2025. február 10.
Meghívó
2025. február 21-én, pénteken 17:00 órakor
felolvasó ülésére, amelynek programja
Kulcsár Valéria:
Szarmaták Nyugaton
és
Tamás Ábel:
Vertikális csalafintaságok
Akrosztichonok és telesztichonok a római költészetben
című előadásai.
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem (A 039)
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
Az előadások témája:
Szarmaták Nyugaton
A szkítákkal közeli, perzsákkal távoli rokon iráni nyelvet beszélő szarmaták az ókorban mintegy ezer évig uralták a kelet-európai sztyeppét. Legnyugatabbi águk a Kr. u. I. században tűnt fel az Alföldön, és egészen a hun expanzióig a Kárpát-medence történetének meghatározó etnikuma volt. Tudunk egy csoportjukról, amelynek nyomai egészen a császárkori Britanniáig vezetnek. Itt római szolgálatban több nemzedékük őrizte meg – legalábbis részben – identitásukat. Ennek – több évtizedes vitát gerjesztő – nyomai fellelhetők az Artúr király mondakörben. A népvándorláskorban a hunokkal, illetve különböző germán népekkel a szarmaták egyik törzse/törzsszövetsége, az alánok bekalandozták Galliát, Hispaniát, hogy azután a vandálokkal együtt Észak-Afrikába eljutva egészen a VI. századig fennálló királyságot alapítsanak.
Tamás Ábel:
Vertikális csalafintaságok
Akrosztichonok és telesztichonok a római költészetben
Az akrosztichonok és telesztichonok keresése mára vezető trend lett a római költészet kutatásában (vö. „A sírkőrablás mára ún. húzóágazat lett”, Petri György: A Dunánál, lábjegyzet), és nem véletlenül. Az előadásban régi és új, jól ismert és általam talált példákon keresztül azt szeretném bemutatni, hogy az akrosztichonokra és telesztichonokra figyelő, vertikális olvasás a római költészet értelmezésének alapvető kérdéseire irányíthatja a figyelmet, a szándékosság/véletlenszerűség problémájától az irodalmi szöveg textuális/vizuális dimenzióján keresztül a felfedező tudomány vs. irodalmi interpretáció kérdésköréig. Meggyőződésem szerint a vertikális olvasással olyan intermundiumok, textuális világok közötti átmeneti zónák tárulnak fel, amelyek éppen azáltal különlegesek, hogy egyszerre részei és nem részei az adott költői szövegnek. A példák sora Catullustól Vergiliuson és Ovidiuson át Lucanusig ível.
https://us02web.zoom.us/j/89481177208?pwd=i5zBT0Ctb9WoMEm3HGayhaHa7lWSt7.1
Meeting ID: 894 8117 7208
