Ókortudományi Társaság

Kendeffy Gábor:
Az érzéki spiritualitás nyelve Szent Ágostonnál

című előadásai.

Az előadások témája:

Előadásom keretében az i. e. első évezredi asszír, illetve babilóni udvari tudósok leveleiben olvasható ómen-értelmezések, illetve rövid kommentárok elemzése és összevetése révén a két „iskola” eltérő módszereire és hagyományaira kívánok rávilágítani. Az interpretációs technikák és trendek e levelekből kibontakozó eltérései egyúttal az első évezredi tudományos szakirodalom gerincét alkotó ómengyűjtemények asszír, illetve babilóni recenzióinak szerkezeti különbségeire is magyarázatot adhatnak. Az utóbbi, a hagyomány szerint Enki/Ea isten által sugalmazott, azaz az Abzu, a „Mélység” titkait feltáró művek tehát világosan tükrözhetik a redaktorok társadalmi, képzési, illetve adott esetben politikai hátterét ‒ rávilágítva, hogy mennyire eltérő módon „látták a Mélységet” az asszír és babilóni tudományos körökben.

Kendeffy Gábor:
Az érzéki spiritualitás nyelve Szent Ágostonnál

Ágoston szent gyakran használ egyfajta erotikus nyelvet és szexuális szimbolikát arra, hogy az egyén Istenhez fűződő kapcsolatát szemléltesse. Már egyik első írásában az Istennel azonosított Bölcsességet gyönyörű, meztelen nőhöz hasonlítja, aki az ölelést a feltétlen rajongáshoz köti. Későbbi műveiben ugyancsak többször hasonlítja az Istenhez fűződő kapcsolatot a szerelmi, illetve szexuális kapcsolathoz, és szívesen beszél úgy Istenről mint az ölelés tárgyáról egy tiszta, szűzies (castus) szerelemben, az ölelést érthető módon az öt érzékelési mód egyikéhez, a tapintáshoz kötve. Az erotikus szimbolika része, hogy az Istentől való elfordulás, a kevélység pedig – biblikus előzmények alapján – paráznaságnak minősül. De a képes beszéd nem áll meg ennél az érzékelési formánál, hanem metaforaként valamennyit Isten gyönyörűségteljes szemlélésére vonatkoztatja. Valójában nem is erotikus nyelvről, hanem érzéki nyelv­ről, az érzéki spiritualitás nyelvéről beszélhetünk Ágostonnál. A szövegekből az értelmezés kibonthatja, hogy melyek a közös elemek Isten és a testi dolgok „érzékelésében”. Úgy vélem, az egyik az a közvetlenség, ahogyan mindkettő esetben a tárgy adódik számunkra. A másik közös elem, nem függetlenül az előzőtől, a gyönyörködés spontaneitása, közvetítetlensége: az egyházatya szerint az Istenben lelhető gyönyörűség hasonlóan elemi módon képes mozgósítani a lelket, mint a különböző érzékelési formák nyújtotta gyönyörök, anélkül, hogy bármilyen más külső motivációra lenne szükség. Hogy az érzéki spiritualitás nyelvében az erotikus szimbolika összességében mégis kitüntetett szerepet játszik, annak oka a fejezet első részéhez vezet vissza: ez a közvetítetlenség és spontaneitás a szexuális vágy esetén a legkézenfekvőbb, mivel az a legparancsolóbb valamennyi a testi világra irányuló szenvedély közül.