↓
 
  • Régi honlapunk
  • Előadások video-archívuma
  • Latintanári munkaközösség
    • Munkaközösség
    • Latin verseny

Ókortudományi Társaság

Ókortudományi Társaság
  • Híreink
  • Társaságunkról
    • Társaságunk
    • Vezetőségünk
    • Tagjaink
    • Tagdíj
  • Kötelező adatok
    • Archívum
    • Közhasznúsági jelentések
    • Támogatóink
  • Pályázatok / Díjak
    • Pályázatok
    • Díjazottak
  • Linkgyűjtemény
  • Adó 1%
  • Kapcsolat
Kezdőlap - Oldal 3 << 1 2 3 4 5 6 7 >>

Bejegyzés navigáció

← Régebbi bejegyzések
Újabb bejegyzések →
Ókortudományi Társaság

Pályázati felhívás

2020-ban hetedik alkalommal írjuk ki a Hahn István ókortörténész professzor emlékét ápoló Non Omnis Moriar alapítvány pályázatát. Az alapítók célja, hogy kétévenként egy egyetemi tanulmányait már elvégzett, az ókor történetére szakosodott 40 év alatti oktató vagy kutató számára hozzájárulást nyújtsanak egy szakmai fejlődését elősegítő tanulmányúthoz.

A pályázathoz szükséges
• egy tudományos életrajz,
• az MTMT-ből letöltött publikációs jegyzék,
• az elvégzendő projekt legfeljebb két oldalas összefoglalása.

A május 6-án 16 órakor az ELTE BTK Hahn István Szemináriumban átadásra kerülő 250 ezer forintos díj odaítéléséről az alapítvány kuratóriuma dönt.

A pályázatok 2020. március 30-ig nyújthatók be a nemeth.györgy@btk.elte.hu címen.

A kuratórium nevében:
Németh György tanszékvezető egyetemi tanár
R. Hahn Veronika

Budapest, 2020. január 8.

Ókortudományi Társaság

2020. január 13.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2020. január 17-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja

Bollók Ádám:
“Egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában”? (Lk. 4:24)
A keresztény Galilea a késő ókorban a temetkezések tükrében

és

Földváry Miklós István:
Mózes szarva

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, földszint
 

Az előadások témája:

Bollók Ádám:
“Egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában”? (Lk. 4:24)
A keresztény Galilea a késő ókorban a temetkezések tükrében

Habár a 4. századtól kezdve a kereszténység gyors ütemben terjedt a Római Birodalom által uralt területeken és az azokkal határos régiókban, az evangéliumokban Jézus és az ő első tanítványainak szűkebb hazájaként feltűnő Galileából – leszámítva annak északnyugati, a Földközi-tenger felé eső részeit – első látásra meglepően kevés keresztény régészeti emléket tudunk csak felmutatni a késő ókor évszázadaiból. Tudván, hogy mind a kor szöveges emlékei, mind pedig a régészeti leletek tanúsága szerint Galilea jelentős részén a lakosság túlnyomó többségét a 4. és a 7. század közötti időben is zsidó közösségek alkották, ez kevéssé okozhat meglepetést. A kutatás nagyobb részének véleménye szerint ezért közöttük a keresztény közösségek elsősorban a kolostorok lakóinak képében jelentek meg, illetve jobbára azokon a helyeken tudtak gyökeret verni, ahol az evangéliumokban leírt eseményekre alapozva a római állam támogatásával zarándokközpontok alakultak ki. A korszak temetkezéseinek vizsgálata alapján azonban úgy tűnik, hogy az egymástól szigorúan elkülönült településeken élő keresztény és zsidó közösségekről kialakított általános kép több esetben is módosításra szorul – a temetkezéseken keresztül ugyanis olyan kisebb létszámú csoportok is megfoghatónak látszanak, amelyek a nagyobb, közösségi anyagi befektetést igénylő templom- és zsinagógaépítések térbeli elkülönülésének elemzése alapján nem láthatóak. Az előadás ez utóbbi kérdést kísérli meg néhány kiválasztott példán keresztül körüljárni egy most induló kutatási projekt eddigi eredményeire támaszkodva.

