↓
 
  • Régi honlapunk
  • Előadások video-archívuma
  • Latintanári munkaközösség
    • Munkaközösség
    • Latin verseny

Ókortudományi Társaság

Ókortudományi Társaság
  • Híreink
  • Társaságunkról
    • Társaságunk
    • Vezetőségünk
    • Tagjaink
    • Tagdíj
  • Kötelező adatok
    • Archívum
    • Közhasznúsági jelentések
    • Támogatóink
  • Pályázatok / Díjak
    • Pályázatok
    • Díjazottak
  • Linkgyűjtemény
  • Adó 1%
  • Kapcsolat
Kezdőlap - Oldal 6 << 1 2 … 4 5 6 7 8 9 >>

Bejegyzés navigáció

← Régebbi bejegyzések
Újabb bejegyzések →
Ókortudományi Társaság

2019. május 7.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2019. május 17-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
közgyűlésére* és felolvasó ülésére, amelynek programja

éves rendes közgyűlés
(a Társaság latinversenyének eredményhirdetése, beszámolók, a Társaság díjainak átadása)

és

Darab Ágnes:
„Miért ne fejtsem ki véleményemet, akár helyes, akár téves?” (Plin. Ep. 5. 6. 42)
Irodalomkritikai kérdések az ifjabb Plinius epistuláiban
című előadása.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadás témája:

Darab Ágnes:
„Miért ne fejtsem ki véleményemet, akár helyes, akár téves?” (Plin. Ep. 5. 6. 42)
Irodalomkritikai kérdések az ifjabb Plinius epistuláiban

Az elmúlt negyed század Plinius-filológiáját az a paradigmaváltás határozta meg, amely az epistulákban a levélíró én megalkotottságát, a levelek nagyon tudatosan megformált önreprezentatív voltát hangsúlyozza. Plinius önreprezentációjának fontos komponense irodalmi énjének a megalkotása, melynek része a kételkedés, a bizonytalanság is. Plinius irodalmi én-formálásának ezek a pillanatai a szövegalkotás folyamatában megfogalmazódó és éppen a maga szövegalkotására reflektáló kérdésekben érhetők tetten. Az előadás tárgya éppen ez: az epistulákban megfogalmazódó, a szövegválasztást és a szövegalkotást tematizáló kérdések, valamint az arra nem feltétlenül kijelentés formájában adott válaszok. Az értelmezésnek ez a szempontja nem független a levelek önreprezentatív voltától. Mégis túllép azon azzal az előfeltevéssel, hogy általa az epistulák értésének egy másik dimenziója nyílhat meg, amely az 1. század irodalmi-művészi ízlésformálódása, annak az irányai felé mutat.

  • * Határozatképtelenség esetén megtartandó esetleges megismételt közgyűlés időpontja 17.45. (az előadás után), amely a megjelent tagtársak számarányától függetlenül határozatképes.
Ókortudományi Társaság

2019. április 23.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2019. április 26-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja

 
Csibi-Fekete Ágnes:
„Pécsnek és Baranyának antik múltja van, s kívánatos, hogy ezzel a múlttal való szoros kapcsolatát meg is őrizze.”
Kerényi Károly és a pécsi ókortudomány az 1920-as és 1930-as években

Tury István:
„Mint nagyon éhes sárga oroszlánt nem tud elűzni pásztornép a tanyán az esett állat tetemétől” (Il. 18. 161–162.)
Kísérlet két késő geometrikus-kori ábrázolás újraértelmezésére

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK B épület, 172. terem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/B, félemelet
 

Az előadások témája:

Csibi-Fekete Ágnes:
„Pécsnek és Baranyának antik múltja van, s kívánatos, hogy ezzel a múlttal való szoros kapcsolatát meg is őrizze.”
Kerényi Károly és a pécsi ókortudomány az 1920-as és 1930-as években

Kerényi Károly klasszika-filológus, vallástörténész, a görög mitológia nemzetközi hatású tudósa. Tudományos munkásságát először középiskolai tanárként és egyetemi magántanárként végezte Buda­pesten. 1934-ben kinevezték a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a Klasszika-Filológiai Intézet tanárává: klasszika-filológiát és ókori történelmet tanított 1940-ig, a pécsi bölcsészkar megszűnéséig. Az előadás fókuszpontjában Kerényi pécsi oktatói és tudományszervezési tevékenysége áll: megjelenésével olyan változások történtek a Klasszika-Filológiai Intézet működésében, amelyek Kerényi tudományos szemléletmódjával szoros összefüggésben álltak. Kerényi Károly mozgásba hozta a pécsi szellemi életet, de munkásságának központja mindvégig Budapest maradt, nem tudott szellemi otthonra lelni a város falai között.

Tury István:
„Mint nagyon éhes sárga oroszlánt nem tud elűzni pásztornép a tanyán az esett állat tetemétől” (Il. 18. 161–162.)
Kísérlet két késő geometrikus-kori ábrázolás újraértelmezésére

A geometrikus művészetben a Kr. e. 8. század második felében megjelenik az oroszlán alakja. Jellem­zően egy védtelen növényevőre támad vagy emberrel harcol, néhány vázaképen felfalja az emberalakot. A képek hordozói sok esetben sírmellékletek, a leginkább elterjedt értelmezés szerint tehát az oroszlán a halál szféráját jeleníti meg. Néhány esetben feltehetően – közel-keleti motívumokból építkező – oroszlánvadászat ábrázolását láthatjuk. Két tárgy kompozíciója azonban eltérő: a vadállattal harcoló emberalak kezében kis borjút tart. A jelenet azokat a homérosi hasonlatokat visszhangozza, amelyekben az oroszlán emberek nyájára támad. Részben az eposzra támaszkodva a kutatók úgy tartják, hogy e tárgyak talán a nyáj – tágabb értelemben a vagyon – védelmét jelenítik meg. Előadásomban bemutatom, milyen képet közvetít a nyájra támadó oroszlánról az Ilias, illetve hogy hogyan használható fel ez a kép az említett kompozíciók értelmezéséhez. Amellett érvelek, hogy a két ábrázolás táplálkozhat ugyanabból az oroszlánképből, amelyből a vizsgált hasonlatok merítenek. A tárgyak szimbolikájának középpontjá­ban állhatnak a támadó oroszlánok is, amelyek így a csatában hevesen, vakmerően harcoló héróst jelenítik meg.

Ókortudományi Társaság

2019. március 18.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2019. március 22-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja

 
Esztári Réka:
Egy isteni kódrendszer feltárása
Ómen-értelmezési trendek az asszír és babilóni tudományos körökben

Kendeffy Gábor:
Az érzéki spiritualitás nyelve Szent Ágostonnál

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK F épület, Kerényi Károly terem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/F, földszint
 

Az előadások témája:

Esztári Réka:
Egy isteni kódrendszer feltárása
Ómen-értelmezési trendek az asszír és babilóni tudományos körökben

Előadásom keretében az i. e. első évezredi asszír, illetve babilóni udvari tudósok leveleiben olvasható ómen-értelmezések, illetve rövid kommentárok elemzése és összevetése révén a két „iskola” eltérő módszereire és hagyományaira kívánok rávilágítani. Az interpretációs technikák és trendek e levelekből kibontakozó eltérései egyúttal az első évezredi tudományos szakirodalom gerincét alkotó ómengyűjtemények asszír, illetve babilóni recenzióinak szerkezeti különbségeire is magyarázatot adhatnak. Az utóbbi, a hagyomány szerint Enki/Ea isten által sugalmazott, azaz az Abzu, a „Mélység” titkait feltáró művek tehát világosan tükrözhetik a redaktorok társadalmi, képzési, illetve adott esetben politikai hátterét ‒ rávilágítva, hogy mennyire eltérő módon „látták a Mélységet” az asszír és babilóni tudományos körökben.

