Meghívó
Az
Ókortudományi Társaság 2021. november
19-én, pénteken 17.00 órakor
kezdődő felolvasóülésére,
amelynek programja:
Vér Ádám:
A király „barátai”
A qurbūtu szerepe az Asszír Birodalom adminisztrációjában
Az Újasszír Birodalom (Kr. e. 911‒612) hivatali hierarchiájában az uralkodó és a tartományi helytartók között helyezkedtek el az udvari főméltóságok, melyek közül négy tisztséghez az átlagos asszír tartománynál nagyobb és katonailag erősebb provincia kapcsolódott, bár hivatali hatáskörük az egész birodalom területére kiterjedt. Az udvari főméltóságok valamelyikének irányításával a tartományi helytartók sok esetben a király személyes részvétele nélkül vezettek hadjáratokat, ilyenkor testületként gyakoroltak hatalmat, magukat „nagyok”-nak (rabûti) nevezték, és közösen tettek jelentést a királynak is ‒ illetve amint azt az előadásban láthatjuk, adott esetben testületként szálltak szembe a királyi utasítással.
A Kr. e. VII. század második harmadára az Asszír Birodalom közel hetven tartománnyal rendelkezett, ezek élén a király által kinevezett helytartók (bēl pāhiti) álltak. A tartományon belüli adminisztráció oly’ mértékben volt azonos az asszír hadsereg adminisztrációjával, hogy inkább csak az egyes tisztségek „katonai” vagy „civil” hangsúlyáról beszélhetünk, semmint e két ág tiszta szétválasztásáról.
Az Asszír Birodalom adminisztratív és katonai vezetése főhivatalnokokkal és helytartókkal, valamint a helyetteseikkel számolva tehát egy kb. 160 fős elit kezében összpontosult, és ugyanők kezelték a tartományokban fekvő királyi birtokok jövedelmét is, ezáltal jelentős politikai és gazdasági befolyásra tévén szert, mely adott esetben a királyi hatalom korlátját képezhette.
Feltehetően éppen ennek elkerülése érdekében az asszír adminisztrációs struktúra egyik lényeges elemének tekinthető, hogy az uralkodó személyes küldöttjei (qurbūtu) útján a rendszer bármelyik szintjén beavatkozhatott, s ez lehetőséget teremtett számára, hogy „személyes” jelenlétével ellensúlyozza a „nagyok” által birtokolt roppant hatalmat.
Előadásomban a személyes küldöttek intézményét és szerepét vizsgálom az Asszír Birodalom adminisztratív szövegeinek forrásbázisán, s egy ásatási kontextusból előkerült magánarchívum segítségével megkísérlem felvázolni a qurbūtu-k társadalmi és gazdasági helyzetét.
Ferenczi Attila:
Az interpretáció hatalma
Valerius Flaccus ellentmondásai
Valerius Flaccus Argonautica című eposza befejezetlen mű. Befejezetlensége nemcsak abban mutatkozik meg, hogy az elbeszélő nem vezeti el a cselekményt az előre feltételezhető végpontig, hanem talán abban is, hogy a történet számos pontján ellentmondásokba ütközik a figyelmes olvasó. Ezeknek az ellentmondásoknak az értelmezése nem jelentett tehát különösebb kihívást a történeti biografikus megközelítés számára; különösen nem, ha következtetéseit ráadásul alátámaszthatta a mű esztétikai értékéről szóló kicsit sem hízelgő nézetekkel. Az előadás arról szól, mi történik, ha ezeket az ellentmondásokat mégis másként kezeljük, és nem vonjuk ki őket az értelmezés hatóköréből.
Helyszín:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint