2016. március 6.
Meghívó
2016. március 18-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
Saguntum mint civitas fidelissima
Bolonyai Gábor:
Benedictus és szótára
című előadásai.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
Az előadások témája:
Saguntum mint civitas fidelissima
A hispaniai Saguntum városa annak köszönhette hírnevét az ókori Rómában, hogy a második pun háborúban hónapokon át ellenállt Hannibal ostromának, hűségesen kitartva a rómaiak mellett. Végül azonban győzött az ostromlók túlereje. A város polgárai vagy öngyilkosságba menekültek, vagy Hannibal gyilkoltatta le őket; mégis maradtak túlélők, akik a háborút győztesen befejező Scipio segítségével újraalapították városukat. Előadásom tárgya tehát a hűséghez a pusztulás árán is ragaszkodó, majd pedig római segítséggel újjászülető Saguntum mint civitas fidelissima története. Nem annak vizsgálata a célom, hogy mi történhetett valójában Saguntumban. Azt igyekszem bemutatni, hogy Saguntum története – hol néhány szóba sűrítve, hol részletesebben kifejtve – milyen változatokban jelenik meg a római kulturális emlékezetről tanúskodó s azt egyúttal alakító irodalmi szövegekben, illetve milyen viszonyt sugallnak e szövegek a Hannibal által elpusztított „régi” és a Scipio segítségével újraalapított „új” Saguntum között.
Bolonyai Gábor:
Benedictus és szótára
A 15. század közepe táján a kereszténység előtti kultúrák iránti érdeklődés megnövekedésével egyidejűleg folyamatosan nőtt a görögül tanulni vágyók száma is Európa latin nyelvű felében. Aki tehette, Görögországba utazott anyanyelvi környezetbe, vagy Itáliában tartózkodó görög tanárhoz fordult. Akinek egyikre sem volt lehetősége vagy önállóan akarta görögtudását fejleszteni, kénytelen volt különféle nyelvtanulási segédleteket igénybe venni. Görög-latin szótárra alapvetően háromféleképpen lehetett ekkoriban szert tenni. Korlátozott számban, de fennmaradt néhány kétnyelvű szótár az ókorból: a Herméneumata (Fordítások) című tankönyvek tematikus szójegyzékei, valamint egy bilinguis szótár, az ún. Pseudo-Kyrillos egyik példánya. Volt, aki egynyelvű szótárak és lexikonok fordításával próbálkozott, és voltak, akik saját olvasmányaik kiszótározott szóanyagát kezdték másokéival egyesíteni és ábécérendbe szedni. Bár hosszú távon ez utóbbi – aprólékos és időigényes – módszer diadalmaskodott, eleinte az ókori kétnyelvűség igényeit kiszolgáló szótárak is népszerűek voltak.
A Pseudo-Kyrillos a magyar kutatás érdeklődését is felkeltette az utóbbi évtizedekben, főként azért, mert egyik példányát Janus Pannonius is beszerezte magának. Ez az előadás nem ezzel a példánnyal kíván foglalkozni, hanem egy másikkal, amelyet egy bizonyos Benedictus másolt le. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy beazonosítsa az illető személyét, nyomon kövesse a példány keletkezésének történetét, és ezen keresztül választ adjon arra az általánosabb kérdésre, miért válhatott bizonyos ideig népszerűvé a Pseudo-Kyrillos, és miért veszíthette el később vonzerejét.