Kendeffy Gábor:
Az érzéki spiritualitás nyelve Szent Ágostonnál

Ágoston szent gyakran használ egyfajta erotikus nyelvet és szexuális szimbolikát arra, hogy az egyén Istenhez fűződő kapcsolatát szemléltesse. Már egyik első írásában az Istennel azonosított Bölcsességet gyönyörű, meztelen nőhöz hasonlítja, aki az ölelést a feltétlen rajongáshoz köti. Későbbi műveiben ugyancsak többször hasonlítja az Istenhez fűződő kapcsolatot a szerelmi, illetve szexuális kapcsolathoz, és szívesen beszél úgy Istenről mint az ölelés tárgyáról egy tiszta, szűzies (castus) szerelemben, az ölelést érthető módon az öt érzékelési mód egyikéhez, a tapintáshoz kötve. Az erotikus szimbolika része, hogy az Istentől való elfordulás, a kevélység pedig – biblikus előzmények alapján – paráznaságnak minősül. De a képes beszéd nem áll meg ennél az érzékelési formánál, hanem metaforaként valamennyit Isten gyönyörűségteljes szemlélésére vonatkoztatja. Valójában nem is erotikus nyelvről, hanem érzéki nyelv­ről, az érzéki spiritualitás nyelvéről beszélhetünk Ágostonnál. A szövegekből az értelmezés kibonthatja, hogy melyek a közös elemek Isten és a testi dolgok „érzékelésében”. Úgy vélem, az egyik az a közvetlenség, ahogyan mindkettő esetben a tárgy adódik számunkra. A másik közös elem, nem függetlenül az előzőtől, a gyönyörködés spontaneitása, közvetítetlensége: az egyházatya szerint az Istenben lelhető gyönyörűség hasonlóan elemi módon képes mozgósítani a lelket, mint a különböző érzékelési formák nyújtotta gyönyörök, anélkül, hogy bármilyen más külső motivációra lenne szükség. Hogy az érzéki spiritualitás nyelvében az erotikus szimbolika összességében mégis kitüntetett szerepet játszik, annak oka a fejezet első részéhez vezet vissza: ez a közvetítetlenség és spontaneitás a szexuális vágy esetén a legkézenfekvőbb, mivel az a legparancsolóbb valamennyi a testi világra irányuló szenvedély közül.

Ókortudományi Társaság

2019. február 07.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2019. február 15-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja

 
Dezső Tamás ‒ Kalla Gábor:
Egy birodalom régészete
Grd-i Tle újasszír kori igazgatási központ ásatása

Pataki Elvira:
Ponos és orthé krisis
Ailianos a képzőművészetről

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, földszint
 

Az előadások témája:

Dezső Tamás ‒ Kalla Gábor:
Egy birodalom régészete
Grd-i Tle újasszír kori igazgatási központ ásatása

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Dezső Tamás és Kalla Gábor vezette Iraki Kurdisztáni Régészeti Expedíciója 2016 szeptembere óta folytat Grd-i Tle lelőhelyén ásatásokat. A munkacsoport már a kutatási program kezdetén azt a célt tűzte ki, hogy egy újasszír kori tartományi központot azono­sítson és részletes vizsgálat alá vegyen. Egy ilyen település régészeti kutatása közelebb hozhatja az ókori keleti birodalmi expanzió utáni berendezkedés természetének megértését. Erre a célra Grd-i Tle 30 méter magas romdombja alkalmas helyszínnek tűnt.
A Rania-síkság, ahol a lelőhely található, egy magas hegyek közé zárt termékeny terület, amelyen át fon­tos útvonalak haladtak a Zagrosz-hegység, és azon keresztül különböző iráni térségek ‒ mint Média és Mannai ‒ irányába. Az Újasszír Birodalom (Kr. e. 9‒7. század) számára ez a terület stratégiai fontos­ságú volt, de eddig keveset tudtunk a berendezkedés formájáról, az itt lakó népesség etnikai összetételéről, életviszonyairól és az asszír elit jelenlétének mértékéről.
Bár a felszínen talált kerámia már korábban is utalt asszír jelenlétre, azonban a jelentős vastagságú ké­sőbbi (újkor, hellénisztikus‒párthus kor) rétegek miatt az első két ásatási évadban Grd-i Tle telljén még nem sikerült elérni az asszír emlékeket. Emiatt volt különösen fontos, hogy a 2018-as harmadik évad során, négy felületen is sikerült újasszír kori építményeket feltárni.
Kiderült, hogy egy olyan teraszos elrendezésű településmagról van szó, mely felett egy citadella emel­kedett. Ilyen meredek teraszokat eddig ebből a korból régészeti eszközökkel még nem tártak fel, csupán ábrázolásokról voltak hasonlóak ismertek.
Az eddig még csak részlegesen feltárt lakóházak pusztulási rétege ritka jó állapotban őrizte meg a háztartási felszereléseket, köztük sörfőző edényeket, őrlőköveket és mozsarakat, így később lehetővé válik a mindennapi élet számos aspektusának rekonstrukciója. Az eddigi információk arra utalnak, hogy tipikus, belső udvarok köré rendezett asszír lakóházakról van szó, számos olyan tárggyal (lószerszámhoz tartozó bronz csengő, mázas és egyéb finomkerámia, pl. ún. palotaáru), melyeket a birodalmi elit használt.
Az első asszír település egy ostrom során pusztult el, de később még egyszer újjáépítették a házakat. Ennek a támadásnak és az újjáépítésnek a konkrét időpontját későbbi kutatásoknak kell meghatározniuk.
Az előadás nemcsak a pusztulásnak a lehetséges körülményeire tér ki, hanem megvilágítja a térség jelen­tőségét az Újasszír Birodalmon belüli is.