Földváry Miklós István:
Mózes szarva

A Vulgata híres versei a hegyről leszálló Mózes szarvairól régóta úgy élnek a köztudatban, mint Jeromos félrefordítása és a latin katolikus hagyomány jellegzetessége. A párhuzamos bibliai helyek, illetve a hozzájuk kapcsolódó zsidó és a patrisztikus exegézis elemzése azonban rávilágít, hogy eredetileg épp Jeromos volt az, aki radikálisan szakított egy korábbi fordítói hagyománnyal saját héber nyelvismeretére és a kortárs zsidó értelmezésekben való jártasságára hivatkozva. A szöveg utóéletét vizsgálva az is kiderül, hogy a különféle fordítások a középkorban tartósan egymás mellett éltek, és csak a kora újkorra váltak kizárólagossá, a felekezeti hovatartozás jelölőivé. Hiába egységesült a textus receptus, a szavak sokféle jelentést vettek föl, és számos további magyarázatot ihlettek, így a hely kiváló példája az olvasás által növekvő, a hagyománnyal való kölcsönhatásban gazdagodó bibliai szövegeknek.

Ókortudományi Társaság

2019. december 14.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2019. december 20-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja

Veres Máté:
Kivezetés a filozófiából?
Sextus Empiricus a filozófiai vizsgálódás indítékáról

és

Krupp József:
Pegazus szárnya, Merkúr léptei
Antik motívumok Borbély Szilárd kései költészetében

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, földszint
 

Az előadások témája:

Veres Máté:
Kivezetés a filozófiából?
Sextus Empiricus a filozófiai vizsgálódás indítékáról

Sextus Empiricus álláspontja szerint a szkeptikus arról ismerszik meg, hogy egyenlő súlyú, ám összeegyeztethetetlen érveket állít szembe egymással bármely kérdés kapcsán, amely vizsgálódás tárgyát képezi (PH 1.8-11). A szkeptikus vizsgálódás célja a zavartalanság állapota, amely kizárólag azon filozófusok számára elérhető, akik valamennyi, vizsgálódás tárgyát képező kérdésben felfüggesztették ítéletüket (PH 1.25). Sextus azt is leszögezi, hogy a szkeptikusok kizárólag a zavartalanság kedvéért foglalkoznak logikai, fizikai, és etikai elméletekkel (PH 1.18), és hogy emberszeretetükből kifolyólag a nem-szkeptikus filozófusokat is rá kívánják bírni ítéletük felfüggesztésére (PH 3.280).
Előadásomban amellett érvelek, hogy Sextus álláspontja védhetőnek bizonyul két gyakori ellenvetéssel szemben. Az első ellenvetés szerint a szkeptikus vizsgálódás nem filozófiai vizs­gálódás, hiszen a filozófiai vizsgálódás az igazság felfedezésére irányul, a szkeptikus vizsgálódás ellenben a zavartalanság állapotát célozza. Ez az ellenvetés azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a szkeptikus filozófia eredetére vonatkozó beszámolójában (PH 1.12) Sextus ugyanazt az eredeti indítékot tulajdonítja valamennyi filozófusnak. A második ellenvetés szerint Sextus ezt tévesen vagy rosszhiszeműen teszi, hiszen a szkeptikusokon kívül egyetlen filozófus sem fogadná el, hogy vizsgálódásának célja a zavartalanság állapota. Erre adott válaszomban rámutatok, hogy a görög filozófiai hagyományban már Sextus előtt is jelen van a zava­ro­dott­ságra mint a filozófiai vizsgálódás kiindulópontján tapasztalt érzületre való hivatkozás. A szkep­tikusok kizárólag abban különböznek más filozófiai mozgalmak képviselőitől, hogy szerintük ezt a kiindulópontot egyelőre semmilyen felfedezés nem követte.

