KezdőlapEgyébMeghívó – felolvasó ülés (2017. IV. 21.)

2017. április 11.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2017. április 21-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
 
Hasznos Andrea:
Iskolák és scriptoriumok a Berlini Papiruszgyűjteményben
 
és

Vámos Péter:
Fazekasműhelyek az aquincumi katonavárosban

című előadásai.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
A épületének Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
 

Az előadások témája:

Hasznos Andrea:
Iskolák és scriptoriumok a Berlini Papiruszgyűjteményben

A Berlini Papiruszgyűjtemény Németország legjelentősebb gyűjteménye és a világ öt legnagyobb gyűj­te­mé­nye közé tartozik. Több tízezer feliratos papirusz, osztrakon, pergamen, papír kézirat, feliratos textil, fa- és viasztábla található itt. Körülbelül a fele görög, a másik felén az egyiptomi (ezen belül kopt is), arámi, héber, szír, perzsa, latin és arab kéziratok osztoznak. A kopt anyagban papirusz, pergamen, papír kéziratok, kerámia és mészkő osztrakonok is megtalálhatók. A szövegtípusok is igen változatosak: a listáktól, adóelismervényektől és egyszerű magánlevelektől kezdve, a mágikus szövegeken át a szépen díszített biblikus és liturgikus kódex töredékekig mindennel találkozunk. Az úgynevezett „írásgyakor­latok” is szép számban képviseltetik magukat, és érdekes adalékkal szolgálnak a késő-antik, kora-középkori egyiptomi tanulás és művelődés módjairól. Az irodalmi kézirat fragmentumok pedig arra hívják fel újra és újra a figyelmet, hogy milyen fontos a gyűjtemények közötti nemzetközi együtt­mű­kö­dés, kommunikáció és a digitalizáció: egy-egy kódex, amely egykor például Senute Fehér Kolostorának könyvtárát gazdagította, ma a világ két vagy három kontinensén, négy-öt gyűjteményben található szétvá­gott lapok formájában.

Vámos Péter:
Fazekasműhelyek az aquincumi katonavárosban

Aquincumból, a 19. század végén meginduló kutatások óta, számos fazekasműhely részlete került napvilágra. Az ezekről történt összefoglalások és következtetések elsősorban a 20. század első felében felbukkant műhelyek feltárási eredményein alapulnak. Az 1960-as – 80-as években, majd a rendszerváltást követő évtizedekben napvilágot látott újabb műhelyrészletek túlnyomórészt az egykori település­komplexum katonavárosi (canabae) zónájában kerültek elő. Előadásomban, amellett, hogy igyekszem egy teljes aquincumi képet felvázolni, elsősorban a katonaváros fazekasiparára fókuszálok, rávilágítva, mennyiben volt befolyásoló tényező az itt állomásozó hadsereg a műhelyek létesítésében és üzemel­te­té­sé­ben, illetve, hogy milyen szerepe lehetett a helyi kerámiaművesség romanizációjában.


Hozzászólások

Meghívó – felolvasó ülés (2017. IV. 21.) — Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.