2017. november 30.
» (Határidő: 2017. január 15.) «
Pályázati felhívás
Az Ókortudományi Társaság Elnöksége
» (Határidő: 2017. január 15.) «
» (Határidő: 2017. január 15.) «
2016. november 14..
Meghívó
2016. november 18-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
Lege agere
Irracionalizmus és liberalizmus az archaikus kori római perjogban
Illés Imre Áron:
Római városi törvények – kritikai áttekintés
című előadásai.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
Az előadások témája:
Lege agere
Irracionalizmus és liberalizmus az archaikus kori római perjogban
Rómában a XII táblás törvény korában és azt követően még több évszázadon át a peres eljárások igen sajátos rend szerint zajlottak le. Ezt az ősi perrendet a források alapján legis actiós eljárásnak szoktuk nevezni. A XX. századi szakirodalom kimutatta, hogy a Kr. u. II. században élt Gaiusnak a legis actio elnevezés eredetére adott mindkét alternatív magyarázata (4, 11) téves. Azt viszont jól látta Gaius (4, 30), hogy a legis actiók szabályait „nimia subtilitas” jellemezte. Az előadás az éles gaiusi kritikából kiindulva igyekszik rámutatni az ősi római perrend irracionális (vagy számunkra annak tűnő) elemeire, foglalkozik továbbá azzal a kérdéssel is, hogy milyen értelemben lehet az archaikus római perjogot liberálisnak nevezni.
Illés Imre Áron:
Római városi törvények – kritikai áttekintés
A főleg feliratos formában fennmaradt, és napjainkban is egyre újabb töredékekkel bővülő városi törvények a tágabb értelemben vett római történelem számos aspektusát világítják meg (városi és provinciális közigazgatás, jog, vallás-, gazdaság- és társadalomtörténet stb.). Ennek megfelelően több terület szakemberei használják fel ezeket a forrásokat, az újabb eredmények azonban gyakran nem jelennek meg az e törvényekkel csak másodlagosan foglalkozó kutatók munkáiban. Előadásomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e forráscsoport legfontosabb jellemzőit, és jelezzem – esetenként megoldási javaslattal együtt – a szövegek egészének értelmezését érintő jelentősebb problémákat.
2016. október 17.
Meghívó
2016. október 21-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
A thébai óbirodalmi sírokról újra
Unisz-anh újonnan feltárt mocsári vadászat festménye és Szeni-iqer életrajzi szövege
Geréby György:
A korai kereszténység politikai teológiájának problémái
című előadásai.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
Az előadások témája:
A thébai óbirodalmi sírokról újra
Unisz-anh újonnan feltárt mocsári vadászat festménye és Szeni-iqer életrajzi szövege
A thébai temetők legrégebbi, az Óbirodalom korára datálható díszített sírjai közül négyet ismerünk. Kettő feltárása az utóbbi években folytatódott, és újabb festmények és feliratok egészítik ki eddigi ismereteinket a korszak helyi előkelőségekről. Unisz-anh sírjában (TT 413) most egy nagyméretű festmény-együttest is megismerhettünk, melyen mocsári vadászatot és mezőgazdasági jeleneteket ábrázoltak, Szeni-iqer sziklasírjában (TT 185) pedig az önéletrajzi szöveg restaurálása már lehetővé teszi a szöveg értelmezését
Geréby György:
A korai kereszténység politikai teológiájának problémái
A korai kereszténység és a hellénisztikus világ konfliktusát Tertullianus nyomán Athén és Jeruzsálem ellentéteként szokás jellemezni. Legalább ekkora ellentét feszül azonban Róma („Babilon”) és Jeruzsálem között is. A principátussal lényegében egyidős kereszténység azonnal konfliktusba kerül a kései antikvitás nemcsak vallási vagy etikai, hanem politikai ideológiájával is, mint „az oikoumené felforgatói” (ApCsel 17:6). Az „isten országának” alternatív békefogalma közvetlenül vonja kétségbe a principátusnak az ara pacisszal szimbolizálható politikai legitimációját. A konfliktus külső története a számos vitás pont ellenére elég jól ismert, ugyanakkor a fogalmi alapok mélyebb és szisztematikusabb elemzése csak újabban kapott figyelmet. Az előadás azt vizsgálja, hogy a korai kereszténység nyelvének terminológikus elemzése (mint a „királyság”, „császárság”, a „nép” és a „népek”, a „béke”) milyen problémákat vet fel az új politikai világkép megértésében. Az új normatív világképben a birodalom kétféle értelmezést kaphat: az egyik az „alkalmazkodó” (Lk 2:1; Mt 22:15-22; ill. Róm 13), illetve a másik „szeparatista” (János Jelenései). Az oikoumenikus birodalom értelmezhető a Gondviselés műveként a de vocatione omnium gentium illetve a katekhon felől tekintve (mint Melitónál, Tertullianusnál és Órigenésznél), de értelmezhető a Sátán (a Kísértő / a Felforgató) legfőbb eszközének is (mint Máténál, Hippolütosznál, Ágostonnál és Elvirai Gergelynél).
