2023. április 11.
Meghívó
2023. április 21-én, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Geréby György:
A fény a barlangban. A Prótevangélium Jacobi új megvilágításban
és
Draskóczy Eszter:
A látomás mint irodalmi műfaj: fejlődéstörténet és tipológiák
(Dante Komédiájának ókori és középkori forrásaiból)
című előadásai.
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
Az előadások témája:
A fény a barlangban. A Prótevangélium Jacobi új megvilágításban
Előadásom kiindulópontja, hogy a Prótevangéliumot a korábbi kutatás félreismeri. Α Prótevangélium ugyanis nem evangélium, még kevésbé gyermekségtörténet, és ismeretlen, de magasan képzett szerzőjét nem naiv jámborsági igény vezette (ideértve a mariológiát). Igazából apokrifnek is csak jobb híján lehet tartani. A hagyományos képpel szemben egyre több kritika merül fel. Azzal járulok hozzá az újraértékeléshez, hogy megmutatom, hogy a Prótevangélium narratív teológia egy bibliai cento formájában. A hitelességet sugárzó retori A Kr. e. 5. századtól kezdve bukkannak fel olyan átoktáblák és/vagy viaszbabák, amelyeket kis ólomkoporsóba vagy ólomkapszulába zártak. A legkorábbiakat a Fekete-tenger medencéjéből és Athénból ismerjük, a legtöbbet pedig Rómából. Az viszont csak egy hadrumetumi kapszulára jellemző, hogy az átokszövegen kívül az átok felírására szolgáló bronz stylust is belezárták. A stylus sokáig lappangott, de néhány hete újra megtalálták.ka második rétege összetett teológiai programot képvisel, ami a korabeli kereszténység vitáinak és alternatíváinak hátterében válik világossá. A Prótevangélium részben a hellénisztikus (Kelszosz), részben a korabeli zsidó (Toldot Jesu) kritikákkal, de elsősorban a markionita illetve más, rivális keresztény, illetve gnosztikus teológiai iskolákkal (ebioniták, borboriták) szemben jelenít meg olyan teologémákat ellen-narratívájában, amiket a nagyegyház a magáénak fog elismerni. Az eredetileg (feltehetően) „Mária születése”, vagy csak „Jakab könyveként” ismert második századi művecskét szinte minden aspektusból újra kell értelmezni.
Draskóczy Eszter:
A látomás mint irodalmi műfaj: fejlődéstörténet és tipológiák
(Dante Komédiájának ókori és középkori forrásaiból)
A Dantisztika immár százötven éves, ám még mindig általánosan elfogadott konklúzió nélküli vitája, hogy a középkori látomásirodalom egyes fennmaradt szövegei tekinthetők-e a Komédia közvetlen forrásainak. Szemben azokkal a klasszikus szövegekkel, amelyeket Dante folyton idéz és megnevez, a középkori pokol-víziók egy olyan, sok évszázad alatt keletkezett, rendkívül szerteágazó, ugyanakkor egymáshoz sok ponton csatlakozó szövegbokrok erdeje, amit nagyon nehéz szisztematikusan kutatni a következők miatt: egyrészt ezek a történetek elsősorban szóban terjedtek, és amelyek közülük írásban ma is olvashatók, több nyelven, több változatban maradtak fenn.
A klasszikusokkal szemben a középkori látomásos szövegeket rendszerint nem direkt forrásként használja, hasznosítja a Komédia szerzője, hanem egyrészt strukturális modellként, másrészt pedig egy nagy túlvilági toposztárként tekinthetett rájuk, ahonnan számtalan mintát és példát talált a pokol földrajzára; lakóinak, az ördögöknek, szörnyeknek, valamint az itt bűnhődő lelkek megjelenítésére; a bűnök és a büntetések fajtáira; az utazóból kiváltott reakciókra, az utazó és vezetője között lezajló párbeszédekre; továbbá azokra a tipikus helyzetekre, próbákra, amelyek az utazót várják a pokoljárás során.
Előadásomban az általam vizsgált szövegkorpusz alapján (a Szent Pál apostol látomásától a Thurkillus víziójáig) igyekszem felrajzolni a látomásirodalom fejlődéstörténetének egy lehetséges ívét és tipológiáit, azokat a jegyeket keresve, amelyek a dantei Komédia szempontjából meghatározónak bizonyultak.
