Ókortudományi Társaság

2017. április 11.

Meghívó

Vámos Péter:
Fazekasműhelyek az aquincumi katonavárosban

című előadásai.

Az előadások témája:

A Berlini Papiruszgyűjtemény Németország legjelentősebb gyűjteménye és a világ öt legnagyobb gyűj­te­mé­nye közé tartozik. Több tízezer feliratos papirusz, osztrakon, pergamen, papír kézirat, feliratos textil, fa- és viasztábla található itt. Körülbelül a fele görög, a másik felén az egyiptomi (ezen belül kopt is), arámi, héber, szír, perzsa, latin és arab kéziratok osztoznak. A kopt anyagban papirusz, pergamen, papír kéziratok, kerámia és mészkő osztrakonok is megtalálhatók. A szövegtípusok is igen változatosak: a listáktól, adóelismervényektől és egyszerű magánlevelektől kezdve, a mágikus szövegeken át a szépen díszített biblikus és liturgikus kódex töredékekig mindennel találkozunk. Az úgynevezett „írásgyakor­latok” is szép számban képviseltetik magukat, és érdekes adalékkal szolgálnak a késő-antik, kora-középkori egyiptomi tanulás és művelődés módjairól. Az irodalmi kézirat fragmentumok pedig arra hívják fel újra és újra a figyelmet, hogy milyen fontos a gyűjtemények közötti nemzetközi együtt­mű­kö­dés, kommunikáció és a digitalizáció: egy-egy kódex, amely egykor például Senute Fehér Kolostorának könyvtárát gazdagította, ma a világ két vagy három kontinensén, négy-öt gyűjteményben található szétvá­gott lapok formájában.

Vámos Péter:
Fazekasműhelyek az aquincumi katonavárosban

Aquincumból, a 19. század végén meginduló kutatások óta, számos fazekasműhely részlete került napvilágra. Az ezekről történt összefoglalások és következtetések elsősorban a 20. század első felében felbukkant műhelyek feltárási eredményein alapulnak. Az 1960-as – 80-as években, majd a rendszerváltást követő évtizedekben napvilágot látott újabb műhelyrészletek túlnyomórészt az egykori település­komplexum katonavárosi (canabae) zónájában kerültek elő. Előadásomban, amellett, hogy igyekszem egy teljes aquincumi képet felvázolni, elsősorban a katonaváros fazekasiparára fókuszálok, rávilágítva, mennyiben volt befolyásoló tényező az itt állomásozó hadsereg a műhelyek létesítésében és üzemel­te­té­sé­ben, illetve, hogy milyen szerepe lehetett a helyi kerámiaművesség romanizációjában.

2017. február 8.

Meghívó

Zsidi Paula:
Aquincum – a város és lakói
Új eredmények a római kori város régészeti kutatásai nyomán

című előadásai.

Az előadások témája:

A Vergilus Aeneis-ében szereplő itáliai amazon, Camilla ellenmondásos képet mutat. Egy­részt „szörnyűséges szűz”-nek (horrenda virgo) lesz nevezve, másrészt „Itália ékessége”-ként (decus Italiae) magasztalva. Az előadás célja megoldást keresni erre az ellentmondásra. Ennek érdekében a lándzsának mint a férfilét szimbólumának szerepe Camilla életében képezi vizsgálat tárgyát, másrészt Camilla viszonya lokális környezetéhez, nevezetesen a folyókhoz és az állóvizekhez. A fegyverforgató virgo alakjának mélyebb megértését továbbá Camilla összevetése többek között Vergilius Iuturna virago-jával, valamint Ennius Paluda virago-jával hivatott elősegíteni. A téma egyúttal kiválóan alkal­masnak bizonyul a Vergilius-interpretáció általános módszertani problémáinak konkrét szemléltetésére is.

Zsidi Paula:
Aquincum – a város és lakói
Új eredmények a római kori város régészeti kutatásai nyomán

Aquincum a 19. század óta módszeresen kutatott római város, amelynek topográfiáját és társadalmának képét a korábbi tudományos összefoglalások időről időre megrajzolták. Az előadás az új, régészeti feltárásokból származó eredményeket veszi számba. Ezek egy része a város korábban ismert helyrajzát egészíti ki, teszi részletgazdagabbá. Az ásatások nyomán nyert új adatok egy másik csoportja, elsősorban a temetőfeltárások, pedig bepil­lantást engednek a helyi társadalom eddig kevéssé ismert rétegeibe.

2016. december 11.

Meghívó

(Helyszín változás!)

Krupp József:
A fájdalom visszatérése
Az Aeneis, a nosztalgia és a filológia

című előadásai.

