Ókortudományi Társaság

2023. november 30.

Meghívó

című előadásai.

Az előadások témája:

Ritoók Zsigmond Homéros Magyarországon c. könyvében (2019) szemléltetően bemutatta, hogy a Homéros-kutatás története milyen paradigmaváltásokat tükröz. A fejlődés előbb a klasszikus ókorért rajongó humanista „paradigma” megkérdőjelezése, a klasszikus ókor leértékelése irányában haladt. A XVIII. század második felétől a historizmus, majd a XIX. század végétől a strukturalizmus vált meghatározóvá.
Nem meglepő módon a római jogi tradícióra épülő európai jogtudomány fejlődésében is hasonló paradigmaváltások figyelhetők meg. Az antik római jog hasznosságát már a XVI. században, a „klasszika-filológusok” (pl. Guillaume Budé) által erősen inspirált jogi humanista iskola uralma idején, másrészt még Bacon fellépése előtt kétségbe vonta François Hotman Antitribonianus c. munkájában. A XVII. században a római jog helyett a naturalis ratión alapuló természetjog (pl. Grotius), ill. az ún. mos geometricus (pl. Leibniz) vált vonzóvá.
A XVIII. század végétől a jogtudományban is a historizmus lett az uralkodó paradigma. A Savigny nevével fémjelzett történeti jogi iskola uralmának — amely az antik római jog alapulvételét prioritásnak tekintő német jogtudományt uno ictu a nemzetközi élvonalba repítette — a strukturalizmussal összehasonlítható új tendenciák vetettek véget. Az „antihistorikus” korszakváltás jele volt az 1900-ban Párizsban megrendezett első összehasonlító jogi világkongresszus, amelyen még az ex asse római jogászként indult Édouard Lambert is a történeti módszer meghaladása mellett állt ki.

Zsupán Edina:
Plutarchos, Filelfo, Janus.
Műfordítási stratégiák a humanizmus kezdetén

Az itáliai humanizmus első évtizedeiben a latin nyelv megújításának vágya alapvető változást hozott a fordítások esztétikájában. Az ekkor felmerülő kérdések – az eredetihez való közelség/távolság, a hűség mértéke és mibenléte, stiláris vonatkozások – jórészt ma is aktuálisak. A fordítások palettája igen színes, ám egy-egy alkotás árnyalataiban sokszor nehezen kategorizálható, a releváns elemzési szempontok eltérései miatt nehezen kutatható, s még nehezebben sorolható be általános tendenciákba. Támpontot jelenthetnek azok a fordítók, akik elméleti tudatossággal rendelkeztek. Az előadás két jeles humanista, Francesco Filelfo és Janus Pannonius fordítói viselkedését kísérli meg elhelyezni a XV. századi palettán egyazon mű, Plutarchos Regum et imperatorum apophthegmata című gyűjteményének fordítása kapcsán, amelyet mindketten átültettek görögről latinra, s azt próbálja meg demonstrálni, hogy bár mindketten magas szintű irodalmi igényekkel közelítettek a feladathoz, bizonyos pontokon mégis mennyire eltérő elvek vezérelték őket. Ám ennek alapján téves volna hierarchikus rendet felállítani a két szöveg között, ugyanakkor a Janus által követett metódus abban az értelemben mégis figyelemre méltóbb, hogy egyfajta sajátos intertextualitást eredményezett a fordítás és az eredeti között, olyat, amely a Plutarchos-filológia kérdésfelvetései szempontjából is releváns lehet.

2023. október 10.

Meghívó

című előadásai.

Az előadások témája:

Buzna Viktor kifejti disszertációjában, hogy Francesco Gamurrini 1880-ban Arezzóban talált egy kéziratot, amelyet ezen a címen adott ki 1887-ben Rómában: Sancti Hilarii Tractatus de Mysteriis et Hymni; et S. Silviae Aquinatae Peregrinatio ad loca sancta – „Szent Hilarius értekezése a misztériumokról és Himnuszai, és Aquitaniai Szent Silvia zarándoklása a szent helyekre”. Ebben a megcsonkított kódexben maradt fenn Hilariusnak három himnusza, töredékesen. Az elsőt Buzna De Christo genito Deo – „Krisztusról, a nemzett Istenről” címen adta ki disszertációjában; a másodikat De resurrectione carnis – „A test feltámadásáról”, a harmadikat pedig De tentationibus Christi per diabolum – „Krisztus megkísértése az ördög által.” Buzna Viktor nemcsak kiadja ezt a három himnuszt, hanem mindegyik esetében bizonyítja, hogy Hilarius autentikus alkotása. Hogyan teszi ezt? Párhuzamos helyekkel. Hilarius imént felsorolt prózai műveiben található azonos gondolati és szóhasználati egyezésekkel bizonyítja e három himnusz hitelességét. Az első és második himnusz abecedarius, tehát könnyen megállapítható az első himnusz esetében, hogy hány sor hiányzik a végéről; a második himnusz esetében pedig azt, hogy hány sor hiányzik az elejéről. Sajnos a harmadik himnusz nem abecedarius, ezért nem tudjuk pontosan eldönteni, hogy hány sor hiányzik a végéről.
Révay József az Egyetemes Philologiai Közlöny 1912-es számában közölt recenziójában így ír Buzna művéről: „A kérdés irodalmát jól ismeri és ügyesen használja fel. Helyes kritikai érzékkel mutat rá egyes szerzők tévedéseire. … Buzna belső okok alapján az arezzói kézirat mindhárom hymnusát Hilariusénak tartja. Összeveti a hymnusok stílusbeli sajátosságait Hilarius egyéb műveivel és számos rokon, sőt egyező helyet sikerül kimutatnia. Hosszadalmas és részletes bizonyítása után sem merném Hilarius szerzőségét a 2. és a 3. himnuszra nézve is kétségtelen bizonyossággal is állítani. Kutatásai a szerzőséget nem bizonyították be végérvényesen, de nagyon valószínűvé tették.”
Poitiers-i Hilarius Magyarországon. A második himnusz értelmezése című előadásomban azokra a kérdésekre kívánok válaszolni, amelyeket Buzna Viktor, Révay József és más kutatók felvetettek.

Illés Imre Áron:
Legationes municipales – A városi közösségek
követküldési gyakorlata a principatus idején

Az előadásom célja, hogy bemutassa a római császár és az alattvalók közötti kapcsolattartás egyik legfontosabb elemét, a helyi közösségek követküldési gyakorlatát. E követségek célpontja az uralkodó mellett a helytartó vagy akár egy magánember (patronus) is lehetett. Az előadás során külön hangsúlyt helyezek arra, hogy megpróbáljam szinkronba hozni a különböző korszakokból és területekről ránk maradt különböző típusú források ellentmondásait, és ezáltal felvázoljam azokat az alapvető elveket, amelyek mentén a városok követküldési gyakorlata működött a principatus idején – röviden kitérve a köztársaságkori előzményekre és a késő császárkori forrásokra is.

2023. április 11.

Meghívó

című előadásai.

Az előadások témája:

Előadásom kiindulópontja, hogy a Prótevangéliumot a korábbi kutatás félreismeri. Α Prótevangélium ugyanis nem evangélium, még kevésbé gyermekségtörténet, és ismeretlen, de magasan képzett szerzőjét nem naiv jámborsági igény vezette (ideértve a mariológiát). Igazából apokrifnek is csak jobb híján lehet tartani. A hagyományos képpel szemben egyre több kritika merül fel. Azzal járulok hozzá az újraértékeléshez, hogy megmutatom, hogy a Prótevangélium narratív teológia egy bibliai cento formájában. A hitelességet sugárzó retori A Kr. e. 5. századtól kezdve bukkannak fel olyan átoktáblák és/vagy viaszbabák, amelyeket kis ólomkoporsóba vagy ólomkapszulába zártak. A legkorábbiakat a Fekete-tenger medencéjéből és Athénból ismerjük, a legtöbbet pedig Rómából. Az viszont csak egy hadrumetumi kapszulára jellemző, hogy az átokszövegen kívül az átok felírására szolgáló bronz stylust is belezárták. A stylus sokáig lappangott, de néhány hete újra megtalálták.ka második rétege összetett teológiai programot képvisel, ami a korabeli kereszténység vitáinak és alternatíváinak hátterében válik világossá. A Prótevangélium részben a hellénisztikus (Kelszosz), részben a korabeli zsidó (Toldot Jesu) kritikákkal, de elsősorban a markionita illetve más, rivális keresztény, illetve gnosztikus teológiai iskolákkal (ebioniták, borboriták) szemben jelenít meg olyan teologémákat ellen-narratívájában, amiket a nagyegyház a magáénak fog elismerni. Az eredetileg (feltehetően) „Mária születése”, vagy csak „Jakab könyveként” ismert második századi művecskét szinte minden aspektusból újra kell értelmezni.