Krupp József:
Pegazus szárnya, Merkúr léptei
Antik motívumok Borbély Szilárd kései költészetében

Az előadás Borbély Szilárd kései, a szerző által a bukolika hagyományához kapcsolt verseivel foglalkozik, és azt vizsgálja, milyen jelentésösszefüggésekbe rendeződnek ezek antik motívumai. A vizsgálódás a Próteusz a pszichiátrián című verset (megjelent a 2000 folyóirat 2010/11. számában) állítja középpontba, de kitér a Bukolikatájt címen tervezett, máig kiadatlan kötet többi darabjára is.

Közzétéve Egyéb
Ókortudományi Társaság

2019. november 11.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2019. november 15-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja

Békés Enikő:
Az antik idézetek szerepe a humanista olvasási és szövegalkotói gyakorlatban

és

Kasza Péter:
Egy osztrák Bonfini
Wolfgang Lazius Rerum Austriacarum Decades-ének magyar vonatkozásai

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK F épület, Kerényi Károly terem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/F, földszint
 

Az előadások témája:

Békés Enikő:
Az antik idézetek szerepe a humanista olvasási és szövegalkotói gyakorlatban

Előadásomban Galeotto Marzio De doctrina promiscua (1490) című művének idézési technikáját fogom bemutatni. Arra keresem a választ, hogy milyen szerepet töltenek be az antik auktorok a Galeotto-mű orvosi, asztrológiai, csillagászati és gyógyszerészeti kontextusán belül. Előadásom második felében pedig azt vizsgálom meg, hogy hogyan illeszkedik ez a kompilációs eljárás a humanista olvasási és pedagógiai gyakorlathoz.

Kasza Péter:
Egy osztrák Bonfini
Wolfgang Lazius Rerum Austriacarum Decades-ének magyar vonatkozásai

Wolfgang Lazius (1514‒1565) 1540-től haláláig I. Ferdinánd udvari történetírója volt. Számos latin és német nyelvű munka kötődik a nevéhez, jó részük nyomtatásban is megjelent, de élete fő műve, az ausztriai területek történetét a római kortól saját koráig taglaló Rerum Austriacarum Decades szinte teljességgel kéziratban maradt. A mű magyar vonatkozásai igen jelentősek, hiszen a valóban elkészült V. decas egészben magyar tárgyú, az 1540 és 1556 közti évek magyar eseményeit tárgyalja benne Lazius. Egy NKFIH-kutatási projekt keretében ennek kiadását készítem elő.
Előadásomban egyrészt az eddigi kutatások filológiai tapasztalatait szeretném összegezni, majd Lazius történetírói módszerét bemutatni, néhány példával illusztrálva azt is, mit kölcsönöz szerzőnk az antikvitás gyakorlatából.

Ókortudományi Társaság

2019. október 10.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2019. október 18-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja

Könczöl Miklós:
Aristotelés a jogviták elemzéséről

és

Hajdu Péter :
A római szerelmi elégia határairól

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Gombocz Zoltán terem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, földszint
 

Az előadások témája:

