Ókortudományi Társaság

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság 2022. február 18-án, pénteken 17.00 órakor
kezdődő felolvasóülésére, amelynek programja:

Tar Ibolya
A Catullus-corpus gerince: c. 63 és 64

A c. 63 és 64 jelentőségüket tekintve a Catullus-corpus középpontjában állnak: a két műben a kötet szinte valamennyi témája felbukkan. Az egymásmellettiség kapcsán felmerül a műfaji kérdés: a c. 64 vitán felül epyllion, ellentétben a c. 63-ról szóló felfogásokkal. Érvelésük szerint az Attis-vers is epyllion. Számszerűen, ha nem is hajszálpontosan, ez a költemény áll a corpus tényleges középpontjában: előtte 1160, utána 1097 sor, s a töredékességet beleszámítva a számok talán jobban kiegyenlítik egymást. Abból a már bizonyítottnak tekinthető tételből kiindulva, hogy a corpus ebben a formában tudatos catullusi szerkesztés eredménye, a c. 63-nak különleges jelentőséget tulajdoníthatunk: a mítosz kezelésében (egybevetve Kallimachosszal és a c. 64-el), a feltételezhető irodalmi és történeti háttér áttűnésében (egybevetve ugyancsak a c. 64-el), a magán- és közszféra együttes jelenlétében, a versmérték különlegesen szuggesztív erejében. Végkövetkeztetésként elmondható, hogy a c. 63 a „catullusi forradalom” legeklatánsabb példája.

Kiss Farkas Gábor
Klasszikus szövegek iskolai értelmezői közösségei a 16. század kezdetén

Az ókori klasszikus szövegek iskolai magyarázatáról számos 16. század eleji szövegemlék tanúskodik mind Közép-Európában, mind Magyarországon. A 16. századi értelmezői közösségek vizsgálata során a korábbi kutatás viszonylag kevés figyelmet szentelt ennek a területnek, pedig ezeknek a magyarázatoknak az alapos vizsgálata nem csak a kommentátor/tanár szövegértelmezői praxisáról nyújt fontos információkat, hanem az iskolai értelmezői közösségek (elsősorban az egyetemi artes-kurzusok) működésébe is betekintést nyújt. Előadásomban több klasszikus és neolatin szövegemlék 1500–1525 közti iskolai kommentárjának segítségével mutatom be ennek a recepciós közegnek a működését, és materiális emlékeit.

Helyszín:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Ókortudományi Társaság

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság 2022. január 21-én, pénteken 17.00 órakor
kezdődő felolvasóülésére, amelynek programja:

Jasper Kata
Szöveg, tér és idő – az intertextualitás néhány aspektusa
az óegyiptomi halotti szövegekben

Az előadás során az óegyiptomi halotti szövegek kutatásának aktuális kérdéseit mutatom be általánosan és konkrét példákon keresztül. Az utóbbi két évtizedben számos tanulmány hívta fel a figyelmet az olyan „címkék” szabta határok átjárhatóságára, mint „Piramisszövegek”, „Koporsószövegek” vagy „Halottak könyve”. A kategorizálás említett problémakörén túl mára maga a „halotti irodalom” kifejezés sem tekinthető minden esetben legitimnek. A sírfelszerelés számos elemén vagy a sír falán található szövegek legnagyobb része ugyanis evilági és sok esetben profán kontextusból ered, azok túlvilági kivetüléseinek tekinthető. Ezek a halotti kontextusból ismert szövegek egy nyitott és folyamatosan fejlődő rendszer részei voltak, a szöveges programokat pedig temetkezésről temetkezésre egyéni szempontok és témakörök alapján állították össze.

Az előadás második részében konkrét példákon keresztül mutatom be a különböző halotti szövegek közti viszony komplexitását és az alkalmazásuk mögötti átgondolt struktúrát. Vizsgálom a szó szerinti és tartalmi átvétel kérdését, a szövegek tartalma, funkciója és térbeli elhelyezkedése közötti kapcsolatot, valamint a regionális trendek és adott korszakban adott társadalmi csoportok számára „divatos” szövegek témakörét.