Pataki Elvira:
Ponos és orthé krisis
Ailianos a képzőművészetről

A 217 körül összeállított Varia Historia (csakúgy, mint a zoológiai paradoxonokat gyűjtő De natura animalium) a legutóbbi időkig a kollektív feledésből előhívott lényegtelen művelődéstörténeti adatok szubjek­tív, szerkesztetlen halmazaként, heterogenitásával a poikilia kategóriáját kimerítő adatbázisként szerepelt a kutatásban. Az Ailianos-értelmezésnek új irányt adó monográfia (D. S. Smith, 2014), szakítva a gyűjtemény(ek) funkcióját kizárólag a szórakoztatásban, illetve a retorikai példatár-jellegben látó állás­ponttal, a mű(vek) önálló eszmeiségére, így mindenekelőtt a De natura animalium rendszeres és kritikus társadalomfelfogására és etikájára mutatott rá. Az előadás a Varia Historia képzőművészettel kapcsolatos kijelentései, főként sajátos szempontok alapján válogatott és a (pliniusi) hagyományhoz képest átdolgo­ott festő- és szobrászanekdotái alapján kíván a mű megszerkesztettsége és egységes esztétikai gondolkodása mellett érvelni, kitérve a vizuális alkotások eredetéről, szerepéről, létrehozásuk és befogadásuk helyes módjáról vallott ailianosi felfogásra.

Ókortudományi Társaság

2019. január 13.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2019. január 18-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja

 
Irsay-Nagy Balázs:
Makedón király az egyiptomi trónon
A trilingvis szinódusi dekrétumok mint a királyi legitimáció forrásai a Ptolemaios-korban

Kocziszky Éva :
Hypnos
Az alvás állapotának antik értelmezéseihez

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, földszint 47.
 

Az előadások témája:

Irsay-Nagy Balázs:
Makedón király az egyiptomi trónon
A trilingvis szinódusi dekrétumok mint a királyi legitimáció forrásai a Ptolemaios-korban

A Ptolemaios-kor történetének és királyi propagandájának fontos forrásai a trilingvis dekrétumok, ame­lyeket az Alexandriában és Memphisben (és egyszer Canopusban) ülésező szinódusok bocsátottak ki, az uralkodóház és az egyiptomi értelmiség kapcsolatának rögzítése céljából. A klasszikus egyiptomi, démo­tikus és ógörög nyelven publikált dekrétumok korszaka száz évet sem ölel fel, Kr. e. 243 decemberétől VI. Ptolemaios uralkodásáig. Az utóbbi évek jelentős eseménye volt a sorozatban legelső, műfajteremtő szinódusi dekrétum felfedezése és 2012-es publikálása, amely új alapokra helyezte a corpus kutatását. Az előadás első fele a dekrétumok kibocsátásához vezető történeti hátteret tekinti át, második fele a királyi trónralépés kérdését tárgyalja, a Canopusi dekrétum és a Rosette-i kő egy-egy, a koronákra vonatkozó mondata mindhárom változatának kontrasztív elemzése révén.

