Ókortudományi Társaság

2016. október 17.

Meghívó

Geréby György:
A korai kereszténység politikai teológiájának problémái

című előadásai.

Az előadások témája:

A thébai temetők legrégebbi, az Óbirodalom korára datálható díszített sírjai közül négyet ismerünk. Kettő feltárása az utóbbi években folytatódott, és újabb festmények és felira­tok egészítik ki eddigi ismereteinket a korszak helyi előkelőségekről. Unisz-anh sírjában (TT 413) most egy nagyméretű festmény-együttest is megismerhettünk, melyen mocsári vadászatot és mezőgazdasági jeleneteket ábrázoltak, Szeni-iqer sziklasírjában (TT 185) pedig az önéletrajzi szöveg restaurálása már lehetővé teszi a szöveg értelmezését

Geréby György:
A korai kereszténység politikai teológiájának problémái

A korai kereszténység és a hellénisztikus világ konfliktusát Tertullianus nyomán Athén és Jeruzsálem ellentéteként szokás jellemezni. Legalább ekkora ellentét feszül azonban Róma („Babilon”) és Jeruzsálem között is. A principátussal lényegében egyidős kereszténység azonnal konfliktusba kerül a kései antikvitás nemcsak vallási vagy etikai, hanem politikai ideológiájával is, mint „az oikoumené felforgatói” (ApCsel 17:6). Az „isten országának” alternatív békefogal­ma közvetlenül vonja kétségbe a principátusnak az ara pacisszal szimbolizálható politikai legitimációját. A konfliktus külső története a számos vitás pont ellenére elég jól ismert, ugyanakkor a fogalmi alapok mélyebb és szisztematikusabb elemzése csak újabban kapott figyelmet. Az előadás azt vizsgálja, hogy a korai kereszténység nyelvének terminológikus elemzése (mint a „királyság”, „császárság”, a „nép” és a „népek”, a „béke”) milyen problémákat vet fel az új politikai világkép megér­tésében. Az új normatív világképben a birodalom kétféle értelmezést kaphat: az egyik az „alkalmazkodó” (Lk 2:1; Mt 22:15-22; ill. Róm 13), illetve a másik „szeparatista” (János Jelenései). Az oikoumenikus birodalom értelmezhető a Gondviselés műveként a de vocatione omnium gentium illetve a katekhon felől tekintve (mint Melitónál, Tertullianusnál és Órige­nésznél), de értelmezhető a Sátán (a Kísértő / a Felforgató) legfőbb eszközének is (mint Máténál, Hippolütosznál, Ágostonnál és Elvirai Gergelynél).

2016. április 11.

Meghívó

Kató Péter:
Ünnep és üzenet
Megfigyelések a rituálék kommunikációs funkciójáról a hellénisztikus világban

című előadásai.

Az előadások témája:

A római mitológia, annak meghatározása, általános jellemzése (sőt a puszta létének kérdése) az egyik legtöbb vitára alkalmat nyújtó téma az ókortudományban. Ez az elő­adás arra keresi a választ, hogy hogyan alakulhatott ki és hogyan működhet a római témájú történetek közmondásos, és a szakértőket néha egészen radikális következtetések­re csábító egységessége; hogy milyen további rétegeik rejtőzhetnek emögött; illetve hogy mit kezd ezzel a rétegességgel a római mítosz legfontosabb közvetítő közege, az Augus­tus-kori irodalom. A kutatás során megfigyelt jelenségek az előadásban Brutus, Coriola­nus és Camillus történetein keresztül kerülnek bemutatásra (különös tekintettel azok liviusi elbeszélésére), elméleti háttérként pedig olyan modern módszerek használata (és persze kritikája) is célravezetőnek tűnik, mint Roland Barthes szövegelmélete, a világ­irodalom kutatásában használt ún. distant reading, vagy épp Joseph Campbell híres és vitatott monomítosz-elmélete.

Kató Péter:
Ünnep és üzenet
Megfigyelések a rituálék kommunikációs funkciójáról a hellénisztikus világban

A kommunikáció fogalma központi szerepet játszik a rituálék elméleti megközelítéseiben. Az ókori mediterrán kultúrákban az istenekkel és az emberekkel folytatott kommuni­káció szempontjából a leghatékonyabb rituálékat az ünnepségeken hajtották végre. Ez a téma különösen jól tanulmányozható a hellénisztikus kori ünnepségekről fenmaradt bőséges irodalmi és feliratos forrásanyag alapján. Míg a kutatás érdeklődésének közép­pontjában eddig elsősorban az ünnepségek által hordozott üzenetek álltak, ebben az előadásban arra a kérdésre koncentrálok, hogy milyen módon és kik számára közvetítet­ték az ünnepségek ezeket az üzeneteket? Milyen stratégiákat alkalmaztak a hellénisztikus uralkodók, polisok és hadvezérek arra, hogy növeljék az ünnepeken keresztül folytatott kommunikáció hatékonyságát, biztosítsák a megfelelő célközönség elérését és az ünne­pek által hordozandó üzenetek helyes megértését? Az előadásban bemutatott forrásokból kiviláglik, hogy a hellénisztikus kori ünnepek kialakításánál a kommunikációs szempon­tok fontos szerepet játszottak, amelyek nélkül a korabeli vallás és az ünnepek fejlődése nem érthető meg. Az előadás végén azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy a hellénisztikus kor mely sajátosságai okozhatták az ünnepek kommunikációs funkcióinak előtérbe kerülését.