Visy Zsolt
Az énlaki castellum és Dacia keleti limese

Dacia keleti határvonalának 13 éve kezdett légirégészeti kutatásai az utóbbi években tervásatással bővültek, amely mind az énlaki castellum és vicus topográfiai kutatásához, mind pedig a tartomány keleti határvonalának pontos meghatározásához fontos új adatokkal szolgáltak. A különböző megfigyelések, leletek és feliratok a tábor építéstörténetét több pontos finomítják, pontosítják. Az új eredmények alapján a daciai római erődök kőbe való átépítésének idejét az eddig elfogadottnál korábbra kell tenni.

Az újabb kutatási eredmények szerint a Kárpátok délkeleti sarkában lévő castellumok egy része nem a tartomány területén, hanem azon kívül, a hegyszorosokon áthaladó utak biztosítására épült. Mivel ez a megfigyelés lényegesen módosítja a tartomány keleti határvonalát, ennek következményeként újra kell gondolni Dacia védelmi rendszerét.

Helyszín:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Ókortudományi Társaság

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság 2021. december 17-én, pénteken 17.00 órakor
kezdődő felolvasóülésére, amelynek programja:

Dezső Tamás – Kalla Gábor:

Az Újasszír Birodalom (Kr.e. 9-7. sz.) keleti határvidéke
Az ELTE Kurdisztáni Régészeti Expedíciójának ásatása 2021-ben Grd-i Tle lelőhelyén

Az ELTE Kurdisztáni Régészeti Expediciója pandémia miatt egy év kihagyás után 2021-ben folytatta Grd-i Tle lelőhelyének régészeti kutatását. Ebben az előadásban kizárólag az újasszír korszak leletenyagára és annak összefüggéseire koncentrálunk. A rendkívül sikeres két hónapos ásatási kampány során számos újabb bizonyítéka került elő, hogy ez a település az Újasszír Birodalom egy fontos helyi igazgatási központja lehetett. Sikerült azonosítani a ma 30 méter magas domb szélén az újasszír kori citadella falának két korszakát, és egy közvetlenül hozzá kapcsolódó épületet, valószínűleg egy palotát.

Ennek az omladékrétegében került elő az évad egyik legkiemelkedőbb lelete, egy ékírásos lista személynevekkel. A szöveg 19 bēl āli -t említ, akik az asszír hódítás előttről származó helyi társadalmak csúcsán álló személyek voltak, és akiknek befolyása a közigazgatásban a keleti területek birodalomba való tagozódása után is megmaradt. További fontos lelet egy nagyjából 4,5 kg-os kacsa alakú súly, amit szintén az asszír birodalmi adminisztratív rendszer használt, a bevételek elszámolására.

A domb alsó részén tovább folytattuk a nagyméretű újasszír kori lakóház feltárását, melybe szinte beékelődött egy kisebb kéthelyiséges ház is. Az ásatás során az építészeti részletek mellett a két háztartás egykori működésének igen sok részletét sikerült feltárni, kerek kenyérsütő kemencéket (tennūr), boltozatos kemencéket, őrlőköveket és mozsarakat, földbe süllyesztett nagy tárolóedényeket, valamint különböző ipari tevékenységek maradványait. Emellett az épületen belül temetkezések és ékszerek is előkerültek. Itt a legkiemelkedőbb lelet egy újabb, immár második pecséthenger volt, ami sok egyéb adat mellett megerősítette, hogy egy asszír hivatalnok háztartásáról lehet szó.

Uhrman Iván:

Philón? A politikus?

Erwin G. Goodenough a jelenkori szakirodalom nagy tévedésének minősítette, hogy elvont, csak metafizikai kérdésekkel bíbelődő, gyakorlati érzelmekről vagy érdekekről tanúságot nem tevő férfinak állították be azt az alexandriai Philónt, aki pedig sikeres politikus volt, hiszen az alexandriai zsidók Rómába, Caligulához küldött követségének vezetőjeként elérte a lehetetlent: némi, legalább minimális toleranciát a zsidók irányában. A jelen előadás ezt a megközelítést igyekszik a forrásokkal szembesíteni, és ennek alapján megállapítani, indokolt-e ilyen szellemben átértékelnünk a Philónról őrzött hagyományos képet.

