Török László emlékére

Tisztánlátó és finom ember,
Kevésszavú, mélyjelentésű.
Nemcsak felszínnel volt arany.

A maaté volt, a maatban élt.
Értette, amit körülötte mondtak.
Figyelt arra, amit neki mondtak.
Könnyű volt, mint a toll a mérlegen.

Megelégelte ezt a nem-finom világot.

A félig-se-műveltek erőszakosságát,
az önjelöltek hisztériáit,
az ostobák hajbókolását,
a sivárak pénzszerző trükkjeit.

Törékeny volt, akár egy alabástromlámpás.
Szerencsések voltunk, hogy láttuk a világát.

Ami törékeny, eltörik.
Ami világított, kihúny.
Veszedelmesebb lett most a sötétség.

/Imre Flóra/