Ókortudományi Társaság

2022. május 18.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2022. május 27-én pénteken 17:00 órakor tartandó
közgyűlésére* és felolvasó ülésére, amelynek programja

éves rendes közgyűlés
(az Ábel Jenő Országos Latin Tanulmányi Verseny eredményhirdetése, beszámolók, a Társaság díjainak átadása),

illetve

Borhy László:
(ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszék)
Attis invictus – Gondolatok egy római kori díszpáncélról a debreceni Déri Múzeum gyűjteményében

című előadása.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

- * A határozatképtelenség esetén megtartandó esetleges megismételt közgyűlés időpontja 17:45 (az előadás után).

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság 2022. április 22-én, pénteken 17.00 órakor
kezdődő felolvasóülésére, amelynek programja:

Hamar Imre
(ELTE BTK Kínai Tanszék)
Polémia és adoptáció: az ókori kínai filozófia találkozása a buddhizmussal

Az ókori kínai filozófiai iskolák közül a konfucianizmus a Han-dinasztia uralkodó ideológiája lett, eszményei (igazságosság, emberségesség, szülőtisztelet, szertartásosság) a kínai társadalom alappilléreivé váltak. Az Indiából a Selyemút mentén az i. sz. első században Kínába érkező indiai és belső-ázsiai buddhista szerzetesek életmódja, tanításai számos ponton szöges ellentétben álltak a Kínában általánosan elfogadott értékrendszerrel. A szülőtisztelő gyermek számára a konfuciánus előírások szerint a legfontosabb feladat az utódnemzés, a család folytonosságának biztosítása, hogy mindig legyen fiú a családban, aki az ősök templomában bemutatja a szükséges áldozatokat az ősöknek. Érthető, hogy a konfuciánus írástudók nem tudták elfogadni a buddhizmus által megkövetelt cölibátust, és apologetikus írásaikban hangot is adtak kritikájuknak. A második századtól kezdve a buddhisták válaszul vitairataikban hangsúlyozták a szerzetesi élet hasznosságát a társadalom szempontjából, továbbá olyan a Buddhának tulajdonított indiai műveket, szútrákat fordítottak le, illetve ilyen szútraként feltüntetve írtak kínai szerzők is műveket, ún. apokrif szútrákat, amelyek hangsúlyozzák a szülőtisztelet fontosságát a buddhista gyakorlatban.

Mayer Gyula
(ELKH BTK Moravcsik Gyula Intézet)
Janus Pannonius kézírása és kancelláriai tevékenysége

Csapodi Csaba 1981-ben kísérletet tett arra, hogy különféle forrásokban azonosítsa Janus kézírását, azonban a Janus-autográfiára vonatkozó némely állítását a kritika komoly fönntartásokkal fogadta. A királyi oklevelek kancelláriai jegyzeteinek alaposabb vizsgálata lehetővé teszi a Janus kezéhez köthető jegyzeteknek a korábbinál szélesebb körben történő azonosítását. Mintegy melléktermékként más kancellárok (Vitéz János, Várdai István, Bodó Miklós, Handó György és Matucsinai Gábor) kézírása is több-kevesebb bizonyossággal elkülöníthetővé válik.

Helyszín:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság 2022. március 18-án, pénteken 17.00 órakor
kezdődő felolvasóülésére, amelynek programja:

Gesztelyi Tamás
Az Ustinow-gemmagyűjtemény, Oslo, Kultúrtörténeti Múzeum

Báró Ustinow Palestina területén jelentős antik gyűjteményt hozott létre, melyben 100 db. görög-római és antikizáló gemma található. Ha ez számbelileg nem is rendkívüli, mégis jelentős abból a szempontból, hogy alkalmat ad egy keleti provincia gemmáinak képi világát megállapítani, és összehasonlítani a nyugati provinciák gemmáinak képi világával. Ennek alapján határozott különbségek állapíthatók meg a két terület között, ezekre mutat rá az előadás a gyűjtemény darabjainak bemutatása során.