Helyszín:

ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem

Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Ókortudományi Társaság

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság Szegedi Tagozata
és az SZTE Ókortörténeti Tanszéke

tisztelettel meghívja

T. Szabó Csaba
SZTE Vallástudományi Tanszék

Iam pridem Syrus in Tiberim defluxit Orontes:
az ún. keleti kultuszok kérdése a principatus korában

című előadására

2021. november 24. 14-15.30
SZTE BTK Kristó-terem
Szeged, Egyetem u. 2. 3. emelet

Ókortudományi Társaság

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság 2021. november 19-én, pénteken 17.00 órakor
kezdődő felolvasóülésére, amelynek programja:

Vér Ádám:

A király „barátai”
A qurbūtu szerepe az Asszír Birodalom adminisztrációjában

Az Újasszír Birodalom (Kr. e. 911‒612) hivatali hierarchiájában az uralkodó és a tartományi helytartók között helyezkedtek el az udvari főméltóságok, melyek közül négy tisztséghez az átlagos asszír tartománynál nagyobb és katonailag erősebb provincia kapcsolódott, bár hivatali hatáskörük az egész birodalom területére kiterjedt. Az udvari főméltóságok vala­melyikének irányításával a tartományi helytartók sok esetben a király személyes részvétele nélkül vezettek hadjáratokat, ilyen­kor testületként gyakoroltak hatalmat, magukat „nagyok”-nak (rabûti) nevezték, és közösen tettek jelentést a királynak is ‒ illetve amint azt az előadásban láthatjuk, adott esetben testületként szálltak szembe a királyi utasítással.

A Kr. e. VII. század második harmadára az Asszír Birodalom közel hetven tartománnyal ren­del­ke­zett, ezek élén a király által kinevezett helytartók (bēl pāhiti) álltak. A tartományon belüli adminiszt­rá­ció oly’ mértékben volt azonos az asszír hadsereg adminisztrációjával, hogy inkább csak az egyes tisztségek „katonai” vagy „civil” hangsúlyáról beszélhetünk, semmint e két ág tiszta szét­vá­lasz­tá­sá­ról.

Az Asszír Birodalom adminisztratív és katonai vezetése  főhivatalnokokkal és helytar­tók­kal, valamint a helyetteseikkel számolva  tehát egy kb. 160 fős elit kezében össz­pon­to­sult, és ugyanők kezelték a tartományokban fekvő királyi birtokok jövedel­mét is, ezáltal jelentős politikai és gazdasági befolyásra tévén szert, mely adott esetben a királyi hatalom korlátját képezhette.

Feltehetően éppen ennek elkerülése érdekében az asszír adminisztrációs struktúra egyik lényeges elemének tekinthető, hogy az uralkodó személyes küldöttjei (qurbūtu) útján a rend­szer bármelyik szintjén beavatkozhatott, s ez lehetőséget teremtett számára, hogy „személyes” jelen­létével ellen­súlyozza a „nagyok” által birtokolt roppant hatalmat.

Előadásomban a személyes küldöttek intézményét és szerepét vizsgálom az Asszír Birodalom adminisztratív szövegeinek forrásbázisán, s egy ásatási kontextusból előkerült mag­ánar­chívum segítségével megkísérlem felvázolni a qurbūtu-k társadalmi és gazdasági helyzetét.

Ferenczi Attila:

Az interpretáció hatalma
Valerius Flaccus ellentmondásai

Valerius Flaccus Argonautica című eposza befejezetlen mű. Befejezetlensége nemcsak abban mutatkozik meg, hogy az elbeszélő nem vezeti el a cselekményt az előre feltételezhető végpontig, hanem talán abban is, hogy a történet számos pontján ellentmondásokba ütközik a figyelmes olvasó. Ezeknek az ellentmondásoknak az értelmezése nem jelentett tehát különösebb kihívást a történeti biografikus megközelítés számára; különösen nem, ha következtetéseit ráadásul alátámaszthatta a mű esztétikai értékéről szóló kicsit sem hízelgő nézetekkel. Az előadás arról szól, mi történik, ha ezeket az ellentmondásokat mégis másként kezeljük, és nem vonjuk ki őket az értelmezés hatóköréből.

