2016. december 11.

Meghívó

(Helyszín változás!)

Az Ókortudományi Társaság
2016. december 16-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
Dezső Tamás – Kalla Gábor:
Az ELTE ásatásának első évada Grdi Tle lelőhelyén
 (Iraki Kurdisztán Autonóm Régió)
és

Krupp József:
A fájdalom visszatérése
Az Aeneis, a nosztalgia és a filológia

című előadásai.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
A épületének Gombocz Zoltán terme (fsz. 47. terem)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadások témája:

Dezső Tamás – Kalla Gábor:
Az ELTE ásatásának első évada Grdi Tle lelőhelyén
 (Iraki Kurdisztán Autonóm Régió)

2016 őszén az ELTE kutatócsoportja egy hónapos ásatást folytatott iraki Kurdisztán egyik nagyméretű régészeti lelőhelyén, Grdi Tle telljén. Az előzetes adatok alapján már korábban tudtuk, hogy a hatalmas, közel harminc méter magas domb története legalább tízezer évet fog át, és ezen belül egy jelentős újasszír kori központ maradványait is magába foglalja. A hosszabb távú kutatási program elsődleges célja, hogy megvizsgálja az Újasszír Birodalom e peremterületének adminisztratív központját, illetve megalkossa a térség eddig hiányzó kerámia-kronológiáját.

         Az előadás bemutatja az eddigi eredményeket, megpróbálja Grdi Tle dombját el­helyezni tágabb környezetében, meghatározni a helyzetét az Asszír Birodalmon belül, illetve körvonalazni viszonyát a jelenleg a környező területen folyó ásatások adataival. Emellett röviden tárgyalja azokat a jelentősebb korszakokat, amelyeknek a később feltárt emlékei a térség egyik legfontosabb lelőhelyévé tehetik Grdi Tlét.

Krupp József:
A fájdalom visszatérése
Az Aeneis, a nosztalgia és a filológia

A főleg feliratos formában fennmaradt, és napjainkban is egyre újabb töredékekkel bővülő városi törvények a tágabb értelemben vett római történelem számos aspektusát világítják meg (városi és provinciális közigazgatás, jog, vallás-, gazdaság- és társadalomtörténet stb.). Ennek megfelelően több terület szakemberei használják fel ezeket a forrásokat, az újabb eredmények azonban gyakran nem jelennek meg az e törvényekkel csak másodlagosan foglalkozó kutatók munkáiban. Előadásomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e forráscsoport legfontosabb jellemzőit, és jelezzem – esetenként megoldási javaslattal együtt – a szövegek egészének értelmezését érintő jelentősebb problémákat.

2017. november 30.

Pályázati felhívás
» (Határidő: 2017. január 15.) «
Tisztelettel ajánljuk figyelmükbe a Szépművészeti Múzeum által alapított Szilágyi János György ösztöndíj pályázati felhívását:

Pályázati felhívás

Az Ókortudományi Társaság Elnöksége

2016. november 14..

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2016. november 18-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
 
Földi András:
Lege agere
Irracionalizmus és liberalizmus az archaikus kori római perjogban
 
és

Illés Imre Áron:
Római városi törvények – kritikai áttekintés

című előadásai.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadások témája:

Földi András:
Lege agere
Irracionalizmus és liberalizmus az archaikus kori római perjogban

Rómában a XII táblás törvény korában és azt követően még több évszázadon át a peres eljárások igen sajátos rend szerint zajlottak le. Ezt az ősi perrendet a források alapján legis actiós eljárásnak szoktuk nevezni. A XX. századi szakirodalom kimutatta, hogy a Kr. u. II. században élt Gaiusnak a legis actio elnevezés eredetére adott mindkét alternatív magyarázata (4, 11) téves. Azt viszont jól látta Gaius (4, 30), hogy a legis actiók szabályait „nimia subtilitas” jellemezte. Az előadás az éles gaiusi kritikából kiindulva igyekszik rámutatni az ősi római perrend irracionális (vagy számunkra annak tűnő) elemeire, foglalkozik továbbá azzal a kérdéssel is, hogy milyen értelemben lehet az archaikus római perjogot liberálisnak nevezni.