Az előadások témája:

2016 őszén az ELTE kutatócsoportja egy hónapos ásatást folytatott iraki Kurdisztán egyik nagyméretű régészeti lelőhelyén, Grdi Tle telljén. Az előzetes adatok alapján már korábban tudtuk, hogy a hatalmas, közel harminc méter magas domb története legalább tízezer évet fog át, és ezen belül egy jelentős újasszír kori központ maradványait is magába foglalja. A hosszabb távú kutatási program elsődleges célja, hogy megvizsgálja az Újasszír Birodalom e peremterületének adminisztratív központját, illetve megalkossa a térség eddig hiányzó kerámia-kronológiáját.

         Az előadás bemutatja az eddigi eredményeket, megpróbálja Grdi Tle dombját el­helyezni tágabb környezetében, meghatározni a helyzetét az Asszír Birodalmon belül, illetve körvonalazni viszonyát a jelenleg a környező területen folyó ásatások adataival. Emellett röviden tárgyalja azokat a jelentősebb korszakokat, amelyeknek a később feltárt emlékei a térség egyik legfontosabb lelőhelyévé tehetik Grdi Tlét.

Krupp József:
A fájdalom visszatérése
Az Aeneis, a nosztalgia és a filológia

A főleg feliratos formában fennmaradt, és napjainkban is egyre újabb töredékekkel bővülő városi törvények a tágabb értelemben vett római történelem számos aspektusát világítják meg (városi és provinciális közigazgatás, jog, vallás-, gazdaság- és társadalomtörténet stb.). Ennek megfelelően több terület szakemberei használják fel ezeket a forrásokat, az újabb eredmények azonban gyakran nem jelennek meg az e törvényekkel csak másodlagosan foglalkozó kutatók munkáiban. Előadásomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e forráscsoport legfontosabb jellemzőit, és jelezzem – esetenként megoldási javaslattal együtt – a szövegek egészének értelmezését érintő jelentősebb problémákat.

2016. november 14..

Meghívó

Illés Imre Áron:
Római városi törvények – kritikai áttekintés

című előadásai.

Az előadások témája:

Rómában a XII táblás törvény korában és azt követően még több évszázadon át a peres eljárások igen sajátos rend szerint zajlottak le. Ezt az ősi perrendet a források alapján legis actiós eljárásnak szoktuk nevezni. A XX. századi szakirodalom kimutatta, hogy a Kr. u. II. században élt Gaiusnak a legis actio elnevezés eredetére adott mindkét alternatív magyarázata (4, 11) téves. Azt viszont jól látta Gaius (4, 30), hogy a legis actiók szabályait „nimia subtilitas” jellemezte. Az előadás az éles gaiusi kritikából kiindulva igyekszik rámutatni az ősi római perrend irracionális (vagy számunkra annak tűnő) elemeire, foglalkozik továbbá azzal a kérdéssel is, hogy milyen értelemben lehet az archaikus római perjogot liberálisnak nevezni.

Illés Imre Áron:
Római városi törvények – kritikai áttekintés

A főleg feliratos formában fennmaradt, és napjainkban is egyre újabb töredékekkel bővülő városi törvények a tágabb értelemben vett római történelem számos aspektusát világítják meg (városi és provinciális közigazgatás, jog, vallás-, gazdaság- és társadalomtörténet stb.). Ennek megfelelően több terület szakemberei használják fel ezeket a forrásokat, az újabb eredmények azonban gyakran nem jelennek meg az e törvényekkel csak másodlagosan foglalkozó kutatók munkáiban. Előadásomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e forráscsoport legfontosabb jellemzőit, és jelezzem – esetenként megoldási javaslattal együtt – a szövegek egészének értelmezését érintő jelentősebb problémákat.

2016. május 12.

Meghívó

éves rendes közgyűlés (a Társaság latinversenyének eredményhirdetése, beszámolók, a Társaság díjainak átadása, tagdíj)

és

Az előadás témája:

Hogy az Iliász és az Odüsszeia nem kizárólag sötét csataképekből és a hazatérés szörnyű szenvedéseinek leírásából áll, de könnyedebb, a homéroszi derű pillanatai is ott vannak az eposzban, nem új felfedezés. Arisztotelész, az alexandriai filológusok, Zénodotosz és Arisztarkhosz, később Lukianosz, majd nyomdokaikon a klasszika-filológusok sora figyelt fel például a Trójáért tíz éve harcoló sereg vezéreinek ritka, de mégiscsak megélt kacagására, vagy Zeusz mosolyára az Iliászban, vagy Helené kérőinek eszelős nevetésére az Odüsszeiában. Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy a humor legkülönbözőbb fajait – az iróniától a helyzetkomikumon át egészen a viccmesélésig és a szójátékig – mint az eposzok előadásának szerves, tudatosan használt költői eszközét mutassam be. Homérosz abban is a legjobb (Gregory Nagy), hogy színpadának szereplői teljes emberi életet élnek; az eposzban ennek az életnek a tragikus események mellett lépten-nyomon elénk táruló része a vidámság, a nevetés, a humoros pillanatok létrehozása és megélése is.

• * Határozatképtelenség esetén megtartandó esetleges megismételt közgyűlés időpontja 17:45. (az előadás után).