2016. május 12.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2016. május 20-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
közgyűlésére* és felolvasó ülésére, amelynek programja

éves rendes közgyűlés (a Társaság latinversenyének eredményhirdetése, beszámolók, a Társaság díjainak átadása, tagdíj)

és

Karsai György:
Homérosz humora
 című előadása.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadás témája:

Karsai György:
Homérosz humora

Hogy az Iliász és az Odüsszeia nem kizárólag sötét csataképekből és a hazatérés szörnyű szenvedéseinek leírásából áll, de könnyedebb, a homéroszi derű pillanatai is ott vannak az eposzban, nem új felfedezés. Arisztotelész, az alexandriai filológusok, Zénodotosz és Arisztarkhosz, később Lukianosz, majd nyomdokaikon a klasszika-filológusok sora figyelt fel például a Trójáért tíz éve harcoló sereg vezéreinek ritka, de mégiscsak megélt kacagására, vagy Zeusz mosolyára az Iliászban, vagy Helené kérőinek eszelős nevetésére az Odüsszeiában. Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy a humor legkülönbözőbb fajait – az iróniától a helyzetkomikumon át egészen a viccmesélésig és a szójátékig – mint az eposzok előadásának szerves, tudatosan használt költői eszközét mutassam be. Homérosz abban is a legjobb (Gregory Nagy), hogy színpadának szereplői teljes emberi életet élnek; az eposzban ennek az életnek a tragikus események mellett lépten-nyomon elénk táruló része a vidámság, a nevetés, a humoros pillanatok létrehozása és megélése is.

  • * Határozatképtelenség esetén megtartandó esetleges megismételt közgyűlés időpontja 17:45. (az előadás után).

2016. április 11.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2016. április 15-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
 
Rung Ádám:
A római jellem filológiája
 
és

Kató Péter:
Ünnep és üzenet
Megfigyelések a rituálék kommunikációs funkciójáról a hellénisztikus világban

című előadásai.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadások témája:

Rung Ádám:
A római jellem filológiája

A római mitológia, annak meghatározása, általános jellemzése (sőt a puszta létének kérdése) az egyik legtöbb vitára alkalmat nyújtó téma az ókortudományban. Ez az elő­adás arra keresi a választ, hogy hogyan alakulhatott ki és hogyan működhet a római témájú történetek közmondásos, és a szakértőket néha egészen radikális következtetések­re csábító egységessége; hogy milyen további rétegeik rejtőzhetnek emögött; illetve hogy mit kezd ezzel a rétegességgel a római mítosz legfontosabb közvetítő közege, az Augus­tus-kori irodalom. A kutatás során megfigyelt jelenségek az előadásban Brutus, Coriola­nus és Camillus történetein keresztül kerülnek bemutatásra (különös tekintettel azok liviusi elbeszélésére), elméleti háttérként pedig olyan modern módszerek használata (és persze kritikája) is célravezetőnek tűnik, mint Roland Barthes szövegelmélete, a világ­irodalom kutatásában használt ún. distant reading, vagy épp Joseph Campbell híres és vitatott monomítosz-elmélete.

Kató Péter:
Ünnep és üzenet
Megfigyelések a rituálék kommunikációs funkciójáról a hellénisztikus világban

A kommunikáció fogalma központi szerepet játszik a rituálék elméleti megközelítéseiben. Az ókori mediterrán kultúrákban az istenekkel és az emberekkel folytatott kommuni­káció szempontjából a leghatékonyabb rituálékat az ünnepségeken hajtották végre. Ez a téma különösen jól tanulmányozható a hellénisztikus kori ünnepségekről fenmaradt bőséges irodalmi és feliratos forrásanyag alapján. Míg a kutatás érdeklődésének közép­pontjában eddig elsősorban az ünnepségek által hordozott üzenetek álltak, ebben az előadásban arra a kérdésre koncentrálok, hogy milyen módon és kik számára közvetítet­ték az ünnepségek ezeket az üzeneteket? Milyen stratégiákat alkalmaztak a hellénisztikus uralkodók, polisok és hadvezérek arra, hogy növeljék az ünnepeken keresztül folytatott kommunikáció hatékonyságát, biztosítsák a megfelelő célközönség elérését és az ünne­pek által hordozandó üzenetek helyes megértését? Az előadásban bemutatott forrásokból kiviláglik, hogy a hellénisztikus kori ünnepek kialakításánál a kommunikációs szempon­tok fontos szerepet játszottak, amelyek nélkül a korabeli vallás és az ünnepek fejlődése nem érthető meg. Az előadás végén azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy a hellénisztikus kor mely sajátosságai okozhatták az ünnepek kommunikációs funkcióinak előtérbe kerülését.