2016. május 12.
Meghívó
2016. május 20-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
közgyűlésére* és felolvasó ülésére, amelynek programja
éves rendes közgyűlés (a Társaság latinversenyének eredményhirdetése, beszámolók, a Társaság díjainak átadása, tagdíj)
és
Homérosz humora
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
Az előadás témája:
Homérosz humora
Hogy az Iliász és az Odüsszeia nem kizárólag sötét csataképekből és a hazatérés szörnyű szenvedéseinek leírásából áll, de könnyedebb, a homéroszi derű pillanatai is ott vannak az eposzban, nem új felfedezés. Arisztotelész, az alexandriai filológusok, Zénodotosz és Arisztarkhosz, később Lukianosz, majd nyomdokaikon a klasszika-filológusok sora figyelt fel például a Trójáért tíz éve harcoló sereg vezéreinek ritka, de mégiscsak megélt kacagására, vagy Zeusz mosolyára az Iliászban, vagy Helené kérőinek eszelős nevetésére az Odüsszeiában. Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy a humor legkülönbözőbb fajait – az iróniától a helyzetkomikumon át egészen a viccmesélésig és a szójátékig – mint az eposzok előadásának szerves, tudatosan használt költői eszközét mutassam be. Homérosz abban is a legjobb (Gregory Nagy), hogy színpadának szereplői teljes emberi életet élnek; az eposzban ennek az életnek a tragikus események mellett lépten-nyomon elénk táruló része a vidámság, a nevetés, a humoros pillanatok létrehozása és megélése is.
- * Határozatképtelenség esetén megtartandó esetleges megismételt közgyűlés időpontja 17:45. (az előadás után).
2016. április 11.
Meghívó
2016. április 15-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
A római jellem filológiája
Kató Péter:
Ünnep és üzenet
Megfigyelések a rituálék kommunikációs funkciójáról a hellénisztikus világban
című előadásai.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
Az előadások témája:
A római jellem filológiája
A római mitológia, annak meghatározása, általános jellemzése (sőt a puszta létének kérdése) az egyik legtöbb vitára alkalmat nyújtó téma az ókortudományban. Ez az előadás arra keresi a választ, hogy hogyan alakulhatott ki és hogyan működhet a római témájú történetek közmondásos, és a szakértőket néha egészen radikális következtetésekre csábító egységessége; hogy milyen további rétegeik rejtőzhetnek emögött; illetve hogy mit kezd ezzel a rétegességgel a római mítosz legfontosabb közvetítő közege, az Augustus-kori irodalom. A kutatás során megfigyelt jelenségek az előadásban Brutus, Coriolanus és Camillus történetein keresztül kerülnek bemutatásra (különös tekintettel azok liviusi elbeszélésére), elméleti háttérként pedig olyan modern módszerek használata (és persze kritikája) is célravezetőnek tűnik, mint Roland Barthes szövegelmélete, a világirodalom kutatásában használt ún. distant reading, vagy épp Joseph Campbell híres és vitatott monomítosz-elmélete.