Illés Imre Áron:
Római városi törvények – kritikai áttekintés


A főleg feliratos formában fennmaradt, és napjainkban is egyre újabb töredékekkel bővülő városi törvények a tágabb értelemben vett római történelem számos aspektusát világítják meg (városi és provinciális közigazgatás, jog, vallás-, gazdaság- és társadalomtörténet stb.). Ennek megfelelően több terület szakemberei használják fel ezeket a forrásokat, az újabb eredmények azonban gyakran nem jelennek meg az e törvényekkel csak másodlagosan foglalkozó kutatók munkáiban. Előadásomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e forráscsoport legfontosabb jellemzőit, és jelezzem – esetenként megoldási javaslattal együtt – a szövegek egészének értelmezését érintő jelentősebb problémákat.

2016. október 17.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2016. október 21-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
 
Fábián Zoltán Imre:
A thébai óbirodalmi sírokról újra
Unisz-anh újonnan feltárt mocsári vadászat festménye és Szeni-iqer életrajzi szövege
 
és

Geréby György:
A korai kereszténység politikai teológiájának problémái

című előadásai.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadások témája:

Fábián Zoltán Imre
A thébai óbirodalmi sírokról újra
Unisz-anh újonnan feltárt mocsári vadászat festménye és Szeni-iqer életrajzi szövege

A thébai temetők legrégebbi, az Óbirodalom korára datálható díszített sírjai közül négyet ismerünk. Kettő feltárása az utóbbi években folytatódott, és újabb festmények és felira­tok egészítik ki eddigi ismereteinket a korszak helyi előkelőségekről. Unisz-anh sírjában (TT 413) most egy nagyméretű festmény-együttest is megismerhettünk, melyen mocsári vadászatot és mezőgazdasági jeleneteket ábrázoltak, Szeni-iqer sziklasírjában (TT 185) pedig az önéletrajzi szöveg restaurálása már lehetővé teszi a szöveg értelmezését

Geréby György:
A korai kereszténység politikai teológiájának problémái

A korai kereszténység és a hellénisztikus világ konfliktusát Tertullianus nyomán Athén és Jeruzsálem ellentéteként szokás jellemezni. Legalább ekkora ellentét feszül azonban Róma („Babilon”) és Jeruzsálem között is. A principátussal lényegében egyidős kereszténység azonnal konfliktusba kerül a kései antikvitás nemcsak vallási vagy etikai, hanem politikai ideológiájával is, mint „az oikoumené felforgatói” (ApCsel 17:6). Az „isten országának” alternatív békefogal­ma közvetlenül vonja kétségbe a principátusnak az ara pacisszal szimbolizálható politikai legitimációját. A konfliktus külső története a számos vitás pont ellenére elég jól ismert, ugyanakkor a fogalmi alapok mélyebb és szisztematikusabb elemzése csak újabban kapott figyelmet. Az előadás azt vizsgálja, hogy a korai kereszténység nyelvének terminológikus elemzése (mint a „királyság”, „császárság”, a „nép” és a „népek”, a „béke”) milyen problémákat vet fel az új politikai világkép megér­tésében. Az új normatív világképben a birodalom kétféle értelmezést kaphat: az egyik az „alkalmazkodó” (Lk 2:1; Mt 22:15-22; ill. Róm 13), illetve a másik „szeparatista” (János Jelenései). Az oikoumenikus birodalom értelmezhető a Gondviselés műveként a de vocatione omnium gentium illetve a katekhon felől tekintve (mint Melitónál, Tertullianusnál és Órige­nésznél), de értelmezhető a Sátán (a Kísértő / a Felforgató) legfőbb eszközének is (mint Máténál, Hippolütosznál, Ágostonnál és Elvirai Gergelynél).

2016. május 12.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2016. május 20-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
közgyűlésére* és felolvasó ülésére, amelynek programja

éves rendes közgyűlés (a Társaság latinversenyének eredményhirdetése, beszámolók, a Társaság díjainak átadása, tagdíj)

és

Karsai György:
Homérosz humora
 című előadása.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadás témája:

Karsai György:
Homérosz humora

Hogy az Iliász és az Odüsszeia nem kizárólag sötét csataképekből és a hazatérés szörnyű szenvedéseinek leírásából áll, de könnyedebb, a homéroszi derű pillanatai is ott vannak az eposzban, nem új felfedezés. Arisztotelész, az alexandriai filológusok, Zénodotosz és Arisztarkhosz, később Lukianosz, majd nyomdokaikon a klasszika-filológusok sora figyelt fel például a Trójáért tíz éve harcoló sereg vezéreinek ritka, de mégiscsak megélt kacagására, vagy Zeusz mosolyára az Iliászban, vagy Helené kérőinek eszelős nevetésére az Odüsszeiában. Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy a humor legkülönbözőbb fajait – az iróniától a helyzetkomikumon át egészen a viccmesélésig és a szójátékig – mint az eposzok előadásának szerves, tudatosan használt költői eszközét mutassam be. Homérosz abban is a legjobb (Gregory Nagy), hogy színpadának szereplői teljes emberi életet élnek; az eposzban ennek az életnek a tragikus események mellett lépten-nyomon elénk táruló része a vidámság, a nevetés, a humoros pillanatok létrehozása és megélése is.