Könczöl Miklós:
Aristotelés a jogviták elemzéséről

Előadásomban arra a kérdésre igyekszem válaszolni, hogy milyen – elméleti és történeti – kapcsolatok lehetségesek Aristotelés Rétorikája és a (jog)viták elemzésére a hellénisztikus rétorikai szakírók által kidolgozott módszer között. Ez utóbbit az ügyállások (stasisok) tanaként ismerjük, s az antik iskolai rétorikában arra szolgált, hogy egy meghatározott szempontrendszer segítségével lehetővé tegye az adott vita központi kérdésének azonosítását. Az egyes ügyállások azt jelölik, hogy pontosan miben mond ellent egymásnak az ellenérdekű felek álláspontja, s ezáltal irányt mutatnak az érvelés egészének kidolgozása számára is. A későbbi hagyomány szerint az első ügyállástan a témnosi Hermagoras tankönyvében szerepelt. Ez a munka nem maradt fönn, egyes részleteinek, és különösen a stasisok elméletének a rekonstrukciójára azonban többen is vállalkoztak a későbbi szerzőknél található testimoniumok és töredékek alapján. Noha az ügyállástan kétséget kizáróan Aristotelés után jelenik meg a rétorikai tankönyvekben, a modern kutatásban ismételten fölmerült a kérdés, hogy megalapozásához mennyiben járultak hozzá korábbi szerzők, köztük maga Aristotelés.
Az előadás ennek megfelelően a Rétorika vonatkozó szöveghelyeit tekinti át, célja pedig az, hogy azonosítsa azokat az elveket, amelyek a vitáspontok aristotelési tárgyalását jellemzik, ezen keresztül azt is megvizsgálva, hogyan illeszkedik ez a megkülönböztetés a Rétorika egészébe. Mindezek a vizsgálódások árnyalhatják azt a képet, amely szerint Aristotelés egyrészt kifejezetten törekszik egy quasi-ügyállástan kidolgozására, másrészt ezt különböző módokon teszi az I., illetve a III. könyvben. Amellett igyekszem érvelni, hogy önálló ügyállás-„tan” kidolgozása helyett Aristotelés inkább saját átfogó rendszerébe igyekszik illeszteni mindazt, ami a kortárs szónoklattan számára közkeletű módszer lehetett. Ami az eltéréseket illeti az I. és a III. könyv szöveghelyeiből kiolvasható szemlélet között, azok álláspontom szerint magyarázhatók a két könyvben vizsgált kérdésekkel, egészében véve pedig a kettő kiegészíti egymást, amennyiben a vita elemzésének más-más aspektusaira összpontosítanak.

Hajdu Péter:
A római szerelmi elégia határairól

Az előadás azt vizsgálja, mennyire egyértelműek egy ókori műfaj, vagy műfajváltozat határai. Egyfelől nagyon kevéssé: a szerelmi-elégiakorpuszokban viszonylag sok olyan mű található, amelyek egyáltalán nem szerelmi elégiák, és még a szerelmi elégiákba is gyakran belopakszanak más műfajok a maguk legsajátosabb jegyeivel. Másfelől, amikor más műfajokban vélhetjük felfedezni a szerelmi elégia sajátosságait (Ovidius által írt levelekben, tankölteményekben, aitiológiai elégiákban), a műfaj olyan jól meghatározható entiásnak látszik, amely még idegen közegben is felismerhető. Ugyanakkor az ilyen „határon” felbukkanás alapján megint csak újra kell gondolni a műfaji határ metaforáját, amely így nem már látszik két területet egyértelműen elválasztó vonalnak.

Ókortudományi Társaság

2019. május 7.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2019. május 17-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
közgyűlésére* és felolvasó ülésére, amelynek programja

éves rendes közgyűlés
(a Társaság latinversenyének eredményhirdetése, beszámolók, a Társaság díjainak átadása)

és

Darab Ágnes:
„Miért ne fejtsem ki véleményemet, akár helyes, akár téves?” (Plin. Ep. 5. 6. 42)
Irodalomkritikai kérdések az ifjabb Plinius epistuláiban
című előadása.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadás témája:

Darab Ágnes:
„Miért ne fejtsem ki véleményemet, akár helyes, akár téves?” (Plin. Ep. 5. 6. 42)
Irodalomkritikai kérdések az ifjabb Plinius epistuláiban

Az elmúlt negyed század Plinius-filológiáját az a paradigmaváltás határozta meg, amely az epistulákban a levélíró én megalkotottságát, a levelek nagyon tudatosan megformált önreprezentatív voltát hangsúlyozza. Plinius önreprezentációjának fontos komponense irodalmi énjének a megalkotása, melynek része a kételkedés, a bizonytalanság is. Plinius irodalmi én-formálásának ezek a pillanatai a szövegalkotás folyamatában megfogalmazódó és éppen a maga szövegalkotására reflektáló kérdésekben érhetők tetten. Az előadás tárgya éppen ez: az epistulákban megfogalmazódó, a szövegválasztást és a szövegalkotást tematizáló kérdések, valamint az arra nem feltétlenül kijelentés formájában adott válaszok. Az értelmezésnek ez a szempontja nem független a levelek önreprezentatív voltától. Mégis túllép azon azzal az előfeltevéssel, hogy általa az epistulák értésének egy másik dimenziója nyílhat meg, amely az 1. század irodalmi-művészi ízlésformálódása, annak az irányai felé mutat.