Kató Péter:
Ünnep és üzenet
Megfigyelések a rituálék kommunikációs funkciójáról a hellénisztikus világban
A kommunikáció fogalma központi szerepet játszik a rituálék elméleti megközelítéseiben. Az ókori mediterrán kultúrákban az istenekkel és az emberekkel folytatott kommunikáció szempontjából a leghatékonyabb rituálékat az ünnepségeken hajtották végre. Ez a téma különösen jól tanulmányozható a hellénisztikus kori ünnepségekről fenmaradt bőséges irodalmi és feliratos forrásanyag alapján. Míg a kutatás érdeklődésének középpontjában eddig elsősorban az ünnepségek által hordozott üzenetek álltak, ebben az előadásban arra a kérdésre koncentrálok, hogy milyen módon és kik számára közvetítették az ünnepségek ezeket az üzeneteket? Milyen stratégiákat alkalmaztak a hellénisztikus uralkodók, polisok és hadvezérek arra, hogy növeljék az ünnepeken keresztül folytatott kommunikáció hatékonyságát, biztosítsák a megfelelő célközönség elérését és az ünnepek által hordozandó üzenetek helyes megértését? Az előadásban bemutatott forrásokból kiviláglik, hogy a hellénisztikus kori ünnepek kialakításánál a kommunikációs szempontok fontos szerepet játszottak, amelyek nélkül a korabeli vallás és az ünnepek fejlődése nem érthető meg. Az előadás végén azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy a hellénisztikus kor mely sajátosságai okozhatták az ünnepek kommunikációs funkcióinak előtérbe kerülését.
2016. április 2.
Meghívó
az Ókortudományi Társaság Pécsi Tagozatának
2016. április 6-án szerdán 15.30 órakor kezdődő
ülésére, mely a Pécsi Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar Ókor-délután rendezvényének záró eseménye lesz:
Esztári Réka (PTE, ELTE)
Írás a falon: Dániel 5, 25 a mezopotámiai ómen-irodalom tükrében
A tanulmány Vér Ádámmal (ELTE) közösen készült.
Az előadás Dániel könyve egyik híres jelenetének kulcsmotívumait, a Bélsaccár lakomáján megjelenő rejtélyes kéz által falra írt szöveget és annak dánieli megfejtését vizsgálja. Közismert, hogy Dániel könyve számos olyan motívumot és kifejezést tartalmaz, amelyek a mezopotámiai kulturális hagyományban gyökereznek – utóbbiak azonban a kulturális átvitel során új formát nyertek, új kontextusukban elveszítvén eredeti jelentésüket és jelentőségüket. Ilyesféle „párhuzamok” esetében (inter alia tüzes kemence, oroszlánok verme, translatio imperii visszatérő motívumai) tehát általában nem beszélhetünk konkrét szövegek egymásra hatásáról. A fenti jelenet kapcsán mégis egy közvetlen átvétel, szövegszintű hatás mellett fogok érvelni, bemutatva, hogy Dániel megfejtése nem csupán módszertanát tekintve kapcsolódik szorosan a folyamközi ómen- és kommentár-irodalomhoz, hanem szövegszerű egyezést is mutat az ókori mezopotámiai kanonikus ómen-gyűjtemények és -kommentárok kifejezés-világával.
Lindner Gyula (PTE)
A kétarcú Plutarkhosz – Megjegyzések a politeizmus működéséhez
Boiótia híres szülöttének, a khairóneiai Plutarkhosznak a sokoldalúsága, életművének sokszínűsége a maga teljességében a Moralia cím alatt összegyűjtött, legkülönbözőbb témákat átfogó írásain keresztül ragadható meg igazán. Fontos vetülete ennek az életműnek Plutarkhosz görög/római vallás iránt mutatott egész életén átívelő érdeklődése, amely lehetővé teszi, hogy kora legkülönbözőbb vallási jelenségeit – legyen az kultusz, mítosz vagy az istenek létének legkülönbözőbb aspektusai – és e jelenségekről alkotott véleményét írásaiban végigkövessük. Ha tehát a görög/római vallástörténet szempontjából igen gazdag és tanulságos műveit olvassuk, az életmű egy a politeizmus belső logikája által is generált ellentmondására lehetünk figyelmesek. Olyasvalaki, mint Plutarkhosz, Dionüszosz és Iszisz-misztériumainak valószínű beavatottja, Delphoi papja, aki szűkebb közösségének, Khairóneiának az áldozatain is kétségkívül részt vett, hogyan érvelhet az egyedüli, az időn kívül álló, mozdulatlan, a valódi létezést jelentő, az örökkévaló istenség mellett, ha más helyeken éppen az ősi, atyai hagyomány mellett tör lándzsát? Az előadás erre az ellentmondásra keresi a választ és igyekszik föloldani a kettő között feszülő ellentétet, ennek során pedig a görög politeizmus, a sokistenes kultuszgyakorlat bizonyos alapvető vonásaira, valamint a vallási pluralizmusban létrejövő olykor egymással szembenálló perspektívákra is igyekszik rámutatni.