2016. március 6.

Meghívó

Bolonyai Gábor:
Benedictus és szótára

című előadásai.

Az előadások témája:

A hispaniai Saguntum városa annak köszönhette hírnevét az ókori Rómában, hogy a második pun háborúban hónapokon át ellenállt Hannibal ostromának, hűségesen kitart­va a rómaiak mellett. Végül azonban győzött az ostromlók túlereje. A város polgárai vagy öngyilkosságba menekültek, vagy Hannibal gyilkoltatta le őket; mégis maradtak túlélők, akik a háborút győztesen befejező Scipio segítségével újraalapították városukat. Előadá­som tárgya tehát a hűséghez a pusztulás árán is ragaszkodó, majd pedig római segítséggel újjászülető Saguntum mint civitas fidelissima története. Nem annak vizsgálata a célom, hogy mi történhetett valójában Saguntumban. Azt igyekszem bemutatni, hogy Saguntum története – hol néhány szóba sűrítve, hol részletesebben kifejtve – milyen változatokban jelenik meg a római kulturális emlékezetről tanúskodó s azt egyúttal alakító irodalmi szövegekben, illetve milyen viszonyt sugallnak e szövegek a Hannibal által elpusztított „régi” és a Scipio segítségével újraalapított „új” Saguntum között.

Bolonyai Gábor:
Benedictus és szótára

A 15. század közepe táján a kereszténység előtti kultúrák iránti érdeklődés megnöveke­désével egyidejűleg folyamatosan nőtt a görögül tanulni vágyók száma is Európa latin nyelvű felében. Aki tehette, Görögországba utazott anyanyelvi környezetbe, vagy Itáliá­ban tartózkodó görög tanárhoz fordult. Akinek egyikre sem volt lehetősége vagy önállóan akarta görögtudását fejleszteni, kénytelen volt különféle nyelvtanulási segédlete­ket igénybe venni. Görög-latin szótárra alapvetően háromféleképpen lehetett ekkoriban szert tenni. Korlátozott számban, de fennmaradt néhány kétnyelvű szótár az ókorból: a Herméneumata (Fordítások) című tankönyvek tematikus szójegyzékei, valamint egy bilinguis szótár, az ún. Pseudo-Kyrillos egyik példánya. Volt, aki egynyelvű szótárak és lexikonok fordításával próbálkozott, és voltak, akik saját olvasmányaik kiszótározott szóanyagát kezdték másokéival egyesíteni és ábécérendbe szedni. Bár hosszú távon ez utóbbi – aprólékos és időigényes – módszer diadalmaskodott, eleinte az ókori kétnyelvű­ség igényeit kiszolgáló szótárak is népszerűek voltak.

A Pseudo-Kyrillos a magyar kutatás érdeklődését is felkeltette az utóbbi évtizedekben, főként azért, mert egyik példányát Janus Pannonius is beszerezte magának. Ez az előadás nem ezzel a példánnyal kíván foglalkozni, hanem egy másikkal, amelyet egy bizonyos Benedictus másolt le. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy beazonosítsa az illető személyét, nyomon kövesse a példány keletkezésének történetét, és ezen keresztül választ adjon arra az általánosabb kérdésre, miért válhatott bizonyos ideig népszerűvé a Pseudo-Kyrillos, és miért veszíthette el később vonzerejét.

2016. január 21.

A XII. Magyar Ókortudományi Konferenciának a Debreceni Egyetem, BTK, Történelmi Intézet, Klasszika-filológiai és Ókortörténeti Tanszéke ad otthont. A konferencia időpontja: 2016. május 26-28. (csütörtök-szombat) lesz, helyszíne pedig a Debreceni Egyetem főépülete (Debrecen, Egyetem tér 1.). A konferencia szervezőbizottságának elnöke Prof. Dr. Gesztelyi Tamás, társelnöke Dr. Forisek Péter tanszékvezető. A szervezőbizottság titkára: Dr. Takács Levente.

A konferenciára jelentkezni a http://mok12.unideb.hu honlapon, a Jelentkezés menüpont alatt lehet. A jelentkezéshez az előadás / poszter címére és egy rövid ismertetésre is szükség van. A jelentkezéskor az előadó jelöli meg az elektronikus felületen, melyik szekció(k)ba szánja előadását.

A jelentkezés határideje: 2016. február 16.

A konferenciával kapcsolatos kérdéseit a mokdebrecen@hotmail.com e-mail címen várjuk. A konferenciáról minden információt, hírt közzéteszünk a http://mok12.unideb.hu honlapon.