  • * Határozatképtelenség esetén megtartandó esetleges megismételt közgyűlés időpontja 17:45. (az előadás után).

2016. április 11.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2016. április 15-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
 
Rung Ádám:
A római jellem filológiája
 
és

Kató Péter:
Ünnep és üzenet
Megfigyelések a rituálék kommunikációs funkciójáról a hellénisztikus világban

című előadásai.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadások témája:

Rung Ádám:
A római jellem filológiája

A római mitológia, annak meghatározása, általános jellemzése (sőt a puszta létének kérdése) az egyik legtöbb vitára alkalmat nyújtó téma az ókortudományban. Ez az elő­adás arra keresi a választ, hogy hogyan alakulhatott ki és hogyan működhet a római témájú történetek közmondásos, és a szakértőket néha egészen radikális következtetések­re csábító egységessége; hogy milyen további rétegeik rejtőzhetnek emögött; illetve hogy mit kezd ezzel a rétegességgel a római mítosz legfontosabb közvetítő közege, az Augus­tus-kori irodalom. A kutatás során megfigyelt jelenségek az előadásban Brutus, Coriola­nus és Camillus történetein keresztül kerülnek bemutatásra (különös tekintettel azok liviusi elbeszélésére), elméleti háttérként pedig olyan modern módszerek használata (és persze kritikája) is célravezetőnek tűnik, mint Roland Barthes szövegelmélete, a világ­irodalom kutatásában használt ún. distant reading, vagy épp Joseph Campbell híres és vitatott monomítosz-elmélete.

Kató Péter:
Ünnep és üzenet
Megfigyelések a rituálék kommunikációs funkciójáról a hellénisztikus világban

A kommunikáció fogalma központi szerepet játszik a rituálék elméleti megközelítéseiben. Az ókori mediterrán kultúrákban az istenekkel és az emberekkel folytatott kommuni­káció szempontjából a leghatékonyabb rituálékat az ünnepségeken hajtották végre. Ez a téma különösen jól tanulmányozható a hellénisztikus kori ünnepségekről fenmaradt bőséges irodalmi és feliratos forrásanyag alapján. Míg a kutatás érdeklődésének közép­pontjában eddig elsősorban az ünnepségek által hordozott üzenetek álltak, ebben az előadásban arra a kérdésre koncentrálok, hogy milyen módon és kik számára közvetítet­ték az ünnepségek ezeket az üzeneteket? Milyen stratégiákat alkalmaztak a hellénisztikus uralkodók, polisok és hadvezérek arra, hogy növeljék az ünnepeken keresztül folytatott kommunikáció hatékonyságát, biztosítsák a megfelelő célközönség elérését és az ünne­pek által hordozandó üzenetek helyes megértését? Az előadásban bemutatott forrásokból kiviláglik, hogy a hellénisztikus kori ünnepek kialakításánál a kommunikációs szempon­tok fontos szerepet játszottak, amelyek nélkül a korabeli vallás és az ünnepek fejlődése nem érthető meg. Az előadás végén azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy a hellénisztikus kor mely sajátosságai okozhatták az ünnepek kommunikációs funkcióinak előtérbe kerülését.

2016. április 2.

Meghívó

az Ókortudományi Társaság Pécsi Tagozatának
2016. április 6-án szerdán 15.30 órakor kezdődő
ülésére, mely a Pécsi Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar Ókor-délután rendezvényének záró eseménye lesz:

Esztári Réka (PTE, ELTE)
Írás a falon: Dániel 5, 25 a mezopotámiai ómen-irodalom tükrében

A tanulmány Vér Ádámmal (ELTE) közösen készült.