2016. április 2.

Meghívó

az Ókortudományi Társaság Pécsi Tagozatának
2016. április 6-án szerdán 15.30 órakor kezdődő
ülésére, mely a Pécsi Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar Ókor-délután rendezvényének záró eseménye lesz:

Esztári Réka (PTE, ELTE)
Írás a falon: Dániel 5, 25 a mezopotámiai ómen-irodalom tükrében

A tanulmány Vér Ádámmal (ELTE) közösen készült.

Az előadás Dániel könyve egyik híres jelenetének kulcsmotívumait, a Bélsaccár lakomáján megjelenő rejtélyes kéz által falra írt szöveget és annak dánieli megfejtését vizsgálja. Közismert, hogy Dániel könyve számos olyan motívumot és kifejezést tartalmaz, amelyek a mezopotámiai kulturális hagyományban gyökereznek – utóbbiak azonban a kulturális átvitel során új formát nyertek, új kontextusukban elveszítvén eredeti jelentésüket és jelentőségüket. Ilyesféle „párhuzamok” esetében (inter alia tüzes kemence, oroszlánok verme, translatio imperii visszatérő motívumai) tehát általában nem beszélhetünk konkrét szövegek egymásra hatásáról. A fenti jelenet kapcsán mégis egy közvetlen átvétel, szövegszintű hatás mellett fogok érvelni, bemutatva, hogy Dániel megfejtése nem csupán módszertanát tekintve kapcsolódik szorosan a folyamközi ómen- és kommentár-irodalomhoz, hanem szövegszerű egyezést is mutat az ókori mezopotámiai kanonikus ómen-gyűjtemények és -kommentárok kifejezés-világával.

Lindner Gyula (PTE)
A kétarcú Plutarkhosz – Megjegyzések a politeizmus működéséhez

Boiótia híres szülöttének, a khairóneiai Plutarkhosznak a sokoldalúsága, életművének sokszínűsége a maga teljességében a Moralia cím alatt összegyűjtött, legkülönbözőbb témákat átfogó írásain keresztül ragadható meg igazán. Fontos vetülete ennek az életműnek Plutarkhosz görög/római vallás iránt mutatott egész életén átívelő érdeklődése, amely lehetővé teszi, hogy kora legkülönbözőbb vallási jelenségeit – legyen az kultusz, mítosz vagy az istenek létének legkülönbözőbb aspektusai – és e jelenségekről alkotott véleményét írásaiban végigkövessük. Ha tehát a görög/római vallástörténet szempontjából igen gazdag és tanulságos műveit olvassuk, az életmű egy a politeizmus belső logikája által is generált ellentmondására lehetünk figyelmesek. Olyasvalaki, mint Plutarkhosz, Dionüszosz és Iszisz-misztériumainak valószínű beavatottja, Delphoi papja, aki szűkebb közösségének, Khairóneiának az áldozatain is kétségkívül részt vett, hogyan érvelhet az egyedüli, az időn kívül álló, mozdulatlan, a valódi létezést jelentő, az örökkévaló istenség mellett, ha más helyeken éppen az ősi, atyai hagyomány mellett tör lándzsát? Az előadás erre az ellentmondásra keresi a választ és igyekszik föloldani a kettő között feszülő ellentétet, ennek során pedig a görög politeizmus, a sokistenes kultuszgyakorlat bizonyos alapvető vonásaira, valamint a vallási pluralizmusban létrejövő olykor egymással szembenálló perspektívákra is igyekszik rámutatni.

Helyszín:
PTE Bölcsészettudományi Kar
Vargha Damján Konferenciaterem
Pécs, Ifjúság u. 6.