Kocziszky Éva:
Hypnos
Az alvás állapotának antik értelmezéseihez

Az előadás Hypnos isten personificatio-jából kiindulva át kívánja tekinteni azt a kérdéskört, hogy mit is értettek a görög szövegek Homérostól Hippoktratésig alváson, miért volt számukra érdekes ezzel az életbeli alaptényezővel foglalkozni, s milyen jellemző esztétikai és etikai kódolásait találjuk az alvásnak szövegekben és materiális emlékeken.

Ókortudományi Társaság

2018. december 13.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2018. december 21-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja

 
Bartos Zoltán:
Széth isten állata

Tamás Ábel:
Catullus „triptichonja” a kíváncsiságról (carm. 5, 6, 7)

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, földszint.
 

Az előadások témája:

Bartos Zoltán:
Széth isten állata

Széth isten az államalapítás korától jelentős szerepet játszik az egyiptomi mítoszok világában. A Piramisszövegektől kezdve rendszeresen megfigyelhető lényének kettős vonása: Ozirisz meggyilkolása révén a rend felforgatója, Hórusz ellensége, más kontextusban viszont Hórusz társa, az újbirodalmi túlvilági vezetőkben a Napisten védelmezője is lehet. Bár az isten harcias lénye a ramesszída kor elején még megbecsült státuszt élvez, alakja az Újbirodalom végétől egyre inkább démonizálódik, ábrázolásait pusztítják, korábbi pozitív szerepeiben lecserélik. A kutyafélékre emlékeztető testű, szokatlan fejfor­májú, szögletes fülekkel és kétfelé ágazó farokvéggel ábrázolt Széth-állat azonosítására számos kísérlet történt a 19. század óta, de a kérdés máig nem tekinthető lezártnak. Az előadás a Széth-állattal kapcsola­tos nézetek összefoglalásán túl javaslatot tesz egy új azonosításra.

Tamás Ábel:
Catullus „triptichonja” a kíváncsiságról (carm. 5, 6, 7)

Előadásom Catullus három költeményét tárgyalja, melyek elrendezése jó eséllyel tulajdonítható a szerzőnek. Míg a két szélső (5. és 7.) vers jól ismert – ezek Catullus híres csókversei –, annál csekélyebb figyelem övezte a recepcióban az általuk közrefogott 6. carment. David Wray (2001) és Charles Tesoriero (2006) interpretációjával összhangban én is úgy vélem, hogy a catullusi költői én a középső, 6. carmenben épp azt teszi, ami ellen az 5. és 7. carmenekben küzd: kíváncsiskodik. Értelmezésem szerint a három versből összeálló „triptichon”, a curiositas problematikájának meglepően széles spektrumát mozgósítva, a kíváncsiságot mint par excellence költői beállítódást mutatja fel.

Ókortudományi Társaság

2018. november 08.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2018. november 16-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja

 
Németh Attila:
Seneca és a titkos cenzor

Bollók Ádám:
A késő ókori elit temetkezései a Kelet-Mediterráneumban: kereszténység és társadalmi reprezentáció

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Gombocz Zoltán terem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, földszint 47.
 

Az előadások témája:

Németh Attila:
Seneca és a titkos cenzor

Seneca mindennapos meditációs gyakorlatában a lélek racionális részét a standard sztoikus monista tanítással szemben osztottnak ábrázolta: éjszakai önvizsgálata során egy titkos, a racionális lélekrészen belül elkülönült cenzor normatív állításokkal feddi meg Senecát a nap során kikémlelt helytelen tetteiért (De Ira 3.36). De vajon ki ez a kém? Van-e bármilyen filozófiai szerepe vagy mindössze Seneca retorikai-poétikai eszköze a meditatio minél élénkebb ábrázolására? Előadásomban ennek a különös lelki entitásnak az azonosítására teszek kísérletet. Eredetének nyomai Seneca leveleihez vezetnek és a Luciliussal folytatott sermo komplex kérdéskörére irányítják a figyelmet, ezért a nyomozás során olyan kapcsolatokat is megvizsgálok, mint az egyes beszélői hangok egymáshoz és az olvasóhoz való viszonyai a levelekben, az olvasó eltérő pozíciója a levelek és Seneca többi filozófiai művének értelmezése során, valamint az episztoláris forma filozófiai következményeit Seneca filozófiájában.

