Ókortudományi Társaság

2018. március 13.

Meghívó

Kiss Dániel:
Az olvasó győzelme vagy a selejt diadala?
Az ősnyomtatványok szerepe C. Valerius Catullus szöveghagyományában

című előadásai.

Az előadások témája:

Az Újasszír Birodalom közmondásosan katonaállam volt, ennek megfelelően az állami önreprezentáció leghangsúlyosabb tényezője a katonai győzelmek bemutatása, valamint maguk az alávetettek és a tőlük szerzett adó/zsákmány felsorakoztatása volt – ez egyaránt vonatkozik a palotadomborművek képi programjára és a királyfeliratok szövegeire. Ráadásul a birodalom háromszáz éves fennállása idején (Kr. e. 911–612) nagy átlagban minden évre jutott egy asszír hadjárat, arra számíthatnánk tehát, hogy a győzelmeket követő diadalmenetekről és győzelmi rituálékról rengeteg ábrázolás és leírás készülhetett, ám érdekes módon egyáltalán nem ez a helyzet. Bár a birodalom legkorábbi időszakából is fenn­maradtak triumphus-ábrázolások, csupán a birodalom utolsó jelentős uralkodója, Aššur-bān-apli tette önreprezentációjának hangsúlyos elemévé az asszír győzelmi rituálékat, és ezek különösen jól adatolha­tóak a Kr. e. 653-ban vezetett elámi hadjáratot lezáró diadalmenetek esetében.

Előadásomban megpróbálom összegyűjteni és rendszerezett módon bemutatni az asszír győzelmi rituálékra vonatkozó sporadikus képi és írott forrásokat, és ezek segítségével választ találni arra a kérdésre, miért a birodalom utolsó évtizedeiben vált ez a királyi önreprezentáció központi témájává.

Kiss Dániel:
Az olvasó győzelme vagy a selejt diadala?
Az ősnyomtatványok szerepe C. Valerius Catullus szöveghagyományában

C. Valerius Catullus versei 125 kéziratos másolatban maradtak fenn. Ezeknek a túlnyomó része a XV. századi Itáliában keletkezett, ahol a humanista olvasók javításai annyira összemosták az egyes kéziratcsaládokat, hogy máig nem sikerült teljesen feltérképezni a szöveghagyományt. Így nem lehet tisztázni egyes kéziratok forrásértékét, ami végső soron az eredeti szöveg rekonstrukcióját is megnehezíti. Jelen előadás a szöveghagyomány egy részét, az ősnyomtatványokról másolt kéziratok csoportját térképezi fel. Ezeknél is komoly problémát jelent a szövegkontamináció, azaz az eltérő származású olvasatok összemosódása; azonban a hagyomány sajátosságai és néhány szerencsés véletlen lehetővé teszik a csoport tagjainak azonosítását és eredetük viszonylag pontos megállapítását. A kutatás nemcsak Catullus szöveghagyományára és egyes kéziratainak a forrásértékére vet fényt, hanem a reneszánsz Európa olvasási kultúrájára és a könyvnyomtatás bevezetésének a következményeire is.