2016. március 6.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2016. március 18-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
 
Kozák Dániel:
Saguntum mint civitas fidelissima
 
és

Bolonyai Gábor:
Benedictus és szótára

című előadásai.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadások témája:

Kozák Dániel:
Saguntum mint civitas fidelissima

A hispaniai Saguntum városa annak köszönhette hírnevét az ókori Rómában, hogy a második pun háborúban hónapokon át ellenállt Hannibal ostromának, hűségesen kitart­va a rómaiak mellett. Végül azonban győzött az ostromlók túlereje. A város polgárai vagy öngyilkosságba menekültek, vagy Hannibal gyilkoltatta le őket; mégis maradtak túlélők, akik a háborút győztesen befejező Scipio segítségével újraalapították városukat. Előadá­som tárgya tehát a hűséghez a pusztulás árán is ragaszkodó, majd pedig római segítséggel újjászülető Saguntum mint civitas fidelissima története. Nem annak vizsgálata a célom, hogy mi történhetett valójában Saguntumban. Azt igyekszem bemutatni, hogy Saguntum története – hol néhány szóba sűrítve, hol részletesebben kifejtve – milyen változatokban jelenik meg a római kulturális emlékezetről tanúskodó s azt egyúttal alakító irodalmi szövegekben, illetve milyen viszonyt sugallnak e szövegek a Hannibal által elpusztított „régi” és a Scipio segítségével újraalapított „új” Saguntum között.

Bolonyai Gábor:
Benedictus és szótára

A 15. század közepe táján a kereszténység előtti kultúrák iránti érdeklődés megnöveke­désével egyidejűleg folyamatosan nőtt a görögül tanulni vágyók száma is Európa latin nyelvű felében. Aki tehette, Görögországba utazott anyanyelvi környezetbe, vagy Itáliá­ban tartózkodó görög tanárhoz fordult. Akinek egyikre sem volt lehetősége vagy önállóan akarta görögtudását fejleszteni, kénytelen volt különféle nyelvtanulási segédlete­ket igénybe venni. Görög-latin szótárra alapvetően háromféleképpen lehetett ekkoriban szert tenni. Korlátozott számban, de fennmaradt néhány kétnyelvű szótár az ókorból: a Herméneumata (Fordítások) című tankönyvek tematikus szójegyzékei, valamint egy bilinguis szótár, az ún. Pseudo-Kyrillos egyik példánya. Volt, aki egynyelvű szótárak és lexikonok fordításával próbálkozott, és voltak, akik saját olvasmányaik kiszótározott szóanyagát kezdték másokéival egyesíteni és ábécérendbe szedni. Bár hosszú távon ez utóbbi – aprólékos és időigényes – módszer diadalmaskodott, eleinte az ókori kétnyelvű­ség igényeit kiszolgáló szótárak is népszerűek voltak.

A Pseudo-Kyrillos a magyar kutatás érdeklődését is felkeltette az utóbbi évtizedekben, főként azért, mert egyik példányát Janus Pannonius is beszerezte magának. Ez az előadás nem ezzel a példánnyal kíván foglalkozni, hanem egy másikkal, amelyet egy bizonyos Benedictus másolt le. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy beazonosítsa az illető személyét, nyomon kövesse a példány keletkezésének történetét, és ezen keresztül választ adjon arra az általánosabb kérdésre, miért válhatott bizonyos ideig népszerűvé a Pseudo-Kyrillos, és miért veszíthette el később vonzerejét.

 

2016. február 12.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2016. február 19-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
Lakatos Szilvia:
Az etruszko-korinthosi kerámia kontextusa Etruriában a Kr. e. 630 és 550 közötti években
és

Bodnár István:
Bizonyítások és teleologikus magyarázatok Arisztotelésznél

című előadásai.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadások témája:

Lakatos Szilvia:
Az etruszko-korinthosi kerámia kontextusa Etruriában a Kr. e. 630 és 550 közötti években

Korinthosi edények a Kr. e. 7. század elejétől kezdve megtalálhatóak importként Etruriában, ahol a század második felében ezek nyomán megjelent egy helyi kerámiaprodukció. A figurális díszítéssel is ellátott ún. etruszko-korinthosi vázákat a Kr. e. 630 és 550 közötti évtizedekben készítették etruriai műhelyekben. Az etruszk kultúra egyik jellegzetessége a görög világból és a keleti Mediterraneumból érkező különféle minták felvétele és sajátos átalakítása. Az etruszko-korinthosi vázafestészet esetében a korinthosi kerámia jelentette a kiindulópontot, egyszerű imitáció helyett azonban önálló etruszk produkciónak tekinthető. A görög és az etruszk művészethez egyaránt kötődő etruszko-korinthosi kerámia helyzetének pontosabb megértésé­hez érdemes megvizsgálni, hogy milyen kapcsolatban áll a korszak más etruszk műfajaival és az Etruriában elérhető különféle görög importáruk kínálatával. Az előadás erre a kérdésre keres választ az etruszko-korinthosi kerámia formai repertoárjának és a vázák leletkontextusának elemzésével, valamint stilisztikai és ikonográfiai szempontok alapján.

