Ókortudományi Társaság

2016. január 7.

Meghívó

Bartus Dávid – Borhy László:
„A brigetioi pincesor”
Római kori pincék feltárása Brigetio polgárvárosában (2009–2015)

című előadásai.

Az előadások témája:

Lactantius főművében, az Isteni tanításokban (Divinae Institutiones) kifejezetten ambicio­nálta, hogy Cicero Christianusként nézzen rá olvasója, csak éppen nem szóbőség és választékosság tekintetében akart keresztény Cicero lenni – amilyen értelemben Pico della Mirandola jellemezte így –, hanem azt a küldetést szerette volna beteljesíteni, ami véleménye szerint Cicerónak csak félig sikerült: megcáfolni, hogy a pogány filozófia lenne az igazi bölcsesség és megmutatni, hogy a kereszténység az, mert egyszersmind igazi vallás. Előadásomban először az apologétának azokat az önreflexív kijelentéseit elemzem – a mű 1. és 2. könyvéből –, amelyekben a Cicero-komplexus világosan kifeje­ződik. Ezután a Ciceróval való vetélkedés két fontos bizonyságát vizsgálom: a filozófia megítéléséről folytatott fiktív vitát a 3. könyvből, valamint az 5. könyvnek azt a részét, amelyben a szerző Cicero De re publicájának 3. könyvéből idéz, és Laeliust – vagyis szándéka szerint Cicerót – félretessékelve magához ragadja a szót védőügyvédként az igazságosság perében. Végül a 6. könyv Cicero-kritikáját elhelyezem ugyanennek a könyvnek a teológiai tanításában és megpróbálom kimutatni, hogy a keresztény apolo­géta Cicerónak mint valamiféle pogány látszat-Lactantiusnak egészen pontos helyet tulaj­donít a pokolba vezető úton és egyben a gondviselés tervében.

Bartus Dávid – Borhy László:
„A brigetioi pincesor”
Római kori pincék feltárása Brigetio polgárvárosában (2009–2015)

Brigetio polgárvárosában 1992 óta folynak rendszeres régészeti feltárások az ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszéke és a Komáromi Klapka György Múzeum együttműködésében, Komárom város Önkormányzatának anyagi támogatásával. Az elmúlt csaknem negyed század alatt sikerült közelebbről megismerni Brigetio municipiumának városszerkezetét, utca- és insularendszerét, fémmegmunkáló és üvegműves műhelyekből, pékségekből álló iparosnegyedét, falfestményekkel díszített és padlófűtésrendszerekkel ellátott lakóházait, közműveit. Képet alkothattunk a házakhoz kapcsolódó gazdasági udvarokról és kertek­ről, a vízellátást biztosító kutakról, ciszternákról és csatornákról egyaránt.

2009 és 2015 között három olyan objektumot sikerült feltárnunk, amelyek az egykori lakóházak alatt, mélyen a mai felszín alá nyúlva helyezkedtek el, és amelyeket a feltárás folyamatában – illetve egyik esetben a feltárás végeztével – pinceként azonosítottunk. Mindhárom pince a házak gazdasági traktusában, nagyjából ugyanabban a vonalban helyezkedett el, ami a városépítészeti koncepció egységességére utal, és mindhárom szer­kezete alapvetően különbözött egymástól. Ugyanígy más és más volt a három objektum „története”. A 2009-ben feltárt pincét, amelynek ablaknyílása, a pincébe vezető falépcső lenyomata és a polcokat tartó és a födémet képező gerendák falfészkei is megmaradtak, miután használaton kívül került, és alaposan kiürítették, szisztematikusan feltöltötték. A 2013–2015 között feltárt másik pince fa födémszerkezete beroskadt, és amellett, hogy pallói és tartógerendái kitűnő állapotban megmaradtak, egészen kivételes gazdagságú leletanyagot tartalmazott: ép terra sigillata étkészletek, festett feliratokkal ellátott ampho­rák és egy ugyancsak festett feliratos edény töredékei, mineralizálódott gyümölcsök (pl. datolya) és növényi magvak, fém használati tárgyak, köztük egy teljesen ép bronz, lovassági díszsisak került elő. A harmadik pince igazi meglepetés volt: bontását 2013-ban kezdtük el és 2015-ben fejeztük be, és csak az ásatás végére tisztázódott, hogy a korábban egy kovácsműhely vashulladékaival, épülettörmelékkel feltöltött hatalmas gö­dör valójában nem más, mint egy olyan pince, amelynek az oldalfalait – pontosabban annak kőanyagát – egészen a legalsó kősorig még az ókorban „kibányászták”. A fölötte álló épület fala pedig ennek következtében bedőlt a később betemetett gödörbe…