Kulin Veronika
„Tiszta énekek nyílnak.” Mítoszelbeszélés Bakchylidés paiántöredékében

Egy Kassandra történetét tartalmazó költemény műfaji besorolása körül kialakult ókori vitából kiindulva az előadás azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy vajon van-e a mítoszelbeszélésnek olyan témája vagy szerkezete, amelyik a paiánra, illetve a dithyrambosra jellemző. Ennek fényében vizsgálom Bakchylidés (Snell-Maehler számozás szerinti) 4. töredékének mitikus történeteit, két kérdésre összpontosítva: 1. Kéyx, Héraklés és a dryopsok története, illetve Melampus alakja hogyan jelenik meg a paiánban a mitikus hagyományhoz és a költő más műfajhoz tartozó (más alkalomra komponált) műveihez képest? 2. A megfigyelhető sajátosságok miként viszonyulnak a költeményt záró béke-dicsérethez és az előadás körülményeihez?

Helyszín:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság 2022. február 18-án, pénteken 17.00 órakor
kezdődő felolvasóülésére, amelynek programja:

Tar Ibolya
A Catullus-corpus gerince: c. 63 és 64

A c. 63 és 64 jelentőségüket tekintve a Catullus-corpus középpontjában állnak: a két műben a kötet szinte valamennyi témája felbukkan. Az egymásmellettiség kapcsán felmerül a műfaji kérdés: a c. 64 vitán felül epyllion, ellentétben a c. 63-ról szóló felfogásokkal. Érvelésük szerint az Attis-vers is epyllion. Számszerűen, ha nem is hajszálpontosan, ez a költemény áll a corpus tényleges középpontjában: előtte 1160, utána 1097 sor, s a töredékességet beleszámítva a számok talán jobban kiegyenlítik egymást. Abból a már bizonyítottnak tekinthető tételből kiindulva, hogy a corpus ebben a formában tudatos catullusi szerkesztés eredménye, a c. 63-nak különleges jelentőséget tulajdoníthatunk: a mítosz kezelésében (egybevetve Kallimachosszal és a c. 64-el), a feltételezhető irodalmi és történeti háttér áttűnésében (egybevetve ugyancsak a c. 64-el), a magán- és közszféra együttes jelenlétében, a versmérték különlegesen szuggesztív erejében. Végkövetkeztetésként elmondható, hogy a c. 63 a „catullusi forradalom” legeklatánsabb példája.

Kiss Farkas Gábor
Klasszikus szövegek iskolai értelmezői közösségei a 16. század kezdetén

Az ókori klasszikus szövegek iskolai magyarázatáról számos 16. század eleji szövegemlék tanúskodik mind Közép-Európában, mind Magyarországon. A 16. századi értelmezői közösségek vizsgálata során a korábbi kutatás viszonylag kevés figyelmet szentelt ennek a területnek, pedig ezeknek a magyarázatoknak az alapos vizsgálata nem csak a kommentátor/tanár szövegértelmezői praxisáról nyújt fontos információkat, hanem az iskolai értelmezői közösségek (elsősorban az egyetemi artes-kurzusok) működésébe is betekintést nyújt. Előadásomban több klasszikus és neolatin szövegemlék 1500–1525 közti iskolai kommentárjának segítségével mutatom be ennek a recepciós közegnek a működését, és materiális emlékeit.

Helyszín:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság 2022. január 21-én, pénteken 17.00 órakor
kezdődő felolvasóülésére, amelynek programja:

Jasper Kata
Szöveg, tér és idő – az intertextualitás néhány aspektusa
az óegyiptomi halotti szövegekben

Az előadás során az óegyiptomi halotti szövegek kutatásának aktuális kérdéseit mutatom be általánosan és konkrét példákon keresztül. Az utóbbi két évtizedben számos tanulmány hívta fel a figyelmet az olyan „címkék” szabta határok átjárhatóságára, mint „Piramisszövegek”, „Koporsószövegek” vagy „Halottak könyve”. A kategorizálás említett problémakörén túl mára maga a „halotti irodalom” kifejezés sem tekinthető minden esetben legitimnek. A sírfelszerelés számos elemén vagy a sír falán található szövegek legnagyobb része ugyanis evilági és sok esetben profán kontextusból ered, azok túlvilági kivetüléseinek tekinthető. Ezek a halotti kontextusból ismert szövegek egy nyitott és folyamatosan fejlődő rendszer részei voltak, a szöveges programokat pedig temetkezésről temetkezésre egyéni szempontok és témakörök alapján állították össze.

Az előadás második részében konkrét példákon keresztül mutatom be a különböző halotti szövegek közti viszony komplexitását és az alkalmazásuk mögötti átgondolt struktúrát. Vizsgálom a szó szerinti és tartalmi átvétel kérdését, a szövegek tartalma, funkciója és térbeli elhelyezkedése közötti kapcsolatot, valamint a regionális trendek és adott korszakban adott társadalmi csoportok számára „divatos” szövegek témakörét.