Bodnár István:
Bizonyítások és teleologikus magyarázatok Arisztotelésznél

Nem kérdéses, hogy Arisztotelész természetfilozófiájában a teleologikus megfontolások kulcs­szerepet játszanak: gyakorta találkozunk olyan magyarázatokkal, hogy egy bizonyos élőlény azért rendelkezik egy bizonyos tulajdonsággal, mert ez számára jó, vagy legalábbis más lehetőségek­hez képest a lehető legjobb. Mégis, további vita tárgyát képezheti, hogy ezeket az ún. cél-okokat alkalmazó teleologikus magyarázatokat milyen módon lehet arisztotelészi bizonyító szillogizmu­sok megalkotása során felhasználni.

Előadásomban ezt a kérdéskört a Második Analitikából kiindulva közelítem meg. Az ott, a II. könyv 11. fejezetben előadottak szerint a bizonyító szillogizmusok minden esetben konklúzió­juk okát alkalmazzák a szillogizmus középfogalmának szerepében, és mind a négy arisztotelészi ok alkalmas lehet bizonyítások megalkotására. A cél-okok ilyen felhasználása azonban kilóg a sorból: azon példák, amelyeket Arisztotelész itt említ vagy valójában nem is a cél-okokról, hanem a cél-okságról szólnak, vagy noha utalnak is egy cél-okokat alkalmazó bizonyításra, ezt egy másik, a cél-okként szolgáló állapot vagy entitás létrehozásáért felelős ható okból kiinduló bizonyításra alapozva teszik. Mindkét esetben könnyen az a látszat keletkezhetnék, hogy a cél-okokat alkalmazó bizonyítások nem állnak meg a saját lábukon és valójában további kauzális megfontolások mozgósítására szorulnak.

Ez a látszat azonban csalóka. Leginkább abból táplálkozik, hogy modern okság-fogalmunk kitüntetett helyet biztosít azon okoknak, amelyek az arisztotelészi ható (vagy mozgató) okokhoz állnak közel. Ezzel szemben Arisztotelésznél a négy különböző ok, a négy különböző oksági magyarázat együttesen ad magyarázatot egy entitás, ill. egy tulajdonság meglétére, továbbá ezen okok, ill. oksági magyarázatok nem azonos súlyúak: van olyan oksági típus, amely alapvetőbb más oksági típusoknál. Ezen általánosabb belátásokból kiindulva két irányból térek vissza a Második Analitika szöveghelyének nehézségeihez. Először is Arisztotelész biológiai műveiből hozok néhány példát arra, hogy a cél-okság hogyan szerepel az itteni magyarázatokban, milyen módon kapcsolódik más oksági típusokat alkalmazó magyarázatokhoz, és hogyan lehet ezeket a cél-oksági megfontolásokat bizonyítási formába önteni. Másrészről, a Második Analitika szöve­géhez visszatérve arra hívom fel a figyelmet, hogy a cél-okságra adott itteni példa egyáltalán nem áll távol attól, ahogy a biológiai művekben a különböző oksági típusok egymáshoz kapcsolód­nak, és valójában a Második Analitika többi példájában is találhatunk ezen összefüggésekre utaló jeleket.

2016. január 21.

Konferencia felhívás
XII. MAGYAR ÓKORTUDOMÁNYI KONFERENCIA, DEBRECEN 2016

A XII. Magyar Ókortudományi Konferenciának a Debreceni Egyetem, BTK, Történelmi Intézet, Klasszika-filológiai és Ókortörténeti Tanszéke ad otthont. A konferencia időpontja: 2016. május 26-28. (csütörtök-szombat) lesz, helyszíne pedig a Debreceni Egyetem főépülete (Debrecen, Egyetem tér 1.). A konferencia szervezőbizottságának elnöke Prof. Dr. Gesztelyi Tamás, társelnöke Dr. Forisek Péter tanszékvezető. A szervezőbizottság titkára: Dr. Takács Levente.