Helyszín:
PTE Bölcsészettudományi Kar
Vargha Damján Konferenciaterem
Pécs, Ifjúság u. 6.
2016. március 6.
Meghívó
2016. március 18-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
Saguntum mint civitas fidelissima
Bolonyai Gábor:
Benedictus és szótára
című előadásai.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
Az előadások témája:
Saguntum mint civitas fidelissima
A hispaniai Saguntum városa annak köszönhette hírnevét az ókori Rómában, hogy a második pun háborúban hónapokon át ellenállt Hannibal ostromának, hűségesen kitartva a rómaiak mellett. Végül azonban győzött az ostromlók túlereje. A város polgárai vagy öngyilkosságba menekültek, vagy Hannibal gyilkoltatta le őket; mégis maradtak túlélők, akik a háborút győztesen befejező Scipio segítségével újraalapították városukat. Előadásom tárgya tehát a hűséghez a pusztulás árán is ragaszkodó, majd pedig római segítséggel újjászülető Saguntum mint civitas fidelissima története. Nem annak vizsgálata a célom, hogy mi történhetett valójában Saguntumban. Azt igyekszem bemutatni, hogy Saguntum története – hol néhány szóba sűrítve, hol részletesebben kifejtve – milyen változatokban jelenik meg a római kulturális emlékezetről tanúskodó s azt egyúttal alakító irodalmi szövegekben, illetve milyen viszonyt sugallnak e szövegek a Hannibal által elpusztított „régi” és a Scipio segítségével újraalapított „új” Saguntum között.
Bolonyai Gábor:
Benedictus és szótára
A 15. század közepe táján a kereszténység előtti kultúrák iránti érdeklődés megnövekedésével egyidejűleg folyamatosan nőtt a görögül tanulni vágyók száma is Európa latin nyelvű felében. Aki tehette, Görögországba utazott anyanyelvi környezetbe, vagy Itáliában tartózkodó görög tanárhoz fordult. Akinek egyikre sem volt lehetősége vagy önállóan akarta görögtudását fejleszteni, kénytelen volt különféle nyelvtanulási segédleteket igénybe venni. Görög-latin szótárra alapvetően háromféleképpen lehetett ekkoriban szert tenni. Korlátozott számban, de fennmaradt néhány kétnyelvű szótár az ókorból: a Herméneumata (Fordítások) című tankönyvek tematikus szójegyzékei, valamint egy bilinguis szótár, az ún. Pseudo-Kyrillos egyik példánya. Volt, aki egynyelvű szótárak és lexikonok fordításával próbálkozott, és voltak, akik saját olvasmányaik kiszótározott szóanyagát kezdték másokéival egyesíteni és ábécérendbe szedni. Bár hosszú távon ez utóbbi – aprólékos és időigényes – módszer diadalmaskodott, eleinte az ókori kétnyelvűség igényeit kiszolgáló szótárak is népszerűek voltak.
A Pseudo-Kyrillos a magyar kutatás érdeklődését is felkeltette az utóbbi évtizedekben, főként azért, mert egyik példányát Janus Pannonius is beszerezte magának. Ez az előadás nem ezzel a példánnyal kíván foglalkozni, hanem egy másikkal, amelyet egy bizonyos Benedictus másolt le. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy beazonosítsa az illető személyét, nyomon kövesse a példány keletkezésének történetét, és ezen keresztül választ adjon arra az általánosabb kérdésre, miért válhatott bizonyos ideig népszerűvé a Pseudo-Kyrillos, és miért veszíthette el később vonzerejét.
2016. február 12.
