tévesen vagy rosszhiszeműen teszi, hiszen a szkeptikusokon kívül egyetlen filozófus sem fogadná el, hogy vizsgálódásának célja a zavartalanság állapota. Erre adott válaszomban rámutatok, hogy a görög filozófiai hagyományban már Sextus előtt is jelen van a zavarodottságra mint a filozófiai vizsgálódás kiindulópontján tapasztalt érzületre való hivatkozás. A szkeptikusok kizárólag abban különböznek más filozófiai mozgalmak képviselőitől, hogy szerintük ezt a kiindulópontot egyelőre semmilyen felfedezés nem követte.
Krupp József:
Pegazus szárnya, Merkúr léptei
Antik motívumok Borbély Szilárd kései költészetében
Az előadás Borbély Szilárd kései, a szerző által a bukolika hagyományához kapcsolt verseivel foglalkozik, és azt vizsgálja, milyen jelentésösszefüggésekbe rendeződnek ezek antik motívumai. A vizsgálódás a Próteusz a pszichiátrián című verset (megjelent a 2000 folyóirat 2010/11. számában) állítja középpontba, de kitér a Bukolikatájt címen tervezett, máig kiadatlan kötet többi darabjára is.