A konferenciára jelentkeznihttp://mok12.unideb.hu honlapon, a Jelentkezés menüpont alatt lehet. A jelentkezéshez az előadás / poszter címére és egy rövid ismertetésre is szükség van. A jelentkezéskor az előadó jelöli meg az elektronikus felületen, melyik szekció(k)ba szánja előadását.

A jelentkezés határideje: 2016. február 16.

A konferenciával kapcsolatos kérdéseit a mokdebrecen@hotmail.com e-mail címen várjuk. A konferenciáról minden információt, hírt közzéteszünk a http://mok12.unideb.hu honlapon.

A szervezőbizottság döntésének értelmében a konferenciát egy plenáris előadás nyitja, ill. zárja. A konferencián néhány, nagyobb szekció fog működni az előadók jelentkezésének függvényében. A konferencián – terveink szerint – poszteres bemutatkozásra is lehetőség nyílik.
A szervezőbizottság fenntartja magának a jogot, hogy a beérkező előadásokat (címük és kivonatuk alapján) szekciókba sorolja, egyes előadásokat poszterre javasoljon vagy visszautasítson.

A konferenciára utazás megszervezése és a szállás biztosítása az előadók feladata; a szervezők a honlapon keresztül, információt nyújtanak a lehetőségekről.

 

2016. január 13.

Pályázati felhívás
» (Határidő: 2016. március 18.) «

Az Ókortudományi Társaság pályázatot ír ki 40 perces, ókortudományi témájú előadások megírására.

A bíráló bizottság az ókortudomány bármely ágában írt pályamunkát elfogad, mely egy történeti, filológiai, vagy nyelvészeti etc. problémát elméleti szempontból vagy esettanulmányként vizsgál. A pályázaton minden érdeklődő részt vehet, aki 2016. április 1-ig nem tölti be a 40. életévét és még nem nyert első díjat e pályázat korábbi kiírásaiban.

A pályázat beadásának határideje: 2016. március 18. (postabélyegző dátuma)

Az előadások szóban elmondandó része nem haladhatja meg a 20 ezer karaktert (szóközzel együtt). Az előadások szövegét három nyomtatott példányban és elektronikusan (Word és pdf-formátumban egyaránt) kell eljuttatni a következő címekre:

Bács Tamás
Egyiptológiai Tanszék
ELTE BTK, Budapest
Múzeum krt. 4/B
H-1088
okortudomanyi.tarsasag@gmail.com

A nyomtatott példányokhoz a pályázóknak csatolni kell egy lapot nevükkel, telefonszámukkal és email címükkel.

Az előadásokat előzetesen az Ókortudományi Társaság elnöke, főtitkára és titkára, valamint felkért anoním bírálók fogják elbírálni. Az anoním bírálatokat a pályázat eredményhirdetése után a pályázók megtekinthetik. A bíráló bizottság a három legjobbnak tartott előadás szerzőjét felkéri előadásuk megtartására a Társaság áprilisi felolvasó ülésén. A bíráló bizottság április első péntekéig értesíti a három legjobbnak tartott előadás szerzőit.

Az első helyezettet az Elnökség jelenlevő tagjai és felkért bírálók választják ki a felolvasó ülés végén titkos szavazással, az előadásokat 1–10-ig terjedő pontokkal értékelve. A Társaság jelenlévő tagjai szintén szavaznak, szavazataik átlaga hozzáadódik az elnökségi tagok és a felkért bírálók által adott pontszámokhoz. Díjazásban csak a legjobbnak ítélt előadás részesül.

  1. díj: bruttó 50 ezer Ft

A díj átadására a Társaság májusi közgyűlésén kerül sor. A bíráló bizottság a helyezetlen, de jónak tartott előadások szerzőit is felkérheti előadásuk felolvasására a Társaság következő évadjának felolvasó ülésein.

A pályázat elbírálásának szempontjai:

A pályázat célja magas színvonalú, önálló problémafelvetésről tanúskodó, és érdekes tudományos előadások megírásának ösztönzése. A bíráló bizottság az előadás tartalma mellett értékelésében figyelembe kívánja venni, hogy az előadás érvelése, felépítése mennyiben segíti vagy hátráltatja a szóbeli előadás követését és megértését, akár olyanok számára is, akiknek az ókortudomány más ága a szűkebb szakterülete. Előnyt élveznek továbbá azok az előadások melyek témájuk feldolgozásában tekintetbe veszik a társadalomtudomány más ágainak újabb eredményeit is.

