2024. október 7.
Meghívó
2024. okróber 18-án, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Takács Levente:
A Novellae Maioriani és a késő antik jogszabálygyűjtemények
és
Baán Izsák:
Az imádkozó értelem mint a képzetek pásztora – Evagriosz tanítása a szemlélődő olvasásáról
című előadásai.
ELTE BTK A épület, Gombocz Zoltán terem (A 047)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
Az előadások témája:
A Novellae Maioriani és a késő antik jogszabálygyűjtemények
Maiorianus császár, akit sokszor lekicsinylően csak Ricimer kreatúrái sorában tartanak számon, több szempontból is kiemelhető a Nyugatrómai Birodalom utolsó húsz évének uralkodói közül. E szempontok egyike lehet a Novellae Maioriani címen számon tartott gyűjteménye, amely 12 titulusból áll. A jogszabályok mennyisége, mind Maiorianus uralkodási idejéhez képest, mind utódai jogalkotásához képest kiemelkedő. A nyugati császárok közül a jogalkotásban még tevékenykedő Libius Severus és Anthemius mindössze 5 novellával „büszkélkedhet”. A Novellae Maioriani szabályait korábban egy rövid tanulmányban a császár politikai törekvéseinek forrásaként vizsgálta Czúth Béla, aki azonban nem helyezte szélesebb összefüggésbe ezeket. Az előadás megkísérli bemutatni, hogy a novellae szabályai, beleértve Maiorianusét is, milyen képet rajzolnak az 5. századi nyugati birodalomról, elsősorban annak társadalmáról.
Baán Izsák:
Az imádkozó értelem mint a képzetek pásztora – Evagriosz tanítása a szemlélődő olvasásáról
Evagriosz Pontikosz (345–399) a korai keresztény szerzetesség nagy teoretikusa, aki a keresztény szerzők közül talán elsőként lépett fel azzal az igénnyel, hogy a lelki életről és az imádságról szisztematikus, mindent átfogó elméleti rendszert alkosson. Bár életében a szentség híre övezte, halála után tanítására az eretnekség árnyéka vetült, s 20. századi újra felfedezése sem mentes a polémiáktól. Korának más egyházatyáihoz hasonlóan a klasszikus filozófiai hagyományból – főleg az újplatonikus és sztoikus tanításokból – merítve próbálja értelmezni a keresztény kinyilatkoztatást, szerzetesként pedig mindennapjait a Biblia olvasása, a róla való elmélkedés tölti ki. Ez a kettősség határozza meg gondolkodását, s emiatt is tarthat számot különös érdeklődésre az a De malignibus cogitationibus című művében található szöveg, amely a bibliai szöveg szemlélődő olvasásának elméletét próbálja megragadni. A korban szinte egyedülálló meta-textus magja a következő:
„A képzetek közül vannak olyanok, melyek lenyomatot és alakot hagynak irányító lélekrészünkben, s olyanok is, melyek csak valamilyen ismeretet kínálnak anélkül, hogy lenyomat vagy alak keletkeznék az értelemben. Ugyanis az, hogy kezdetben volt az Ige, s az Ige Istennél volt (Jn 1,1) egyfajta képzetet helyez a szívbe, de nem képződik benne sem alak, sem lenyomat. Az viszont, hogy fogta a kenyeret, alakot hoz létre az értelemben, és az, hogy megtörte (Mt 26,26) ismét lenyomatot hagy benne. Arra pedig, hogy láttam az Urat, amint magas és fenséges trónon ül (Iz 6,1) lenyomat képződik az értelemben kivéve a láttam az Urat kifejezést. Bár a szöveg alapján úgy tűnik, hogy lenyomat jön létre az értelemben, jelentése szerint mégsem így van. A prófétai szem által ugyanis Izajás az értelmes természetet szemlélte, melyet felemelt a gyakorlati élet, s belé oltotta Isten ismeretét. Hiszen arról a helyről lehet mondani, hogy Isten ott ül, ahol őt ismerik, s ezért lehet Isten trónjának hívni a tiszta értelmet.” (Mal cog 41)
Az előadás ezt a szöveget tágabb kontextusba helyezve az imádságos bibliaolvasás evagrioszi tanításába szeretné bevezetni a hallgatóságot.
