Ókortudományi Társaság

Pataki Elvira:
Ponos és orthé krisis
Ailianos a képzőművészetről

című előadásai.

Az előadások témája:

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Dezső Tamás és Kalla Gábor vezette Iraki Kurdisztáni Régészeti Expedíciója 2016 szeptembere óta folytat Grd-i Tle lelőhelyén ásatásokat. A munkacsoport már a kutatási program kezdetén azt a célt tűzte ki, hogy egy újasszír kori tartományi központot azono­sítson és részletes vizsgálat alá vegyen. Egy ilyen település régészeti kutatása közelebb hozhatja az ókori keleti birodalmi expanzió utáni berendezkedés természetének megértését. Erre a célra Grd-i Tle 30 méter magas romdombja alkalmas helyszínnek tűnt.
A Rania-síkság, ahol a lelőhely található, egy magas hegyek közé zárt termékeny terület, amelyen át fon­tos útvonalak haladtak a Zagrosz-hegység, és azon keresztül különböző iráni térségek ‒ mint Média és Mannai ‒ irányába. Az Újasszír Birodalom (Kr. e. 9‒7. század) számára ez a terület stratégiai fontos­ságú volt, de eddig keveset tudtunk a berendezkedés formájáról, az itt lakó népesség etnikai összetételéről, életviszonyairól és az asszír elit jelenlétének mértékéről.
Bár a felszínen talált kerámia már korábban is utalt asszír jelenlétre, azonban a jelentős vastagságú ké­sőbbi (újkor, hellénisztikus‒párthus kor) rétegek miatt az első két ásatási évadban Grd-i Tle telljén még nem sikerült elérni az asszír emlékeket. Emiatt volt különösen fontos, hogy a 2018-as harmadik évad során, négy felületen is sikerült újasszír kori építményeket feltárni.
Kiderült, hogy egy olyan teraszos elrendezésű településmagról van szó, mely felett egy citadella emel­kedett. Ilyen meredek teraszokat eddig ebből a korból régészeti eszközökkel még nem tártak fel, csupán ábrázolásokról voltak hasonlóak ismertek.
Az eddig még csak részlegesen feltárt lakóházak pusztulási rétege ritka jó állapotban őrizte meg a háztartási felszereléseket, köztük sörfőző edényeket, őrlőköveket és mozsarakat, így később lehetővé válik a mindennapi élet számos aspektusának rekonstrukciója. Az eddigi információk arra utalnak, hogy tipikus, belső udvarok köré rendezett asszír lakóházakról van szó, számos olyan tárggyal (lószerszámhoz tartozó bronz csengő, mázas és egyéb finomkerámia, pl. ún. palotaáru), melyeket a birodalmi elit használt.
Az első asszír település egy ostrom során pusztult el, de később még egyszer újjáépítették a házakat. Ennek a támadásnak és az újjáépítésnek a konkrét időpontját későbbi kutatásoknak kell meghatározniuk.
Az előadás nemcsak a pusztulásnak a lehetséges körülményeire tér ki, hanem megvilágítja a térség jelen­tőségét az Újasszír Birodalmon belüli is.

Pataki Elvira:
Ponos és orthé krisis
Ailianos a képzőművészetről

A 217 körül összeállított Varia Historia (csakúgy, mint a zoológiai paradoxonokat gyűjtő De natura animalium) a legutóbbi időkig a kollektív feledésből előhívott lényegtelen művelődéstörténeti adatok szubjek­tív, szerkesztetlen halmazaként, heterogenitásával a poikilia kategóriáját kimerítő adatbázisként szerepelt a kutatásban. Az Ailianos-értelmezésnek új irányt adó monográfia (D. S. Smith, 2014), szakítva a gyűjtemény(ek) funkcióját kizárólag a szórakoztatásban, illetve a retorikai példatár-jellegben látó állás­ponttal, a mű(vek) önálló eszmeiségére, így mindenekelőtt a De natura animalium rendszeres és kritikus társadalomfelfogására és etikájára mutatott rá. Az előadás a Varia Historia képzőművészettel kapcsolatos kijelentései, főként sajátos szempontok alapján válogatott és a (pliniusi) hagyományhoz képest átdolgo­ott festő- és szobrászanekdotái alapján kíván a mű megszerkesztettsége és egységes esztétikai gondolkodása mellett érvelni, kitérve a vizuális alkotások eredetéről, szerepéről, létrehozásuk és befogadásuk helyes módjáról vallott ailianosi felfogásra.