Bollók Ádám:
A késő ókori elit temetkezései a Kelet-Mediterráneumban: kereszténység és társadalmi reprezentáció

Az európai történeti és régészeti kutatásban hosszú ideig széles körben elfogadottnak számított az az alapfeltételezés, amelynek értelmében a kereszténység elterjedése az élet számos más területe mellett a halálhoz és a temetéshez való viszonyt is gyökeresen átformálta az ókor utolsó évszázadai során. A késő ókori keresztények temetkezéseit a legtöbben a tudatosan vállalt visszafogottsággal, sokszor kifejezett szegénységgel társították, sírjaikat egyszerűnek és a társadalmi reprezentáció drága kellékeitől mentesnek feltételezve. A szegényesség és a „mellékletnélküliség” annak ellenére is mintegy a keresztény temetkezések szinonimáivá váltak, hogy pusztán a római katakombák freskókkal gazdagon díszített hypogeumai és a keresztény témákat hordozó faragott márvány szarkofágok sora is határozottan jelezte: a keresztény közösségek szegény és jómódú tagjai közötti különbségek nem tűntek el teljesen a halál pillanatában. Az előadás e különbségek kifejeződési formáit veszi vizsgálat alá egy olyan térségben, a Mediterráneum keleti felében, amelynek keresztény temetkezései a Róma városi katakombákkal ellentétben sohasem kerültek igazán a kutatás fókuszába. A rendelkezésre álló 4‒7. századi írott és régészeti forrásanyag áttekintésével arra kíván rámutatni, hogy kereszténység és társadalmi reprezentáció a késő ókorban korántsem álltak egymással olyan éles kontrasztban, mint azt a modern tudományos konszenzus alapján várhatnánk.

Ókortudományi Társaság

2018. október 15.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2018. október 19-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja

 
Fröhlich Ida:
„A Pap, akinek szégyene felülmúlja dicsőségét” (1QpHab XI, 12)
A prófétai interpretációk műfaja és szerepe a qumráni közösség hagyományában

Németh András:
Új Polybios részlet egy vatikáni palimpszesztben

című előadásai.

Helye:
ELTE Bölcsészettudományi Kar, A épület
Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadások témája:

Fröhlich Ida:
„A Pap, akinek szégyene felülmúlja dicsőségét” (1QpHab XI, 12)
A prófétai interpretációk műfaja és szerepe a qumráni közösség hagyományában

A prófétai és zsoltár-szövegekhez speciális módszerrel készült interpretációk (pesarim) a qumráni közösség jellegzetes műfaját képviselik. A művek az interpretált szövegek szavait a Hasmóneus királyság korának személyeivel és eseményeivel azonosítják; a szereplők neveit azonban fedőnevek helyettesítik. Habakkuk próféta könyvének peser-jét a kutatás a közösség „rejtjelezett” történetírásának tartja. A mű utalásainak túlnyomó része azonban a közösség ellenfelei – a Gonosz Pap, a Hízelgő Dolgok Magyarázói és mások – viselt dolgaira vonatkozik. Az előadás az ókori keleti legitimációs irodalom tükrében kívánja vizsgálni a művet és szerepét a közösség hagyományában.

Németh András:
Új Polybios részlet egy vatikáni palimpszesztben

Az előadásomban egy új Polybios töredék felfedezésének körülményein keresztül mutatom be, miként lehet egy jól ismert és sokat tanulmányozott bizánci kódexben új antik töredékeket találni. A Vat. gr. 73 kódexéhez az Excerpta Constantiniana gyűjtemény egyik 10. századi eredeti kötetének pergamenleveleit hasznosították újra a 14. században, sok egyedi történeti szöveget mentve át az utókor számára. Angelo Mai, miután felismerte a lemosott szöveg fontosságát, kémiai reagensek segítségével a kézirat jelentős részét elolvasta, de a beavatkozása olvashatatlanná tette a kódex számos pergamenlevelét. A multispektrális fényképezés segítségével, illetve a bizánci kivonatolási technika tanulmányozásával több történetíró hagyományozott szövege több ponton jelentősen javítható. Így sikerült 13 teljesen új sorral, illetve még 6 sorban jelentős javításokkal kiegészíteni egy erősen sérült Polybios töredéket, amely Hasdrubál feleségének és gyermekeinek a 3. pun háború végén elkövetett öngyilkosságát meséli el (38. könyv).