  • * Határozatképtelenség esetén megtartandó esetleges megismételt közgyűlés időpontja 17.45. (az előadás után), amely a megjelent tagtársak számarányától függetlenül határozatképes.
Ókortudományi Társaság

2019. április 23.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2019. április 26-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja

 
Csibi-Fekete Ágnes:
„Pécsnek és Baranyának antik múltja van, s kívánatos, hogy ezzel a múlttal való szoros kapcsolatát meg is őrizze.”
Kerényi Károly és a pécsi ókortudomány az 1920-as és 1930-as években

Tury István:
„Mint nagyon éhes sárga oroszlánt nem tud elűzni pásztornép a tanyán az esett állat tetemétől” (Il. 18. 161–162.)
Kísérlet két késő geometrikus-kori ábrázolás újraértelmezésére

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK B épület, 172. terem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/B, félemelet
 

Az előadások témája:

Csibi-Fekete Ágnes:
„Pécsnek és Baranyának antik múltja van, s kívánatos, hogy ezzel a múlttal való szoros kapcsolatát meg is őrizze.”
Kerényi Károly és a pécsi ókortudomány az 1920-as és 1930-as években

Kerényi Károly klasszika-filológus, vallástörténész, a görög mitológia nemzetközi hatású tudósa. Tudományos munkásságát először középiskolai tanárként és egyetemi magántanárként végezte Buda­pesten. 1934-ben kinevezték a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a Klasszika-Filológiai Intézet tanárává: klasszika-filológiát és ókori történelmet tanított 1940-ig, a pécsi bölcsészkar megszűnéséig. Az előadás fókuszpontjában Kerényi pécsi oktatói és tudományszervezési tevékenysége áll: megjelenésével olyan változások történtek a Klasszika-Filológiai Intézet működésében, amelyek Kerényi tudományos szemléletmódjával szoros összefüggésben álltak. Kerényi Károly mozgásba hozta a pécsi szellemi életet, de munkásságának központja mindvégig Budapest maradt, nem tudott szellemi otthonra lelni a város falai között.

Tury István:
„Mint nagyon éhes sárga oroszlánt nem tud elűzni pásztornép a tanyán az esett állat tetemétől” (Il. 18. 161–162.)
Kísérlet két késő geometrikus-kori ábrázolás újraértelmezésére

A geometrikus művészetben a Kr. e. 8. század második felében megjelenik az oroszlán alakja. Jellem­zően egy védtelen növényevőre támad vagy emberrel harcol, néhány vázaképen felfalja az emberalakot. A képek hordozói sok esetben sírmellékletek, a leginkább elterjedt értelmezés szerint tehát az oroszlán a halál szféráját jeleníti meg. Néhány esetben feltehetően – közel-keleti motívumokból építkező – oroszlánvadászat ábrázolását láthatjuk. Két tárgy kompozíciója azonban eltérő: a vadállattal harcoló emberalak kezében kis borjút tart. A jelenet azokat a homérosi hasonlatokat visszhangozza, amelyekben az oroszlán emberek nyájára támad. Részben az eposzra támaszkodva a kutatók úgy tartják, hogy e tárgyak talán a nyáj – tágabb értelemben a vagyon – védelmét jelenítik meg. Előadásomban bemutatom, milyen képet közvetít a nyájra támadó oroszlánról az Ilias, illetve hogy hogyan használható fel ez a kép az említett kompozíciók értelmezéséhez. Amellett érvelek, hogy a két ábrázolás táplálkozhat ugyanabból az oroszlánképből, amelyből a vizsgált hasonlatok merítenek. A tárgyak szimbolikájának középpontjá­ban állhatnak a támadó oroszlánok is, amelyek így a csatában hevesen, vakmerően harcoló héróst jelenítik meg.