Meghívó
2016. február 19-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja
Az etruszko-korinthosi kerámia kontextusa Etruriában a Kr. e. 630 és 550 közötti években
Bodnár István:
Bizonyítások és teleologikus magyarázatok Arisztotelésznél
című előadásai.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint
Az előadások témája:
Az etruszko-korinthosi kerámia kontextusa Etruriában a Kr. e. 630 és 550 közötti években
Korinthosi edények a Kr. e. 7. század elejétől kezdve megtalálhatóak importként Etruriában, ahol a század második felében ezek nyomán megjelent egy helyi kerámiaprodukció. A figurális díszítéssel is ellátott ún. etruszko-korinthosi vázákat a Kr. e. 630 és 550 közötti évtizedekben készítették etruriai műhelyekben. Az etruszk kultúra egyik jellegzetessége a görög világból és a keleti Mediterraneumból érkező különféle minták felvétele és sajátos átalakítása. Az etruszko-korinthosi vázafestészet esetében a korinthosi kerámia jelentette a kiindulópontot, egyszerű imitáció helyett azonban önálló etruszk produkciónak tekinthető. A görög és az etruszk művészethez egyaránt kötődő etruszko-korinthosi kerámia helyzetének pontosabb megértéséhez érdemes megvizsgálni, hogy milyen kapcsolatban áll a korszak más etruszk műfajaival és az Etruriában elérhető különféle görög importáruk kínálatával. Az előadás erre a kérdésre keres választ az etruszko-korinthosi kerámia formai repertoárjának és a vázák leletkontextusának elemzésével, valamint stilisztikai és ikonográfiai szempontok alapján.
Bodnár István:
Bizonyítások és teleologikus magyarázatok Arisztotelésznél
Nem kérdéses, hogy Arisztotelész természetfilozófiájában a teleologikus megfontolások kulcsszerepet játszanak: gyakorta találkozunk olyan magyarázatokkal, hogy egy bizonyos élőlény azért rendelkezik egy bizonyos tulajdonsággal, mert ez számára jó, vagy legalábbis más lehetőségekhez képest a lehető legjobb. Mégis, további vita tárgyát képezheti, hogy ezeket az ún. cél-okokat alkalmazó teleologikus magyarázatokat milyen módon lehet arisztotelészi bizonyító szillogizmusok megalkotása során felhasználni.
Előadásomban ezt a kérdéskört a Második Analitikából kiindulva közelítem meg. Az ott, a II. könyv 11. fejezetben előadottak szerint a bizonyító szillogizmusok minden esetben konklúziójuk okát alkalmazzák a szillogizmus középfogalmának szerepében, és mind a négy arisztotelészi ok alkalmas lehet bizonyítások megalkotására. A cél-okok ilyen felhasználása azonban kilóg a sorból: azon példák, amelyeket Arisztotelész itt említ vagy valójában nem is a cél-okokról, hanem a cél-okságról szólnak, vagy noha utalnak is egy cél-okokat alkalmazó bizonyításra, ezt egy másik, a cél-okként szolgáló állapot vagy entitás létrehozásáért felelős ható okból kiinduló bizonyításra alapozva teszik. Mindkét esetben könnyen az a látszat keletkezhetnék, hogy a cél-okokat alkalmazó bizonyítások nem állnak meg a saját lábukon és valójában további kauzális megfontolások mozgósítására szorulnak.
Ez a látszat azonban csalóka. Leginkább abból táplálkozik, hogy modern okság-fogalmunk kitüntetett helyet biztosít azon okoknak, amelyek az arisztotelészi ható (vagy mozgató) okokhoz állnak közel. Ezzel szemben Arisztotelésznél a négy különböző ok, a négy különböző oksági magyarázat együttesen ad magyarázatot egy entitás, ill. egy tulajdonság meglétére, továbbá ezen okok, ill. oksági magyarázatok nem azonos súlyúak: van olyan oksági típus, amely alapvetőbb más oksági típusoknál. Ezen általánosabb belátásokból kiindulva két irányból térek vissza a Második Analitika szöveghelyének nehézségeihez. Először is Arisztotelész biológiai műveiből hozok néhány példát arra, hogy a cél-okság hogyan szerepel az itteni magyarázatokban, milyen módon kapcsolódik más oksági típusokat alkalmazó magyarázatokhoz, és hogyan lehet ezeket a cél-oksági megfontolásokat bizonyítási formába önteni. Másrészről, a Második Analitika szövegéhez visszatérve arra hívom fel a figyelmet, hogy a cél-okságra adott itteni példa egyáltalán nem áll távol attól, ahogy a biológiai művekben a különböző oksági típusok egymáshoz kapcsolódnak, és valójában a Második Analitika többi példájában is találhatunk ezen összefüggésekre utaló jeleket.
2016. január 21.
A XII. Magyar Ókortudományi Konferenciának a Debreceni Egyetem, BTK, Történelmi Intézet, Klasszika-filológiai és Ókortörténeti Tanszéke ad otthont. A konferencia időpontja: 2016. május 26-28. (csütörtök-szombat) lesz, helyszíne pedig a Debreceni Egyetem főépülete (Debrecen, Egyetem tér 1.). A konferencia szervezőbizottságának elnöke Prof. Dr. Gesztelyi Tamás, társelnöke Dr. Forisek Péter tanszékvezető. A szervezőbizottság titkára: Dr. Takács Levente.