Ókortudományi Társaság

2018. május 9.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2018. május 18-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
közgyűlésére* és felolvasó ülésére, amelynek programja

éves rendes közgyűlés
(a Társaság latinversenyének eredményhirdetése, beszámolók, tisztújítás, a Társaság díjainak átadása)

és

Németh György:
Baitmo és a végzet hajója
című előadása.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadás témája:

Németh György:
Baitmo és a végzet hajója

Az előadás áttekinti az antik átoktáblák típusait és szerkezeti sajátosságait, majd egy hadrumetumi (ma Sousse) démonalak ábrázolásának eddigi értelmezéseit ismerteti. Mivel ezek közül egyik sem tűnik kielégítő magyarázatnak, felveti a démonábrázolás esetleges keleti eredetét.

  • * Határozatképtelenség esetén megtartandó esetleges megismételt közgyűlés időpontja 17.45. (az előadás után), amely a megjelent tagtársak számarányától függetlenül határozatképes.
Ókortudományi Társaság

2018. április 20.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság áprilisi ülésén,
2018. április 20-án, pénteken 17.00 órától
emlékezik meg Szilágyi János György születésének 100. évfordulójáról.

Az elhangzó két előadást a Szépművészeti Múzeum Szilágyi János György ösztöndíjának tavalyi nyertesei tartják. Előtte Radnóti Sándor emlékezik meg Szilágyi János Györgyről.

 
Lindner Gyula:
Kerényi, Meuli, Burkert és a görög vallástörténet-írás új útjai

Gábor Sámuel:
Héra, Dionüszosz, Inó, és a dionüszoszi őrület hérai eredete

 

Helye:
ELTE Bölcsészettudományi Kar, A épület
Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadások témája:

Lindner Gyula:
Kerényi, Meuli, Burkert és a görög vallástörténet-írás új útjai

Az utóbbi két évtized antik vallástörténeti kutatásai a 20. század túlnyomó részében érvényes, a rituálét és a vallási praxist középpontba helyező megközelítéssel szemben egészen más szempontok mentén közelednek a görög és a római vallások megértése felé. A szemléletváltás során a személyes vallásosság, az egyéni vallási tapasztalat és az isteni szférára/numinózusra egyéni kultuszokkal, rituális gesztusokkal, dedikációkkal felelő ember került a kutatás fókuszába: a ma meghatározó vallástörténészek egyaránt úgy látják, hogy az emóciók, a személyes isten-ember kapcsolatok, a hit, a polis-vallás statikus modelljével szemben a nem-hivatalos kontextusban megvalósuló, nyitott, egyéni választáson alapuló rituális formák vizsgálata az antik vallások keretén belül igenis gyümölcsöző lehet. Az előadás ezen vallástörténeti paradigmaváltás felől szemlélve vizsgálja a görög-római vallástörténet-írás meghatározó tudomány­történeti és módszertani csomópontjait, és ezek keretében helyezi el Kerényi Károly, Karl Meuli és Walter Burkert munkásságát.