Helyszín:

ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem

Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Ókortudományi Társaság

2021. október 12.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2021. október 22-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja

Hegyi W. György:
Romulus, Remus és a latinok
Ikerség és Identitás a római hagyományban

és

Kendeffy Gábor:
Közösségiség – cinkosság. Vagy vagy és?
Egy motívum Szent Ágoston etikai és politikai gondolkodásában

című előadásai.

Helye:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, földszint

Az előadások témája:

Hegyi W. György:
Romulus, Remus és a latinok
Ikerség és Identitás a római hagyományban

Egy jó eredettörténet alkalmas arra, hogy az adott közösség történelmének és identitásának szempontjából fontos kérdéseket megjelenítse, vagy legalábbis az azokról szóló diskurzus számára kiindulópontot nyújtson. Továbbá a jó eredettörténet ismérve az inherens sokoldalúság és a variálhatóság, csak így lehet képes az emlékező közösséget foglalkoztató – és az idővel folyamatosan változó – témák közül egyszerre többet is összekapcsolni a kezdetekkel. Mindez nem független az ezeket a történeteket jellemző enigmatikusságtól: magyarázatra szorulnak, a közösség értelmezése teszi újra és újra teljessé őket. Romulus és Remus mítosza is ilyen történet, és legfontosabb elemei, az ikerség, valamint a testvérgyilkosság számos kérdés, számos a rómaiakra jellemző kettősség eredőjeként szolgált. Az előadás Latium és Róma korai történelmének néhány fontos, a latinok és rómaiak viszonyát tárgyaló epizódját vizsgálja, hogy számba vegye azokat a narratív elemeket, amelyekkel egymáshoz, illetve az origóhoz, az ikrek történetéhez kapcsolódnak. Ezek a kapcsolatok minden bizonnyal nem véletlenszerűek, és vizsgálatuk hozzájárulhat a római emlékezet és az annalista történetírás működéséneknek pontosabb meg értéséhez.

Kendeffy Gábor:
Közösségiség – cinkosság. Vagy vagy és?
Egy motívum Szent Ágoston etikai és politikai gondolkodásában

Előadásomban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a hippói püspök felfogása szerint a bűnbeesett ember életében a közösségiség és a cinkosság gyakran együtt jár, összefonódik egymással. Ez a gondolat Ágoston etikai-politikai gondolkodásának több területén is kifejeződik. Van, amikor egy bűntársi kapcsolaton belül a közösségiség megvalósulásának tökéletlen és torz, vagy éppen álságos módjára esik a nagyobb hangsúly. Ezt fogjuk látni, amikor a körtelopásról szóló híres történetet elemezzük a Vallomások II. könyvéből. Máskor viszont maga az a tény kap reflektorfényt, sőt bizonyos mértékig pozitív megvilágítást, hogy a közösségiség valamennyire mégiscsak érvényesül egy egyébként elítélendő cselekvéssoron belül. Ezt az utóbbi megközelítést érhetjük tetten például a Teremt és könyvének szószerinti értelmezésének és az Isten városának a bűnbeesés-történetet meglehetős empátiával értelmező helyein: jóllehet Ádám bűnének legbensőbb gyökere a kevélység volt, hiszen az emberrel való közösségét az Istennel való közösség elé helyezte, bűnét mégis mint szerető férj követte el, akit a szeretetkapcsolat (amicitia) és a közösségiség (societas) Istentől kapott elve (is) vezetett. Ugyanezt a felfogást példázza a Mi ért jó a házasság? című írásnak már-már a relativizmusig árnyalt töprengése a házasságtörés nem egyformán elítélendő fokozatairól. Ágoston több művében is hangsúlyozza, hogy maga a bűnösök polgársága, a Sátán városa (civitas Diaboli) is egy közösség (societas), amely szervezettségével, kohéziójával fonák és tökéletlen módon, de a közösségalkotás isteni tervét tükrözi. Közösségiség és cinkosság olyannyira összefonódik egymással az egyházatya megítélése szerint, hogy néhány írásában egyenesen azt állítja: cinkosnak lenni olykor kifejezetten kötelező – például a keresztény házasságon belül a hitben erősebb házastársnak a kevésbé önmegtartóztató féllel szemben. Tehát sokszor csak a rossz révén vagy a rosszhoz alkalmazkodva tehetünk jót. Cselekedeteinknek ez a drámai kétértelműsége az első bűn pillanatában vette kezdetét, és a bűnbeesés óta az emberi állapot része.