Az előadás Dániel könyve egyik híres jelenetének kulcsmotívumait, a Bélsaccár lakomáján megjelenő rejtélyes kéz által falra írt szöveget és annak dánieli megfejtését vizsgálja. Közismert, hogy Dániel könyve számos olyan motívumot és kifejezést tartalmaz, amelyek a mezopotámiai kulturális hagyományban gyökereznek – utóbbiak azonban a kulturális átvitel során új formát nyertek, új kontextusukban elveszítvén eredeti jelentésüket és jelentőségüket. Ilyesféle „párhuzamok” esetében (inter alia tüzes kemence, oroszlánok verme, translatio imperii visszatérő motívumai) tehát általában nem beszélhetünk konkrét szövegek egymásra hatásáról. A fenti jelenet kapcsán mégis egy közvetlen átvétel, szövegszintű hatás mellett fogok érvelni, bemutatva, hogy Dániel megfejtése nem csupán módszertanát tekintve kapcsolódik szorosan a folyamközi ómen- és kommentár-irodalomhoz, hanem szövegszerű egyezést is mutat az ókori mezopotámiai kanonikus ómen-gyűjtemények és -kommentárok kifejezés-világával.

Lindner Gyula (PTE)
A kétarcú Plutarkhosz – Megjegyzések a politeizmus működéséhez

Boiótia híres szülöttének, a khairóneiai Plutarkhosznak a sokoldalúsága, életművének sokszínűsége a maga teljességében a Moralia cím alatt összegyűjtött, legkülönbözőbb témákat átfogó írásain keresztül ragadható meg igazán. Fontos vetülete ennek az életműnek Plutarkhosz görög/római vallás iránt mutatott egész életén átívelő érdeklődése, amely lehetővé teszi, hogy kora legkülönbözőbb vallási jelenségeit – legyen az kultusz, mítosz vagy az istenek létének legkülönbözőbb aspektusai – és e jelenségekről alkotott véleményét írásaiban végigkövessük. Ha tehát a görög/római vallástörténet szempontjából igen gazdag és tanulságos műveit olvassuk, az életmű egy a politeizmus belső logikája által is generált ellentmondására lehetünk figyelmesek. Olyasvalaki, mint Plutarkhosz, Dionüszosz és Iszisz-misztériumainak valószínű beavatottja, Delphoi papja, aki szűkebb közösségének, Khairóneiának az áldozatain is kétségkívül részt vett, hogyan érvelhet az egyedüli, az időn kívül álló, mozdulatlan, a valódi létezést jelentő, az örökkévaló istenség mellett, ha más helyeken éppen az ősi, atyai hagyomány mellett tör lándzsát? Az előadás erre az ellentmondásra keresi a választ és igyekszik föloldani a kettő között feszülő ellentétet, ennek során pedig a görög politeizmus, a sokistenes kultuszgyakorlat bizonyos alapvető vonásaira, valamint a vallási pluralizmusban létrejövő olykor egymással szembenálló perspektívákra is igyekszik rámutatni.

Helyszín:
PTE Bölcsészettudományi Kar
Vargha Damján Konferenciaterem
Pécs, Ifjúság u. 6.

2016. március 6.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2016. március 18-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
 
Kozák Dániel:
Saguntum mint civitas fidelissima
 
és

Bolonyai Gábor:
Benedictus és szótára

című előadásai.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadások témája:

Kozák Dániel:
Saguntum mint civitas fidelissima

A hispaniai Saguntum városa annak köszönhette hírnevét az ókori Rómában, hogy a második pun háborúban hónapokon át ellenállt Hannibal ostromának, hűségesen kitart­va a rómaiak mellett. Végül azonban győzött az ostromlók túlereje. A város polgárai vagy öngyilkosságba menekültek, vagy Hannibal gyilkoltatta le őket; mégis maradtak túlélők, akik a háborút győztesen befejező Scipio segítségével újraalapították városukat. Előadá­som tárgya tehát a hűséghez a pusztulás árán is ragaszkodó, majd pedig római segítséggel újjászülető Saguntum mint civitas fidelissima története. Nem annak vizsgálata a célom, hogy mi történhetett valójában Saguntumban. Azt igyekszem bemutatni, hogy Saguntum története – hol néhány szóba sűrítve, hol részletesebben kifejtve – milyen változatokban jelenik meg a római kulturális emlékezetről tanúskodó s azt egyúttal alakító irodalmi szövegekben, illetve milyen viszonyt sugallnak e szövegek a Hannibal által elpusztított „régi” és a Scipio segítségével újraalapított „új” Saguntum között.