Ókortudományi Társaság

2019. március 18.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2019. március 22-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja

 
Esztári Réka:
Egy isteni kódrendszer feltárása
Ómen-értelmezési trendek az asszír és babilóni tudományos körökben

Kendeffy Gábor:
Az érzéki spiritualitás nyelve Szent Ágostonnál

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK F épület, Kerényi Károly terem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/F, földszint
 

Az előadások témája:

Esztári Réka:
Egy isteni kódrendszer feltárása
Ómen-értelmezési trendek az asszír és babilóni tudományos körökben

Előadásom keretében az i. e. első évezredi asszír, illetve babilóni udvari tudósok leveleiben olvasható ómen-értelmezések, illetve rövid kommentárok elemzése és összevetése révén a két „iskola” eltérő módszereire és hagyományaira kívánok rávilágítani. Az interpretációs technikák és trendek e levelekből kibontakozó eltérései egyúttal az első évezredi tudományos szakirodalom gerincét alkotó ómengyűjtemények asszír, illetve babilóni recenzióinak szerkezeti különbségeire is magyarázatot adhatnak. Az utóbbi, a hagyomány szerint Enki/Ea isten által sugalmazott, azaz az Abzu, a „Mélység” titkait feltáró művek tehát világosan tükrözhetik a redaktorok társadalmi, képzési, illetve adott esetben politikai hátterét ‒ rávilágítva, hogy mennyire eltérő módon „látták a Mélységet” az asszír és babilóni tudományos körökben.

Kendeffy Gábor:
Az érzéki spiritualitás nyelve Szent Ágostonnál

Ágoston szent gyakran használ egyfajta erotikus nyelvet és szexuális szimbolikát arra, hogy az egyén Istenhez fűződő kapcsolatát szemléltesse. Már egyik első írásában az Istennel azonosított Bölcsességet gyönyörű, meztelen nőhöz hasonlítja, aki az ölelést a feltétlen rajongáshoz köti. Későbbi műveiben ugyancsak többször hasonlítja az Istenhez fűződő kapcsolatot a szerelmi, illetve szexuális kapcsolathoz, és szívesen beszél úgy Istenről mint az ölelés tárgyáról egy tiszta, szűzies (castus) szerelemben, az ölelést érthető módon az öt érzékelési mód egyikéhez, a tapintáshoz kötve. Az erotikus szimbolika része, hogy az Istentől való elfordulás, a kevélység pedig – biblikus előzmények alapján – paráznaságnak minősül. De a képes beszéd nem áll meg ennél az érzékelési formánál, hanem metaforaként valamennyit Isten gyönyörűségteljes szemlélésére vonatkoztatja. Valójában nem is erotikus nyelvről, hanem érzéki nyelv­ről, az érzéki spiritualitás nyelvéről beszélhetünk Ágostonnál. A szövegekből az értelmezés kibonthatja, hogy melyek a közös elemek Isten és a testi dolgok „érzékelésében”. Úgy vélem, az egyik az a közvetlenség, ahogyan mindkettő esetben a tárgy adódik számunkra. A másik közös elem, nem függetlenül az előzőtől, a gyönyörködés spontaneitása, közvetítetlensége: az egyházatya szerint az Istenben lelhető gyönyörűség hasonlóan elemi módon képes mozgósítani a lelket, mint a különböző érzékelési formák nyújtotta gyönyörök, anélkül, hogy bármilyen más külső motivációra lenne szükség. Hogy az érzéki spiritualitás nyelvében az erotikus szimbolika összességében mégis kitüntetett szerepet játszik, annak oka a fejezet első részéhez vezet vissza: ez a közvetítetlenség és spontaneitás a szexuális vágy esetén a legkézenfekvőbb, mivel az a legparancsolóbb valamennyi a testi világra irányuló szenvedély közül.