A konferenciára jelentkezni a http://mok12.unideb.hu
A jelentkezés határideje: 2016. február 16.
A konferenciával kapcsolatos kérdéseit a mokdebrecen@hotmail.com e-
A szervezőbizottság döntésének értelmében a konferenciát egy plenáris előadás nyitja, ill. zárja. A konferencián néhány, nagyobb szekció fog működni az előadók jelentkezésének függvényében. A konferencián – terveink szerint – poszteres bemutatkozásra is lehetőség nyílik.
A szervezőbizottság fenntartja magának a jogot, hogy a beérkező előadásokat (címük és kivonatuk alapján) szekciókba sorolja, egyes előadásokat poszterre javasoljon vagy visszautasítson.
A konferenciára utazás megszervezése és a szállás biztosítása az előadók feladata; a szervezők a honlapon keresztül, információt nyújtanak a lehetőségekről.
2016. január 13.
» (Határidő: 2016. március 18.) «
Az Ókortudományi Társaság pályázatot ír ki 40 perces, ókortudományi témájú előadások megírására.
A bíráló bizottság az ókortudomány bármely ágában írt pályamunkát elfogad, mely egy történeti, filológiai, vagy nyelvészeti etc. problémát elméleti szempontból vagy esettanulmányként vizsgál. A pályázaton minden érdeklődő részt vehet, aki 2016. április 1-ig nem tölti be a 40. életévét és még nem nyert első díjat e pályázat korábbi kiírásaiban.
A pályázat beadásának határideje: 2016. március 18. (postabélyegző dátuma)
Az előadások szóban elmondandó része nem haladhatja meg a 20 ezer karaktert (szóközzel együtt). Az előadások szövegét három nyomtatott példányban és elektronikusan (Word és pdf-formátumban egyaránt) kell eljuttatni a következő címekre:
Egyiptológiai Tanszék
ELTE BTK, Budapest
Múzeum krt. 4/B
H-1088
okortudomanyi.tarsasag@gmail.com
A nyomtatott példányokhoz a pályázóknak csatolni kell egy lapot nevükkel, telefonszámukkal és email címükkel.
Az előadásokat előzetesen az Ókortudományi Társaság elnöke, főtitkára és titkára, valamint felkért anoním bírálók fogják elbírálni. Az anoním bírálatokat a pályázat eredményhirdetése után a pályázók megtekinthetik. A bíráló bizottság a három legjobbnak tartott előadás szerzőjét felkéri előadásuk megtartására a Társaság áprilisi felolvasó ülésén. A bíráló bizottság április első péntekéig értesíti a három legjobbnak tartott előadás szerzőit.
Az első helyezettet az Elnökség jelenlevő tagjai és felkért bírálók választják ki a felolvasó ülés végén titkos szavazással, az előadásokat 1–10-ig terjedő pontokkal értékelve. A Társaság jelenlévő tagjai szintén szavaznak, szavazataik átlaga hozzáadódik az elnökségi tagok és a felkért bírálók által adott pontszámokhoz. Díjazásban csak a legjobbnak ítélt előadás részesül.
- díj: bruttó 50 ezer Ft
A díj átadására a Társaság májusi közgyűlésén kerül sor. A bíráló bizottság a helyezetlen, de jónak tartott előadások szerzőit is felkérheti előadásuk felolvasására a Társaság következő évadjának felolvasó ülésein.
A pályázat elbírálásának szempontjai:
A pályázat célja magas színvonalú, önálló problémafelvetésről tanúskodó, és érdekes tudományos előadások megírásának ösztönzése. A bíráló bizottság az előadás tartalma mellett értékelésében figyelembe kívánja venni, hogy az előadás érvelése, felépítése mennyiben segíti vagy hátráltatja a szóbeli előadás követését és megértését, akár olyanok számára is, akiknek az ókortudomány más ága a szűkebb szakterülete. Előnyt élveznek továbbá azok az előadások melyek témájuk feldolgozásában tekintetbe veszik a társadalomtudomány más ágainak újabb eredményeit is.
Budapest, 2016. január 13.
Az Ókortudományi Társaság Elnöksége