Ókortudományi Társaság

2016. október 17.

Meghívó

Geréby György:
A korai kereszténység politikai teológiájának problémái

című előadásai.

Az előadások témája:

A thébai temetők legrégebbi, az Óbirodalom korára datálható díszített sírjai közül négyet ismerünk. Kettő feltárása az utóbbi években folytatódott, és újabb festmények és felira­tok egészítik ki eddigi ismereteinket a korszak helyi előkelőségekről. Unisz-anh sírjában (TT 413) most egy nagyméretű festmény-együttest is megismerhettünk, melyen mocsári vadászatot és mezőgazdasági jeleneteket ábrázoltak, Szeni-iqer sziklasírjában (TT 185) pedig az önéletrajzi szöveg restaurálása már lehetővé teszi a szöveg értelmezését

Geréby György:
A korai kereszténység politikai teológiájának problémái

A korai kereszténység és a hellénisztikus világ konfliktusát Tertullianus nyomán Athén és Jeruzsálem ellentéteként szokás jellemezni. Legalább ekkora ellentét feszül azonban Róma („Babilon”) és Jeruzsálem között is. A principátussal lényegében egyidős kereszténység azonnal konfliktusba kerül a kései antikvitás nemcsak vallási vagy etikai, hanem politikai ideológiájával is, mint „az oikoumené felforgatói” (ApCsel 17:6). Az „isten országának” alternatív békefogal­ma közvetlenül vonja kétségbe a principátusnak az ara pacisszal szimbolizálható politikai legitimációját. A konfliktus külső története a számos vitás pont ellenére elég jól ismert, ugyanakkor a fogalmi alapok mélyebb és szisztematikusabb elemzése csak újabban kapott figyelmet. Az előadás azt vizsgálja, hogy a korai kereszténység nyelvének terminológikus elemzése (mint a „királyság”, „császárság”, a „nép” és a „népek”, a „béke”) milyen problémákat vet fel az új politikai világkép megér­tésében. Az új normatív világképben a birodalom kétféle értelmezést kaphat: az egyik az „alkalmazkodó” (Lk 2:1; Mt 22:15-22; ill. Róm 13), illetve a másik „szeparatista” (János Jelenései). Az oikoumenikus birodalom értelmezhető a Gondviselés műveként a de vocatione omnium gentium illetve a katekhon felől tekintve (mint Melitónál, Tertullianusnál és Órige­nésznél), de értelmezhető a Sátán (a Kísértő / a Felforgató) legfőbb eszközének is (mint Máténál, Hippolütosznál, Ágostonnál és Elvirai Gergelynél).