Visy Zsolt
Az énlaki castellum és Dacia keleti limese

Dacia keleti határvonalának 13 éve kezdett légirégészeti kutatásai az utóbbi években tervásatással bővültek, amely mind az énlaki castellum és vicus topográfiai kutatásához, mind pedig a tartomány keleti határvonalának pontos meghatározásához fontos új adatokkal szolgáltak. A különböző megfigyelések, leletek és feliratok a tábor építéstörténetét több pontos finomítják, pontosítják. Az új eredmények alapján a daciai római erődök kőbe való átépítésének idejét az eddig elfogadottnál korábbra kell tenni.

Az újabb kutatási eredmények szerint a Kárpátok délkeleti sarkában lévő castellumok egy része nem a tartomány területén, hanem azon kívül, a hegyszorosokon áthaladó utak biztosítására épült. Mivel ez a megfigyelés lényegesen módosítja a tartomány keleti határvonalát, ennek következményeként újra kell gondolni Dacia védelmi rendszerét.

Helyszín:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság 2021. december 17-én, pénteken 17.00 órakor
kezdődő felolvasóülésére, amelynek programja:

Dezső Tamás – Kalla Gábor:

Az Újasszír Birodalom (Kr.e. 9-7. sz.) keleti határvidéke
Az ELTE Kurdisztáni Régészeti Expedíciójának ásatása 2021-ben Grd-i Tle lelőhelyén

Az ELTE Kurdisztáni Régészeti Expediciója pandémia miatt egy év kihagyás után 2021-ben folytatta Grd-i Tle lelőhelyének régészeti kutatását. Ebben az előadásban kizárólag az újasszír korszak leletenyagára és annak összefüggéseire koncentrálunk. A rendkívül sikeres két hónapos ásatási kampány során számos újabb bizonyítéka került elő, hogy ez a település az Újasszír Birodalom egy fontos helyi igazgatási központja lehetett. Sikerült azonosítani a ma 30 méter magas domb szélén az újasszír kori citadella falának két korszakát, és egy közvetlenül hozzá kapcsolódó épületet, valószínűleg egy palotát.

Ennek az omladékrétegében került elő az évad egyik legkiemelkedőbb lelete, egy ékírásos lista személynevekkel. A szöveg 19 bēl āli -t említ, akik az asszír hódítás előttről származó helyi társadalmak csúcsán álló személyek voltak, és akiknek befolyása a közigazgatásban a keleti területek birodalomba való tagozódása után is megmaradt. További fontos lelet egy nagyjából 4,5 kg-os kacsa alakú súly, amit szintén az asszír birodalmi adminisztratív rendszer használt, a bevételek elszámolására.

A domb alsó részén tovább folytattuk a nagyméretű újasszír kori lakóház feltárását, melybe szinte beékelődött egy kisebb kéthelyiséges ház is. Az ásatás során az építészeti részletek mellett a két háztartás egykori működésének igen sok részletét sikerült feltárni, kerek kenyérsütő kemencéket (tennūr), boltozatos kemencéket, őrlőköveket és mozsarakat, földbe süllyesztett nagy tárolóedényeket, valamint különböző ipari tevékenységek maradványait. Emellett az épületen belül temetkezések és ékszerek is előkerültek. Itt a legkiemelkedőbb lelet egy újabb, immár második pecséthenger volt, ami sok egyéb adat mellett megerősítette, hogy egy asszír hivatalnok háztartásáról lehet szó.

Uhrman Iván:

Philón? A politikus?

Erwin G. Goodenough a jelenkori szakirodalom nagy tévedésének minősítette, hogy elvont, csak metafizikai kérdésekkel bíbelődő, gyakorlati érzelmekről vagy érdekekről tanúságot nem tevő férfinak állították be azt az alexandriai Philónt, aki pedig sikeres politikus volt, hiszen az alexandriai zsidók Rómába, Caligulához küldött követségének vezetőjeként elérte a lehetetlent: némi, legalább minimális toleranciát a zsidók irányában. A jelen előadás ezt a megközelítést igyekszik a forrásokkal szembesíteni, és ennek alapján megállapítani, indokolt-e ilyen szellemben átértékelnünk a Philónról őrzött hagyományos képet.