Draskóczy Eszter:
A látomás mint irodalmi műfaj: fejlődéstörténet és tipológiák
(Dante Komédiájának ókori és középkori forrásaiból)

A Dantisztika immár százötven éves, ám még mindig általánosan elfogadott konklúzió nélküli vitája, hogy a középkori látomásirodalom egyes fennmaradt szövegei tekinthetők-e a Komédia közvetlen forrásainak. Szemben azokkal a klasszikus szövegekkel, amelyeket Dante folyton idéz és megnevez, a középkori pokol-víziók egy olyan, sok évszázad alatt keletkezett, rendkívül szerteágazó, ugyanakkor egymáshoz sok ponton csatlakozó szövegbokrok erdeje, amit nagyon nehéz szisztematikusan kutatni a következők miatt: egyrészt ezek a történetek elsősorban szóban terjedtek, és amelyek közülük írásban ma is olvashatók, több nyelven, több változatban maradtak fenn.
A klasszikusokkal szemben a középkori látomásos szövegeket rendszerint nem direkt forrásként használja, hasznosítja a Komédia szerzője, hanem egyrészt strukturális modellként, másrészt pedig egy nagy túlvilági toposztárként tekinthetett rájuk, ahonnan számtalan mintát és példát talált a pokol földrajzára; lakóinak, az ördögöknek, szörnyeknek, valamint az itt bűnhődő lelkek megjelenítésére; a bűnök és a büntetések fajtáira; az utazóból kiváltott reakciókra, az utazó és vezetője között lezajló párbeszédekre; továbbá azokra a tipikus helyzetekre, próbákra, amelyek az utazót várják a pokoljárás során.
Előadásomban az általam vizsgált szövegkorpusz alapján (a Szent Pál apostol látomásától a Thurkillus víziójáig) igyekszem felrajzolni a látomásirodalom fejlődéstörténetének egy lehetséges ívét és tipológiáit, azokat a jegyeket keresve, amelyek a dantei Komédia szempontjából meghatározónak bizonyultak.

2023. február 7.

Meghívó

című előadásai.

Az előadások témája:

A Kancsókról elnevezett Dionysos-ünnepet tavasz legelején tartották Athénban az Anthestéria (Virágünnep) második napján. Az ünnep egyik fő eseményét a borivó verseny jelentette, ahol a versenyzőknek egy kancsónyi (kb. 3,2 liter) bort kellett a lehető leggyorsabban meginniuk. Az eseményen valamilyen formában gyerekek is részt vettek; ezt bizonyítja az a kb. 360 darab kis méretű kancsó, amelyen virággal megkoszorúzott kancsók társaságában láthatók gyerekek különféle jelenetek részeként. Néhány ránk maradt szövegre is támaszkodva egyesek azt feltételezik, hogy a Kancsóünnep a háromévesek rituális és társadalmi integrálásában játszott szerepet: a kisgyermekkor küszöbét elérő gyermek az első kancsó bor elfogyasztásával erősítette meg helyét a közösségen belül – immár mint a polisz „óvodáskorú” tagja. Az ábrázolások közel egyharmadán azonban jóval fiatalabb gyerekek jelennek meg, csupán kúszni-mászni tudó csecsemők, akik legfeljebb szemükkel méregetik a kancsókat. Az ellentmondásra többféle magyarázat is született a kutatásban. Egyesek szerint a kancsóknak ez a típusa hároméves kor előtt elhunyt gyermekek számára készült, temetési ajándékul, az életükből kimaradt esemény utólagos pótlására. Egy másik magyarázat szerint a csecsemők egyfajta ellenpontként kerültek a vázákra: ők alkotják a beavatásra még éretlen, járni nem tudó gyermekek csoportját a háromévesekkel szemben. Végül vannak, akik szerint a csecsemőábrázolások csak lazán kötődnek az ünnephez, a gyerek-motívum variációjaként jöttek létre, az ünnep rituális tartalmához azonban nincs közük. Az előadás egy új megközelítésből igyekszik megvizsgálni a kancsókon látható gyermekábrázolásokat, és ez alapján mutat rá az ünnepnek, az ünnepelt istennek, valamint a korabeli Athén gyermekszemléletének egy eddig rejtve maradt vonására.