Bolonyai Gábor:
Benedictus és szótára

A 15. század közepe táján a kereszténység előtti kultúrák iránti érdeklődés megnöveke­désével egyidejűleg folyamatosan nőtt a görögül tanulni vágyók száma is Európa latin nyelvű felében. Aki tehette, Görögországba utazott anyanyelvi környezetbe, vagy Itáliá­ban tartózkodó görög tanárhoz fordult. Akinek egyikre sem volt lehetősége vagy önállóan akarta görögtudását fejleszteni, kénytelen volt különféle nyelvtanulási segédlete­ket igénybe venni. Görög-latin szótárra alapvetően háromféleképpen lehetett ekkoriban szert tenni. Korlátozott számban, de fennmaradt néhány kétnyelvű szótár az ókorból: a Herméneumata (Fordítások) című tankönyvek tematikus szójegyzékei, valamint egy bilinguis szótár, az ún. Pseudo-Kyrillos egyik példánya. Volt, aki egynyelvű szótárak és lexikonok fordításával próbálkozott, és voltak, akik saját olvasmányaik kiszótározott szóanyagát kezdték másokéival egyesíteni és ábécérendbe szedni. Bár hosszú távon ez utóbbi – aprólékos és időigényes – módszer diadalmaskodott, eleinte az ókori kétnyelvű­ség igényeit kiszolgáló szótárak is népszerűek voltak.

A Pseudo-Kyrillos a magyar kutatás érdeklődését is felkeltette az utóbbi évtizedekben, főként azért, mert egyik példányát Janus Pannonius is beszerezte magának. Ez az előadás nem ezzel a példánnyal kíván foglalkozni, hanem egy másikkal, amelyet egy bizonyos Benedictus másolt le. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy beazonosítsa az illető személyét, nyomon kövesse a példány keletkezésének történetét, és ezen keresztül választ adjon arra az általánosabb kérdésre, miért válhatott bizonyos ideig népszerűvé a Pseudo-Kyrillos, és miért veszíthette el később vonzerejét.

 

2016. február 12.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2016. február 19-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
Lakatos Szilvia:
Az etruszko-korinthosi kerámia kontextusa Etruriában a Kr. e. 630 és 550 közötti években
és

Bodnár István:
Bizonyítások és teleologikus magyarázatok Arisztotelésznél

című előadásai.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadások témája:

Lakatos Szilvia:
Az etruszko-korinthosi kerámia kontextusa Etruriában a Kr. e. 630 és 550 közötti években

Korinthosi edények a Kr. e. 7. század elejétől kezdve megtalálhatóak importként Etruriában, ahol a század második felében ezek nyomán megjelent egy helyi kerámiaprodukció. A figurális díszítéssel is ellátott ún. etruszko-korinthosi vázákat a Kr. e. 630 és 550 közötti évtizedekben készítették etruriai műhelyekben. Az etruszk kultúra egyik jellegzetessége a görög világból és a keleti Mediterraneumból érkező különféle minták felvétele és sajátos átalakítása. Az etruszko-korinthosi vázafestészet esetében a korinthosi kerámia jelentette a kiindulópontot, egyszerű imitáció helyett azonban önálló etruszk produkciónak tekinthető. A görög és az etruszk művészethez egyaránt kötődő etruszko-korinthosi kerámia helyzetének pontosabb megértésé­hez érdemes megvizsgálni, hogy milyen kapcsolatban áll a korszak más etruszk műfajaival és az Etruriában elérhető különféle görög importáruk kínálatával. Az előadás erre a kérdésre keres választ az etruszko-korinthosi kerámia formai repertoárjának és a vázák leletkontextusának elemzésével, valamint stilisztikai és ikonográfiai szempontok alapján.

Bodnár István:
Bizonyítások és teleologikus magyarázatok Arisztotelésznél

Nem kérdéses, hogy Arisztotelész természetfilozófiájában a teleologikus megfontolások kulcs­szerepet játszanak: gyakorta találkozunk olyan magyarázatokkal, hogy egy bizonyos élőlény azért rendelkezik egy bizonyos tulajdonsággal, mert ez számára jó, vagy legalábbis más lehetőségek­hez képest a lehető legjobb. Mégis, további vita tárgyát képezheti, hogy ezeket az ún. cél-okokat alkalmazó teleologikus magyarázatokat milyen módon lehet arisztotelészi bizonyító szillogizmu­sok megalkotása során felhasználni.