Ókortudományi Társaság

2019. február 07.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2019. február 15-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja

 
Dezső Tamás ‒ Kalla Gábor:
Egy birodalom régészete
Grd-i Tle újasszír kori igazgatási központ ásatása

Pataki Elvira:
Ponos és orthé krisis
Ailianos a képzőművészetről

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, földszint
 

Az előadások témája:

Dezső Tamás ‒ Kalla Gábor:
Egy birodalom régészete
Grd-i Tle újasszír kori igazgatási központ ásatása

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Dezső Tamás és Kalla Gábor vezette Iraki Kurdisztáni Régészeti Expedíciója 2016 szeptembere óta folytat Grd-i Tle lelőhelyén ásatásokat. A munkacsoport már a kutatási program kezdetén azt a célt tűzte ki, hogy egy újasszír kori tartományi központot azono­sítson és részletes vizsgálat alá vegyen. Egy ilyen település régészeti kutatása közelebb hozhatja az ókori keleti birodalmi expanzió utáni berendezkedés természetének megértését. Erre a célra Grd-i Tle 30 méter magas romdombja alkalmas helyszínnek tűnt.
A Rania-síkság, ahol a lelőhely található, egy magas hegyek közé zárt termékeny terület, amelyen át fon­tos útvonalak haladtak a Zagrosz-hegység, és azon keresztül különböző iráni térségek ‒ mint Média és Mannai ‒ irányába. Az Újasszír Birodalom (Kr. e. 9‒7. század) számára ez a terület stratégiai fontos­ságú volt, de eddig keveset tudtunk a berendezkedés formájáról, az itt lakó népesség etnikai összetételéről, életviszonyairól és az asszír elit jelenlétének mértékéről.
Bár a felszínen talált kerámia már korábban is utalt asszír jelenlétre, azonban a jelentős vastagságú ké­sőbbi (újkor, hellénisztikus‒párthus kor) rétegek miatt az első két ásatási évadban Grd-i Tle telljén még nem sikerült elérni az asszír emlékeket. Emiatt volt különösen fontos, hogy a 2018-as harmadik évad során, négy felületen is sikerült újasszír kori építményeket feltárni.
Kiderült, hogy egy olyan teraszos elrendezésű településmagról van szó, mely felett egy citadella emel­kedett. Ilyen meredek teraszokat eddig ebből a korból régészeti eszközökkel még nem tártak fel, csupán ábrázolásokról voltak hasonlóak ismertek.
Az eddig még csak részlegesen feltárt lakóházak pusztulási rétege ritka jó állapotban őrizte meg a háztartási felszereléseket, köztük sörfőző edényeket, őrlőköveket és mozsarakat, így később lehetővé válik a mindennapi élet számos aspektusának rekonstrukciója. Az eddigi információk arra utalnak, hogy tipikus, belső udvarok köré rendezett asszír lakóházakról van szó, számos olyan tárggyal (lószerszámhoz tartozó bronz csengő, mázas és egyéb finomkerámia, pl. ún. palotaáru), melyeket a birodalmi elit használt.
Az első asszír település egy ostrom során pusztult el, de később még egyszer újjáépítették a házakat. Ennek a támadásnak és az újjáépítésnek a konkrét időpontját későbbi kutatásoknak kell meghatározniuk.
Az előadás nemcsak a pusztulásnak a lehetséges körülményeire tér ki, hanem megvilágítja a térség jelen­tőségét az Újasszír Birodalmon belüli is.

Pataki Elvira:
Ponos és orthé krisis
Ailianos a képzőművészetről

A 217 körül összeállított Varia Historia (csakúgy, mint a zoológiai paradoxonokat gyűjtő De natura animalium) a legutóbbi időkig a kollektív feledésből előhívott lényegtelen művelődéstörténeti adatok szubjek­tív, szerkesztetlen halmazaként, heterogenitásával a poikilia kategóriáját kimerítő adatbázisként szerepelt a kutatásban. Az Ailianos-értelmezésnek új irányt adó monográfia (D. S. Smith, 2014), szakítva a gyűjtemény(ek) funkcióját kizárólag a szórakoztatásban, illetve a retorikai példatár-jellegben látó állás­ponttal, a mű(vek) önálló eszmeiségére, így mindenekelőtt a De natura animalium rendszeres és kritikus társadalomfelfogására és etikájára mutatott rá. Az előadás a Varia Historia képzőművészettel kapcsolatos kijelentései, főként sajátos szempontok alapján válogatott és a (pliniusi) hagyományhoz képest átdolgo­ott festő- és szobrászanekdotái alapján kíván a mű megszerkesztettsége és egységes esztétikai gondolkodása mellett érvelni, kitérve a vizuális alkotások eredetéről, szerepéről, létrehozásuk és befogadásuk helyes módjáról vallott ailianosi felfogásra.