Budapest, 2016. január 13.

Az Ókortudományi Társaság Elnöksége

2016. január 7.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2016. január 15-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
Kendeffy Gábor:
A keresztény Cicero és a pogány Lactantius
és

Bartus Dávid – Borhy László:
„A brigetioi pincesor”
Római kori pincék feltárása Brigetio polgárvárosában (2009–2015)

című előadásai.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadások témája:

Kendeffy Gábor:
A keresztény Cicero és a pogány Lactantius

Lactantius főművében, az Isteni tanításokban (Divinae Institutiones) kifejezetten ambicio­nálta, hogy Cicero Christianusként nézzen rá olvasója, csak éppen nem szóbőség és választékosság tekintetében akart keresztény Cicero lenni – amilyen értelemben Pico della Mirandola jellemezte így –, hanem azt a küldetést szerette volna beteljesíteni, ami véleménye szerint Cicerónak csak félig sikerült: megcáfolni, hogy a pogány filozófia lenne az igazi bölcsesség és megmutatni, hogy a kereszténység az, mert egyszersmind igazi vallás. Előadásomban először az apologétának azokat az önreflexív kijelentéseit elemzem – a mű 1. és 2. könyvéből –, amelyekben a Cicero-komplexus világosan kifeje­ződik. Ezután a Ciceróval való vetélkedés két fontos bizonyságát vizsgálom: a filozófia megítéléséről folytatott fiktív vitát a 3. könyvből, valamint az 5. könyvnek azt a részét, amelyben a szerző Cicero De re publicájának 3. könyvéből idéz, és Laeliust – vagyis szándéka szerint Cicerót – félretessékelve magához ragadja a szót védőügyvédként az igazságosság perében. Végül a 6. könyv Cicero-kritikáját elhelyezem ugyanennek a könyvnek a teológiai tanításában és megpróbálom kimutatni, hogy a keresztény apolo­géta Cicerónak mint valamiféle pogány látszat-Lactantiusnak egészen pontos helyet tulaj­donít a pokolba vezető úton és egyben a gondviselés tervében.

Bartus Dávid – Borhy László:
„A brigetioi pincesor”
Római kori pincék feltárása Brigetio polgárvárosában (2009–2015)

Brigetio polgárvárosában 1992 óta folynak rendszeres régészeti feltárások az ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszéke és a Komáromi Klapka György Múzeum együttműködésében, Komárom város Önkormányzatának anyagi támogatásával. Az elmúlt csaknem negyed század alatt sikerült közelebbről megismerni Brigetio municipiumának városszerkezetét, utca- és insularendszerét, fémmegmunkáló és üvegműves műhelyekből, pékségekből álló iparosnegyedét, falfestményekkel díszített és padlófűtésrendszerekkel ellátott lakóházait, közműveit. Képet alkothattunk a házakhoz kapcsolódó gazdasági udvarokról és kertek­ről, a vízellátást biztosító kutakról, ciszternákról és csatornákról egyaránt.

2009 és 2015 között három olyan objektumot sikerült feltárnunk, amelyek az egykori lakóházak alatt, mélyen a mai felszín alá nyúlva helyezkedtek el, és amelyeket a feltárás folyamatában – illetve egyik esetben a feltárás végeztével – pinceként azonosítottunk. Mindhárom pince a házak gazdasági traktusában, nagyjából ugyanabban a vonalban helyezkedett el, ami a városépítészeti koncepció egységességére utal, és mindhárom szer­kezete alapvetően különbözött egymástól. Ugyanígy más és más volt a három objektum „története”. A 2009-ben feltárt pincét, amelynek ablaknyílása, a pincébe vezető falépcső lenyomata és a polcokat tartó és a födémet képező gerendák falfészkei is megmaradtak, miután használaton kívül került, és alaposan kiürítették, szisztematikusan feltöltötték. A 2013–2015 között feltárt másik pince fa födémszerkezete beroskadt, és amellett, hogy pallói és tartógerendái kitűnő állapotban megmaradtak, egészen kivételes gazdagságú leletanyagot tartalmazott: ép terra sigillata étkészletek, festett feliratokkal ellátott ampho­rák és egy ugyancsak festett feliratos edény töredékei, mineralizálódott gyümölcsök (pl. datolya) és növényi magvak, fém használati tárgyak, köztük egy teljesen ép bronz, lovassági díszsisak került elő. A harmadik pince igazi meglepetés volt: bontását 2013-ban kezdtük el és 2015-ben fejeztük be, és csak az ásatás végére tisztázódott, hogy a korábban egy kovácsműhely vashulladékaival, épülettörmelékkel feltöltött hatalmas gö­dör valójában nem más, mint egy olyan pince, amelynek az oldalfalait – pontosabban annak kőanyagát – egészen a legalsó kősorig még az ókorban „kibányászták”. A fölötte álló épület fala pedig ennek következtében bedőlt a később betemetett gödörbe…