Előadásomban ezt a kérdéskört a Második Analitikából kiindulva közelítem meg. Az ott, a II. könyv 11. fejezetben előadottak szerint a bizonyító szillogizmusok minden esetben konklúzió­juk okát alkalmazzák a szillogizmus középfogalmának szerepében, és mind a négy arisztotelészi ok alkalmas lehet bizonyítások megalkotására. A cél-okok ilyen felhasználása azonban kilóg a sorból: azon példák, amelyeket Arisztotelész itt említ vagy valójában nem is a cél-okokról, hanem a cél-okságról szólnak, vagy noha utalnak is egy cél-okokat alkalmazó bizonyításra, ezt egy másik, a cél-okként szolgáló állapot vagy entitás létrehozásáért felelős ható okból kiinduló bizonyításra alapozva teszik. Mindkét esetben könnyen az a látszat keletkezhetnék, hogy a cél-okokat alkalmazó bizonyítások nem állnak meg a saját lábukon és valójában további kauzális megfontolások mozgósítására szorulnak.

Ez a látszat azonban csalóka. Leginkább abból táplálkozik, hogy modern okság-fogalmunk kitüntetett helyet biztosít azon okoknak, amelyek az arisztotelészi ható (vagy mozgató) okokhoz állnak közel. Ezzel szemben Arisztotelésznél a négy különböző ok, a négy különböző oksági magyarázat együttesen ad magyarázatot egy entitás, ill. egy tulajdonság meglétére, továbbá ezen okok, ill. oksági magyarázatok nem azonos súlyúak: van olyan oksági típus, amely alapvetőbb más oksági típusoknál. Ezen általánosabb belátásokból kiindulva két irányból térek vissza a Második Analitika szöveghelyének nehézségeihez. Először is Arisztotelész biológiai műveiből hozok néhány példát arra, hogy a cél-okság hogyan szerepel az itteni magyarázatokban, milyen módon kapcsolódik más oksági típusokat alkalmazó magyarázatokhoz, és hogyan lehet ezeket a cél-oksági megfontolásokat bizonyítási formába önteni. Másrészről, a Második Analitika szöve­géhez visszatérve arra hívom fel a figyelmet, hogy a cél-okságra adott itteni példa egyáltalán nem áll távol attól, ahogy a biológiai művekben a különböző oksági típusok egymáshoz kapcsolód­nak, és valójában a Második Analitika többi példájában is találhatunk ezen összefüggésekre utaló jeleket.

2016. január 21.

Konferencia felhívás
XII. MAGYAR ÓKORTUDOMÁNYI KONFERENCIA, DEBRECEN 2016

A XII. Magyar Ókortudományi Konferenciának a Debreceni Egyetem, BTK, Történelmi Intézet, Klasszika-filológiai és Ókortörténeti Tanszéke ad otthont. A konferencia időpontja: 2016. május 26-28. (csütörtök-szombat) lesz, helyszíne pedig a Debreceni Egyetem főépülete (Debrecen, Egyetem tér 1.). A konferencia szervezőbizottságának elnöke Prof. Dr. Gesztelyi Tamás, társelnöke Dr. Forisek Péter tanszékvezető. A szervezőbizottság titkára: Dr. Takács Levente.

A konferenciára jelentkeznihttp://mok12.unideb.hu honlapon, a Jelentkezés menüpont alatt lehet. A jelentkezéshez az előadás / poszter címére és egy rövid ismertetésre is szükség van. A jelentkezéskor az előadó jelöli meg az elektronikus felületen, melyik szekció(k)ba szánja előadását.

A jelentkezés határideje: 2016. február 16.

A konferenciával kapcsolatos kérdéseit a mokdebrecen@hotmail.com e-mail címen várjuk. A konferenciáról minden információt, hírt közzéteszünk a http://mok12.unideb.hu honlapon.

A szervezőbizottság döntésének értelmében a konferenciát egy plenáris előadás nyitja, ill. zárja. A konferencián néhány, nagyobb szekció fog működni az előadók jelentkezésének függvényében. A konferencián – terveink szerint – poszteres bemutatkozásra is lehetőség nyílik.
A szervezőbizottság fenntartja magának a jogot, hogy a beérkező előadásokat (címük és kivonatuk alapján) szekciókba sorolja, egyes előadásokat poszterre javasoljon vagy visszautasítson.

A konferenciára utazás megszervezése és a szállás biztosítása az előadók feladata; a szervezők a honlapon keresztül, információt nyújtanak a lehetőségekről.