Pesthy Monika:
Önkéntes vértanúság: hőstett vagy öngyilkosság?

A kereszténység, mint tudjuk, szigorúan tiltja az öngyilkosság minden formáját, ezzel szemben az egyházban jelenleg is tisztelt korai vértanúk jó része olyan módon halt meg, amelyet ma már öngyilkosságnak tekintenénk. Ezt a kikényszerített mártírhalált nevezi a modern kutatás „önkéntes vértanúságnak”. Az előadás először megpróbálja értelmezni a fogalmat, majd megvizsgálja, hogyan jelenik meg (elsősorban a narratíva szintjén) az önkéntes vértanúság 1. a Konstantin előtti időszakban; 2. a 4. századi egyházatyáknál; 3. Ágoston után.

2022. december 14.

Meghívó

című előadásai.

Az előadások témája:

A brigetiói legiotábor hazánk egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye, ennek ellenére a szisztematikus kutatása – a többi pannoniai legiotáborral ellentétben – az utóbbi évekig egyáltalán nem indult meg. 2017 óta egy komplex, rendszeres kutatási program keretében vizsgáljuk a tábor topográfiáját, időrendjét, építészeti problémáit. A fel- használt módszerek a hagyományos feltárásokon kívül különböző geofizikai kutatásokat, távérzékelési módokat, modellezéseket is magukba foglalnak. A különböző kutatási módszertanok ötvözésével az elmúlt néhány évben sikerült a tábor alapításával, kronológiájával és épületeivel kapcsolatban számos rendkívül fontos új felfedezést tenni, valamint a korábbi kutatás főleg hiányos adatokon alapuló számos toposszerű elméletét megcáfolni. A jelen előadás bemutatja az elmúlt évek főbb eredményeit, köztük az épületet, ahol nagy valószínűséggel I. Valentinianus meghalt, a tavaly felfedezett nagy fürdőt, ami az aquincumi Thermae Maioresszal vetekszik méretében és jelentőségében, a geofizikai mérések alapján rekonstruálható táboralaprajzot, valamint a fent említett kronológiai és topográfiai kérdéseket és a rájuk adható válaszokat egyaránt.

Szovák Kornél:
A filológus esete az Aranybullával

A 2022. esztendő köztudottan az Aranybulla kibocsátásának 800. évfordulója, az év során számos kiadvány és konferencia emlékezett meg róla. Kevesebb figyelmet kapott a közbeszédben az a tény, hogy az Aranybulla név megújításai révén valójában több szövegredakciót takar (1231, 1267), továbbá hogy a dokumentum nyelvénél fogva egy olyan tudományterület vizsgálati illetékességébe is tartozik, amely alapvetően antik szövegek értelmezésének és jobb megértésének céljából született. Noha a nevezetes kiváltságlevél nyelve a diplomatikában megszokott középlatin, annak is ún. skolasztikus változata, műfajából eredő formulás sajátossága valamint rövid terjedelme okán alapvetően latin filológusok nem vagy csak ritkán vették kézbe, és vizsgálták latin szövegként. Volt azonban eset, hogy jó nevű latinista tett javaslatot a szöveg értelmezésére avagy éppenséggel a megromlott értelem helyreállítására. Nem elhanyagolható tény ugyanakkor, hogy egy effajta normatív szövegnek is van hagyományozódástörténete, és ez maga is számos tanulsággal jár az értelmezést illetően. Hogy milyen következtetések vonhatók le az Aranybulla hagyományozódástörténetéből, és hogy meddig terjed a filológus illetékessége: ezekre a kérdésekre keresi a választ az előadás.

Találkozás:
15.50-kor a Múzeum főbejáratánál a fogadótérben, ahonnan együtt megyünk át az ülés helyszínére. Kérjük, vegyék figyelembe, hogy késés esetén a csatlakozás lehetősége nem biztosított!