Helyszín:

ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem

Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság Szegedi Tagozata
és az SZTE Ókortörténeti Tanszéke

tisztelettel meghívja

T. Szabó Csaba
SZTE Vallástudományi Tanszék

Iam pridem Syrus in Tiberim defluxit Orontes:
az ún. keleti kultuszok kérdése a principatus korában

című előadására

2021. november 24. 14-15.30
SZTE BTK Kristó-terem
Szeged, Egyetem u. 2. 3. emelet

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság 2021. november 19-én, pénteken 17.00 órakor
kezdődő felolvasóülésére, amelynek programja:

Vér Ádám:

A király „barátai”
A qurbūtu szerepe az Asszír Birodalom adminisztrációjában

Az Újasszír Birodalom (Kr. e. 911‒612) hivatali hierarchiájában az uralkodó és a tartományi helytartók között helyezkedtek el az udvari főméltóságok, melyek közül négy tisztséghez az átlagos asszír tartománynál nagyobb és katonailag erősebb provincia kapcsolódott, bár hivatali hatáskörük az egész birodalom területére kiterjedt. Az udvari főméltóságok valamelyikének irányításával a tartományi helytartók sok esetben a király személyes részvétele nélkül vezettek hadjáratokat, ilyenkor testületként gyakoroltak hatalmat, magukat „nagyok”-nak (rabûti) nevezték, és közösen tettek jelentést a királynak is ‒ illetve amint azt az előadásban láthatjuk, adott esetben testületként szálltak szembe a királyi utasítással.

A Kr. e. VII. század második harmadára az Asszír Birodalom közel hetven tartománnyal rendelkezett, ezek élén a király által kinevezett helytartók (bēl pāhiti) álltak. A tartományon belüli adminisztráció oly’ mértékben volt azonos az asszír hadsereg adminisztrációjával, hogy inkább csak az egyes tisztségek „katonai” vagy „civil” hangsúlyáról beszélhetünk, semmint e két ág tiszta szétválasztásáról.

Az Asszír Birodalom adminisztratív és katonai vezetése  főhivatalnokokkal és helytartókkal, valamint a helyetteseikkel számolva  tehát egy kb. 160 fős elit kezében összpontosult, és ugyanők kezelték a tartományokban fekvő királyi birtokok jövedelmét is, ezáltal jelentős politikai és gazdasági befolyásra tévén szert, mely adott esetben a királyi hatalom korlátját képezhette.

Feltehetően éppen ennek elkerülése érdekében az asszír adminisztrációs struktúra egyik lényeges elemének tekinthető, hogy az uralkodó személyes küldöttjei (qurbūtu) útján a rendszer bármelyik szintjén beavatkozhatott, s ez lehetőséget teremtett számára, hogy „személyes” jelenlétével ellensúlyozza a „nagyok” által birtokolt roppant hatalmat.

Előadásomban a személyes küldöttek intézményét és szerepét vizsgálom az Asszír Birodalom adminisztratív szövegeinek forrásbázisán, s egy ásatási kontextusból előkerült magánarchívum segítségével megkísérlem felvázolni a qurbūtu-k társadalmi és gazdasági helyzetét.

Ferenczi Attila:

Az interpretáció hatalma
Valerius Flaccus ellentmondásai

Valerius Flaccus Argonautica című eposza befejezetlen mű. Befejezetlensége nemcsak abban mutatkozik meg, hogy az elbeszélő nem vezeti el a cselekményt az előre feltételezhető végpontig, hanem talán abban is, hogy a történet számos pontján ellentmondásokba ütközik a figyelmes olvasó. Ezeknek az ellentmondásoknak az értelmezése nem jelentett tehát különösebb kihívást a történeti biografikus megközelítés számára; különösen nem, ha következtetéseit ráadásul alátámaszthatta a mű esztétikai értékéről szóló kicsit sem hízelgő nézetekkel. Az előadás arról szól, mi történik, ha ezeket az ellentmondásokat mégis másként kezeljük, és nem vonjuk ki őket az értelmezés hatóköréből.