Ókortudományi Társaság

2019. január 13.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2019. január 18-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja

 
Irsay-Nagy Balázs:
Makedón király az egyiptomi trónon
A trilingvis szinódusi dekrétumok mint a királyi legitimáció forrásai a Ptolemaios-korban

Kocziszky Éva :
Hypnos
Az alvás állapotának antik értelmezéseihez

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, földszint 47.
 

Az előadások témája:

Irsay-Nagy Balázs:
Makedón király az egyiptomi trónon
A trilingvis szinódusi dekrétumok mint a királyi legitimáció forrásai a Ptolemaios-korban

A Ptolemaios-kor történetének és királyi propagandájának fontos forrásai a trilingvis dekrétumok, ame­lyeket az Alexandriában és Memphisben (és egyszer Canopusban) ülésező szinódusok bocsátottak ki, az uralkodóház és az egyiptomi értelmiség kapcsolatának rögzítése céljából. A klasszikus egyiptomi, démo­tikus és ógörög nyelven publikált dekrétumok korszaka száz évet sem ölel fel, Kr. e. 243 decemberétől VI. Ptolemaios uralkodásáig. Az utóbbi évek jelentős eseménye volt a sorozatban legelső, műfajteremtő szinódusi dekrétum felfedezése és 2012-es publikálása, amely új alapokra helyezte a corpus kutatását. Az előadás első fele a dekrétumok kibocsátásához vezető történeti hátteret tekinti át, második fele a királyi trónralépés kérdését tárgyalja, a Canopusi dekrétum és a Rosette-i kő egy-egy, a koronákra vonatkozó mondata mindhárom változatának kontrasztív elemzése révén.

Kocziszky Éva:
Hypnos
Az alvás állapotának antik értelmezéseihez

Az előadás Hypnos isten personificatio-jából kiindulva át kívánja tekinteni azt a kérdéskört, hogy mit is értettek a görög szövegek Homérostól Hippoktratésig alváson, miért volt számukra érdekes ezzel az életbeli alaptényezővel foglalkozni, s milyen jellemző esztétikai és etikai kódolásait találjuk az alvásnak szövegekben és materiális emlékeken.

Bejegyzés navigáció

← Régebbi bejegyzések
Újabb bejegyzések →

Archívum

  • 2022 május
  • 2022 április
  • 2022 március
  • 2022 február
  • 2022 január
  • 2021 december
  • 2021 november
  • 2021 október
  • 2021 szeptember
  • 2020 december
  • 2020 október
  • 2020 szeptember
  • 2020 május
  • 2020 február
  • 2020 január
  • 2019 december
  • 2019 november
  • 2019 október
  • 2019 május
  • 2019 április
  • 2019 február
  • 2019 január
  • 2018 december
  • 2018 október
  • 2018 május
  • 2018 április
  • 2018 március
  • 2018 február
  • 2018 január
  • 2017 december
  • 2017 november
  • 2017 október
  • 2017 szeptember
  • 2017 május
  • 2017 április
  • 2017 március
  • 2017 február
  • 2017 január
  • 2016 december
  • 2016 november
  • 2016 október
  • 2016 május
  • 2016 április
  • 2016 március
  • 2016 február
  • 2016 január
  • 2015 december
  • 2015 november

Video-archívum

  • Előadások video-archívuma

Legutóbbi bejegyzések

  • Meghívó – közgyűlés és felolvasó ülés (2022. V. 27.)
  • Meghívó – felolvasó ülés (2022. IV. 22.)
  • Meghívó – felolvasó ülés (2022. III. 18.)
  • Meghívó – felolvasó ülés (2022. II. 18.)
  • Meghívó – felolvasó ülés (2022. I. 21.)

Munkaközösség

  • Latintanári munkaközösség
  • Latin verseny
↑