2015. november 5.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2015. december 18-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja

Esztári Réka – Vér Ádám:
Írás a falon
Dániel 5,25 a mezopotámiai ómen-irodalom tükrében

és

Adorjáni Zsolt:
Archaikus és hellenisztikus
Xenophanés Kallimachos Zeus-himnuszában

című előadásai.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadások témája:

Esztári Réka – Vér Ádám:
Írás a falon – Dániel 5,25 a mezopotámiai ómen-irodalom tükrében

Előadásunkban Dániel könyve egyik híres jelenetének kulcsmotívumait, a Bélsaccár lakomáján megjelenő rejtélyes kéz által falra írt szöveget és annak dánieli megfejtését vizsgáljuk. Közismert, hogy Dániel könyve számos olyan motívumot és kifejezést tartal­maz, amelyek a mezopotámiai kulturális hagyományban gyökereznek – utóbbiak azon­ban a kulturális átvitel során új formát nyertek, új kontextusukban elveszítvén eredeti jelentésüket és jelentőségüket. Ilyesféle „párhuzamok” esetében (inter alia tüzes kemen­ce, oroszlánok verme, translatio imperii visszatérő motívumai) tehát általában nem beszél­hetünk konkrét szövegek egymásra hatásáról. A fenti jelenet kapcsán mégis egy közvet­len átvétel, szövegszintű hatás mellett fogunk érvelni, bemutatva, hogy Dániel megfejtése nem csupán módszertanát tekintve kapcsolódik szorosan a folyamközi ómen- és kommentár-irodalomhoz, hanem szövegszerű egyezést is mutat az ókori mezopotámiai kanonikus ómen-gyűjtemények és -kommentárok kifejezés-világával.

 

Adorjáni Zsolt:
Archaikus és hellenisztikus – Xenophanés Kallimachos Zeus-himnuszában

Kallimachos himnuszköltészetének egyik avatott értelmezője arra a kérdésre, vajon miért írt a hellenisztikus költő himnuszokat, ezt a választ adta: „Miért ne?” A válasz csak látszólag semmitmondó. Kifejezésre jut benne Kallimachos korának igénye, hogy a költő a régi irodalmi műfajokat új tartalommal telítse. Így talán kevésbé fog meg­döbbentően hatni, ha azt állítjuk, hogy a Zeus-himnusz befejező passzusában Kallimachos egy archaikus költő-filozófust, Xenophanést idézi. „Miért ne?” – mond­hatná erre is az olvasó, aki már megszokta, hogy Kallimachosnál bármi lehetséges. Ennél azonban körül­tekintőbb elemzést érdemel ez az utalás, annál is inkább, mert mindezidáig nem vették észre, ami – idézetről lévén szó – meglehetősen szokatlan, majdhogynem hihetetlen. Az előadás ennek okára is rávilágít és bevezet Kallimachos allúziós technikájának boszorkánykonyhájába: Hogyan gazdagíthatja egy archaikus idé­zet az isten-himnusz topikus eszköztárát?

2015. november 25.

Meghívó

az Ókortudományi Társaság Pécsi Tagozatának
2015. december 2-án szerdán 18.00 órakor kezdődő
ülésére, amelynek programja
Kalla Gábor (ELTE):
Új régészeti kutatások Iraki Kurdisztánban
és

Bélyácz Katalin (PTE):
A salamisi tropaion

című előadásai.

Helye:
PTE Bölcsészettudományi Kar
Történettudományi Intézet Ókortörténeti Tanszék
Pécs, Rókus u. 2. M. épület Tóth István terem (1. emelet 106)