Helyszín:

ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem

Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

2021. október 12.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2021. október 22-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
Hegyi W. György:
Romulus, Remus és a latinok
Ikerség és Identitás a római hagyományban
és
Kendeffy Gábor:
Közösségiség – cinkosság. Vagy vagy és?
Egy motívum Szent Ágoston etikai és politikai gondolkodásában

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, földszint

Az előadások témája:

Hegyi W. György:
Romulus, Remus és a latinok
Ikerség és Identitás a római hagyományban

Egy jó eredettörténet alkalmas arra, hogy az adott közösség történelmének és identitásának szempontjából fontos kérdéseket megjelenítse, vagy legalábbis az azokról szóló diskurzus számára kiindulópontot nyújtson. Továbbá a jó eredettörténet ismérve az inherens sokoldalúság és a variálhatóság, csak így lehet képes az emlékező közösséget foglalkoztató – és az idővel folyamatosan változó – témák közül egyszerre többet is összekapcsolni a kezdetekkel. Mindez nem független az ezeket a történeteket jellemző enigmatikusságtól: magyarázatra szorulnak, a közösség értelmezése teszi újra és újra teljessé őket. Romulus és Remus mítosza is ilyen történet, és legfontosabb elemei, az ikerség, valamint a testvérgyilkosság számos kérdés, számos a rómaiakra jellemző kettősség eredőjeként szolgált. Az előadás Latium és Róma korai történelmének néhány fontos, a latinok és rómaiak viszonyát tárgyaló epizódját vizsgálja, hogy számba vegye azokat a narratív elemeket, amelyekkel egymáshoz, illetve az origóhoz, az ikrek történetéhez kapcsolódnak. Ezek a kapcsolatok minden bizonnyal nem véletlenszerűek, és vizsgálatuk hozzájárulhat a római emlékezet és az annalista történetírás működéséneknek pontosabb meg értéséhez.

Kendeffy Gábor:
Közösségiség – cinkosság. Vagy vagy és?
Egy motívum Szent Ágoston etikai és politikai gondolkodásában

Előadásomban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a hippói püspök felfogása szerint a bűnbeesett ember életében a közösségiség és a cinkosság gyakran együtt jár, összefonódik egymással. Ez a gondolat Ágoston etikai-politikai gondolkodásának több területén is kifejeződik. Van, amikor egy bűntársi kapcsolaton belül a közösségiség megvalósulásának tökéletlen és torz, vagy éppen álságos módjára esik a nagyobb hangsúly. Ezt fogjuk látni, amikor a körtelopásról szóló híres történetet elemezzük a Vallomások II. könyvéből. Máskor viszont maga az a tény kap reflektorfényt, sőt bizonyos mértékig pozitív megvilágítást, hogy a közösségiség valamennyire mégiscsak érvényesül egy egyébként elítélendő cselekvéssoron belül. Ezt az utóbbi megközelítést érhetjük tetten például a Teremt és könyvének szószerinti értelmezésének és az Isten városának a bűnbeesés-történetet meglehetős empátiával értelmező helyein: jóllehet Ádám bűnének legbensőbb gyökere a kevélység volt, hiszen az emberrel való közösségét az Istennel való közösség elé helyezte, bűnét mégis mint szerető férj követte el, akit a szeretetkapcsolat (amicitia) és a közösségiség (societas) Istentől kapott elve (is) vezetett. Ugyanezt a felfogást példázza a Mi ért jó a házasság? című írásnak már-már a relativizmusig árnyalt töprengése a házasságtörés nem egyformán elítélendő fokozatairól. Ágoston több művében is hangsúlyozza, hogy maga a bűnösök polgársága, a Sátán városa (civitas Diaboli) is egy közösség (societas), amely szervezettségével, kohéziójával fonák és tökéletlen módon, de a közösségalkotás isteni tervét tükrözi. Közösségiség és cinkosság olyannyira összefonódik egymással az egyházatya megítélése szerint, hogy néhány írásában egyenesen azt állítja: cinkosnak lenni olykor kifejezetten kötelező – például a keresztény házasságon belül a hitben erősebb házastársnak a kevésbé önmegtartóztató féllel szemben. Tehát sokszor csak a rossz révén vagy a rosszhoz alkalmazkodva tehetünk jót. Cselekedeteinknek ez a drámai kétértelműsége az első bűn pillanatában vette kezdetét, és a bűnbeesés óta az emberi állapot része.

2021. október 1.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság Szegedi Tagozata valamint
az SZTE Ókortörténeti Tanszéke

tisztelettel meghívja Önt

2021. október 4-én, hétfőn 14:00 órára

Beszédes József
régész, Aquincumi Múzeum

Katonai infrastruktúra a római kori Pannoniában

című előadására.

Az előadás időpontja: 2021. október 4. 14 óra
Helyszíne: SZTE BTK, Kristó-terem
Szeged, Egyetem u. 2. III. emelet