A szervezőbizottság döntésének értelmében a konferenciát egy plenáris előadás nyitja, ill. zárja. A konferencián néhány, nagyobb szekció fog működni az előadók jelentkezésének függvényében. A konferencián – terveink szerint – poszteres bemutatkozásra is lehetőség nyílik.
A szervezőbizottság fenntartja magának a jogot, hogy a beérkező előadásokat (címük és kivonatuk alapján) szekciókba sorolja, egyes előadásokat poszterre javasoljon vagy visszautasítson.

A konferenciára utazás megszervezése és a szállás biztosítása az előadók feladata; a szervezők a honlapon keresztül, információt nyújtanak a lehetőségekről.

2016. január 7.

Meghívó

Bartus Dávid – Borhy László:
„A brigetioi pincesor”
Római kori pincék feltárása Brigetio polgárvárosában (2009–2015)

című előadásai.

Az előadások témája:

Lactantius főművében, az Isteni tanításokban (Divinae Institutiones) kifejezetten ambicio­nálta, hogy Cicero Christianusként nézzen rá olvasója, csak éppen nem szóbőség és választékosság tekintetében akart keresztény Cicero lenni – amilyen értelemben Pico della Mirandola jellemezte így –, hanem azt a küldetést szerette volna beteljesíteni, ami véleménye szerint Cicerónak csak félig sikerült: megcáfolni, hogy a pogány filozófia lenne az igazi bölcsesség és megmutatni, hogy a kereszténység az, mert egyszersmind igazi vallás. Előadásomban először az apologétának azokat az önreflexív kijelentéseit elemzem – a mű 1. és 2. könyvéből –, amelyekben a Cicero-komplexus világosan kifeje­ződik. Ezután a Ciceróval való vetélkedés két fontos bizonyságát vizsgálom: a filozófia megítéléséről folytatott fiktív vitát a 3. könyvből, valamint az 5. könyvnek azt a részét, amelyben a szerző Cicero De re publicájának 3. könyvéből idéz, és Laeliust – vagyis szándéka szerint Cicerót – félretessékelve magához ragadja a szót védőügyvédként az igazságosság perében. Végül a 6. könyv Cicero-kritikáját elhelyezem ugyanennek a könyvnek a teológiai tanításában és megpróbálom kimutatni, hogy a keresztény apolo­géta Cicerónak mint valamiféle pogány látszat-Lactantiusnak egészen pontos helyet tulaj­donít a pokolba vezető úton és egyben a gondviselés tervében.

Bartus Dávid – Borhy László:
„A brigetioi pincesor”
Római kori pincék feltárása Brigetio polgárvárosában (2009–2015)

Brigetio polgárvárosában 1992 óta folynak rendszeres régészeti feltárások az ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszéke és a Komáromi Klapka György Múzeum együttműködésében, Komárom város Önkormányzatának anyagi támogatásával. Az elmúlt csaknem negyed század alatt sikerült közelebbről megismerni Brigetio municipiumának városszerkezetét, utca- és insularendszerét, fémmegmunkáló és üvegműves műhelyekből, pékségekből álló iparosnegyedét, falfestményekkel díszített és padlófűtésrendszerekkel ellátott lakóházait, közműveit. Képet alkothattunk a házakhoz kapcsolódó gazdasági udvarokról és kertek­ről, a vízellátást biztosító kutakról, ciszternákról és csatornákról egyaránt.

2009 és 2015 között három olyan objektumot sikerült feltárnunk, amelyek az egykori lakóházak alatt, mélyen a mai felszín alá nyúlva helyezkedtek el, és amelyeket a feltárás folyamatában – illetve egyik esetben a feltárás végeztével – pinceként azonosítottunk. Mindhárom pince a házak gazdasági traktusában, nagyjából ugyanabban a vonalban helyezkedett el, ami a városépítészeti koncepció egységességére utal, és mindhárom szer­kezete alapvetően különbözött egymástól. Ugyanígy más és más volt a három objektum „története”. A 2009-ben feltárt pincét, amelynek ablaknyílása, a pincébe vezető falépcső lenyomata és a polcokat tartó és a födémet képező gerendák falfészkei is megmaradtak, miután használaton kívül került, és alaposan kiürítették, szisztematikusan feltöltötték. A 2013–2015 között feltárt másik pince fa födémszerkezete beroskadt, és amellett, hogy pallói és tartógerendái kitűnő állapotban megmaradtak, egészen kivételes gazdagságú leletanyagot tartalmazott: ép terra sigillata étkészletek, festett feliratokkal ellátott ampho­rák és egy ugyancsak festett feliratos edény töredékei, mineralizálódott gyümölcsök (pl. datolya) és növényi magvak, fém használati tárgyak, köztük egy teljesen ép bronz, lovassági díszsisak került elő. A harmadik pince igazi meglepetés volt: bontását 2013-ban kezdtük el és 2015-ben fejeztük be, és csak az ásatás végére tisztázódott, hogy a korábban egy kovácsműhely vashulladékaival, épülettörmelékkel feltöltött hatalmas gö­dör valójában nem más, mint egy olyan pince, amelynek az oldalfalait – pontosabban annak kőanyagát – egészen a legalsó kősorig még az ókorban „kibányászták”. A fölötte álló épület fala pedig ennek következtében bedőlt a később betemetett gödörbe…