Gábor Sámuel:
Héra, Dionüszosz, Inó, és a dionüszoszi őrület hérai eredete

A görög mitológiában Inó két fontos szerepet tölt be: Athamasz (thesszáliai vagy boiótiai) király felesége és gyermekeinek (Learkhosz, Melikertész) anyja, illetve Dionüszosz isten dajkája. Athamasz feleségeként Inó két családi dráma részese: 1) Az Athamasz‒Nephelé házasságból született Phrixosz és Hellé mostohaanyjaként megpróbálja Phrixoszt csellel elpusztítani, de Nephelé, az első, isteni feleség végül kimenti fiát, aki egy arany gyapjas kos hátán Kolkhiszba menekül. 2) Amikor Athamasz Inó után Themisztót veszi el feleségül, egy a saját, Phrixosz elleni ármánykodásához hasonló, csak épp az ő gyermekei ellen irányuló merényletet egy másfajta csellel a visszájára fordít, és így saját fiai, Learkhosz és Melikertész helyett Themisztó gyermekei vesztik életüket, sőt az új feleség maga is öngyilkos lesz.
Az ezekhez az esetekhez motívumaiban hasonló, sőt akár ezek közvetlen folytatásaként is felfogható dionüszoszi történetben Inó szintén Athamasz felesége. De a gyerekgyilkosság ezúttal nem emberi viszálykodás és ellenségeskedés következtében, hanem az istenek közötti konfliktusok emberi áttételei miatt következik be: a csecsemő Dionüszosz gondozását magára vállaló Athamasz‒Inó házaspárt Héra azzal bünteti, hogy őrületet bocsát rájuk: Athamasz megöli a nagyobbik fiút, Learkhoszt, Inó pedig Melikertésszel a tengerbe veti magát, és halálukban istenekké (Leukotheává és Palaimónná) válnak.
Inó tehát, aki már Homérosznál istennővé lett halandóként szerepel (Odüsszeia 333–353.), az egymást feltűnően ismétlő „Athamasz és felesége”-történetek egyik, nagyon is emberi érzelmeket mutató kulcsszereplője, aki ugyanakkor az isteni gyermek dajkájaként és – további elbeszélésekben – bakkhánsnőként tipikus dionüszoszi nőalak is.
Az ő esetén keresztül előadásomban azt próbálom megmutatni, hogy a görög mítoszokban Dionüszosz tipikus bosszúeszközeként ismert őrület, amellyel az ellene szegülőket családtagjaik megölésébe hajszolja (ld. elsősorban Agaué és Pentheusz, a Minüasz- és a Proitosz-lányok, illetve Lükurgosz esetét), hogyan kapcsolódik másfelől Hérához is: az „őrült Dionüszosz” őrülete mintha maga is a hérai féltékenység terméke lenne.

Bejegyzés navigáció

← Régebbi bejegyzések
Újabb bejegyzések →

Archívum

  • 2025 május
  • 2025 április
  • 2025 március
  • 2025 február
  • 2025 január
  • 2024 december
  • 2024 november
  • 2024 október
  • 2024 május
  • 2024 április
  • 2024 március
  • 2024 február
  • 2024 január
  • 2023 december
  • 2023 november
  • 2023 október
  • 2023 május
  • 2023 április
  • 2023 március
  • 2023 február
  • 2023 január
  • 2022 december
  • 2022 november
  • 2022 október
  • 2022 május
  • 2022 április
  • 2022 március
  • 2022 február
  • 2022 január
  • 2021 december
  • 2021 november
  • 2021 október
  • 2021 szeptember
  • 2020 december
  • 2020 október
  • 2020 szeptember
  • 2020 május
  • 2020 február
  • 2020 január
  • 2019 december
  • 2019 november
  • 2019 október
  • 2019 május
  • 2019 április
  • 2019 február
  • 2019 január
  • 2018 december
  • 2018 október
  • 2018 május
  • 2018 április
  • 2018 március
  • 2018 február
  • 2018 január
  • 2017 december
  • 2017 november
  • 2017 október
  • 2017 szeptember
  • 2017 május
  • 2017 április
  • 2017 március
  • 2017 február
  • 2017 január
  • 2016 december
  • 2016 november
  • 2016 október
  • 2016 május
  • 2016 április
  • 2016 március
  • 2016 február
  • 2016 január
  • 2015 december
  • 2015 november

Video-archívum

  • Előadások video-archívuma

Legutóbbi bejegyzések

  • Meghívó – közgyűlés és felolvasóülés (2025. V. 16.)
  • Meghívó – felolvasó ülés (2025. IV. 25.)
  • Meghívó – felolvasó ülés (2025. III. 21.)
  • Meghívó – felolvasó ülés (2025. II. 21.)
  • Meghívó – felolvasó ülés (2025. I. 17.)

Munkaközösség

  • Latintanári munkaközösség
  • Latin verseny
↑