2024. február 9.
Meghívó
2024. február 16-án, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Grüll Tibor:
„Hódítás könyvvel” – Az írásbeliség forradalma a Római Birodalomban
és
Mráv Zsolt:
Utas a halál útján – Új adatok a pannoniai kocsisírok kutatásához
című előadásai.
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
Az előadások témája:
„Hódítás könyvvel” – Az írásbeliség forradalma a Római Birodalomban
William V. Harris Ancient Literacy című könyvének 1989-es megjelenése óta a kutatás mantraként ismételgeti a szerző megállapítását, miszerint a Római Birodalom „nyugati provinciáiban az írástudás általános szintje alig érhette el az 5–10%-ot”. Harris ezt a becslését arra építette, hogy Rómában nem volt kötelező alapfokú oktatás; nem volt sokszorosító eljárás, amely elegendő olvasnivalót adott volna az emberek kezébe; és végül nem volt olyan fokú urbanizáció, amely elősegítette volna az írásbeliség elterjedését. Mindez természetesen igaz, ugyanakkor mégsem magyarázza meg azt, hogy a 2–3. században az írásbeliség robbanásszerű elterjedését figyelhetjük meg a Római Birodalomban. Bár kötelező alapfokú oktatás valóban nem létezett, de eldugott egyiptomi falvakban és germaniai villagazdaságokban is az iskoláztatás nyomaival találkozunk. Mechanikus sokszorosító eljárás valóban nem volt, de az emberek mindenre írtak, ami kezük ügyébe esett: a házfalaktól a háztartási eszközökön át a törött cserepekig, s ezek a firkálmányok nemritkán magasabb irodalmi műveltségről is tanúskodnak. Az ókorban persze modern városok sem léteztek, de a foglalkozások nagymértékű differenciálódása, a közigazgatás bürokratizálódása, gazdaság globalizációja és az adminisztratív apparátus megnövekedése mind-mind abba az irányba mutat, hogy Harris rendkívül alacsony becslését ideje volna felülvizsgálnunk.
Mráv Zsolt:
Utas a halál útján – Új adatok a pannoniai kocsisírok kutatásához
A császárkori Pannonia régészetének egyik látványos színfoltját képviselik a helyi elit fogatos kocsit tartalmazó temetkezései, amelyek rítusa teljesen idegen a római típusú temetkezési szokásoktól. Az eltemetett kocsik és a fogatos lovak a túlvilági utazás kellékeként kerültek Pannonia helyi őslakos, jellemzően eraviscus származású elitjének gazdag sírjaiba. A kocsisírok ritka leletnek számítanak Kelet-Pannoniában. A 19. század óta mintegy negyven kocsisír vált ismertté Pannonia földjéből, de ezeknek csak egy részénél volt lehetőség régészeti feltárásra és a rítus megértését célzó megfigyelésekre. Az előadás célja a kocsisírok néhány izgalmas kérdéskörének a bemutatása a legfrissebb kutatási eredmények és az újabb ásatások fényében. Az elmúlt évtizedek feltárásai alapján sokkal árnyaltabb képet rajzolhatunk erről a korántsem homogén, inkább nagyon is változatos rítusról, amelynek hangsúlyai, főbb jellegzetességei időben is változtak. A sírba helyezett tárgyak közül a fürdő és tisztálkodó készletek, fegyverek, hátaslovak és vadászkutyák mellett maguk az utazókocsik képviselik a legjelentősebb és minden bizonnyal legértékesebb sírmellékletet. Ezek a sírok rejtik az ókori technikatörténet egyik elfeledett csodájának, a császárkori utazókocsik megismerésének és rekonstrukciójának a kulcsát is, amelyben a magyar régészettudomány meghatározó szerepet tölt be. A kocsisírok segítségével következtetéseket vonhatunk le Északkelet-Pannonia őslakos elitjének a társadalmi helyzetére, a római hadsereggel való összefonódására, valamint kultúrájának, istenvilágának és túlvilághitének sajátos jellegzetességeire és helyi színezetére vonatkozóan. A kocsisírok kutatásával végigkövethetjük annak a látványos és sikeres akkulturációs folyamatnak az ívét és főbb állomásait, amelyet az eraviscus törzsi elit egymást követő generációi a Kr. u. 1. század végétől a 3. század elejéig bejártak, és amelynek során életmódjukban és kultúrájukban igyekeztek egyre inkább „birodalmi rómaivá” válni.