Ókortudományi Társaság

2021. október 1.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság Szegedi Tagozata valamint
az SZTE Ókortörténeti Tanszéke


tisztelettel meghívja Önt

2021. október 4-én, hétfőn 14:00 órára

Beszédes József
 régész, Aquincumi Múzeum

Katonai infrastruktúra a római kori Pannoniában

című előadására.

Az előadás időpontja: 2021. október 4. 14 óra
Helyszíne: SZTE BTK, Kristó-terem
Szeged, Egyetem u. 2. III. emelet

Ókortudományi Társaság

2021. szeptember 24.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság Debreceni Tagozata valamint
a Debreceni Egyetem Klasszika-filológiai és Ókortörténeti Tanszéke


tisztelettel meghívja Önt

2021. szeptember 30-án, csütörtökön 12:00 órára

Kató Péter:
Vagyon és hatalom a hellénisztikus Kóson

című előadására.

Az előadás időpontja: 2021. szeptember 30. 12 óra
Helyszíne: Debreceni Egyetem, főépület, 406-os terem

Ókortudományi Társaság

2021. szeptember 8.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2021. szeptember 17-én pénteken du. 5:00 órakor tartandó
közgyűlésére* és felolvasó ülésére, amelynek programja

a Társaság díjainak átadása, tisztújítás,

illetve

Adamik Béla:
A latin nyelv dialektológiai helyzete a késő császárkori és kora középkori Itáliában a feliratok tükrében

című előadása.

Helye:
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Kari Tanácsterme
Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az előadás témája:

Adamik Béla:
A latin nyelv dialektológiai helyzete a késő császárkori és kora középkori Itáliában a feliratok tükrében

Az előadás Herman József egyik úttörő (2000-ben megjelent) tanulmányát kiindulópontnak tekintve és a Császárkori latin feliratok számítógépes nyelvtörténeti adatbázisának lehetőségeit és eszközrendszerét felhasználva kísérletet tesz az itáliai latinság nyelvföldrajzi, dialektológiai jellegzetességeinek leírására, megragadására a késő császárkori és kora középkori (4-7. századi) feliratos anyag alapján, a fonológia területére szorítkozva. Egy mássalhangzói és egy magánhangzói jelenség – a szóvégi ‑s eltűnése és az e-i, illetve o-u fúzió – képezi a tárgyát e vizsgálatnak, amelynek célja, hogy kideríthetővé váljon: vajon e változások latin területi megoszlása előre jelzi-e, megelőlegezi-e az olasz dialektusokon belül, illetve az olasz és szárd dialektusok között megfigyelhető jellegzetes területi különbségeket, ti. hogy az adott olasz és szárd dialektus-területen az adott változás bekövetkezett-e vagy sem? Az előadás megmutatja, hogy a feltett kérdésre alapvetően pozitív válasz adható és hogy viszonylag nagy biztonsággal megadható mindkét tárgyalt jelenség területileg meghatározott bekövetkeztének az ideje is.

    • * Határozatképtelenség esetén megtartandó esetleges megismételt közgyűlés időpontja 17:45 (az előadás után), amely a megjelent tagtársak számarányától függetlenül határozatképes.

Ókortudományi Társaság

2020. november 14.

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság
2020. november 20-án pénteken du. 5:00 órakor tartandó
felolvasó ülésére, amelynek programja

Bajnok Dániel:
Démosthenés, a bűnbak
Chairóneia emlékezete a Ktésiphón elleni beszédben

és

Kozák Dániel:
A bőség és zavarai
A copia a serviusi Vergilius-kommentárokban

című előadásai.

A felolvasóülést online közvetítjük egy Zoom meeting keretében.
https://us02web.zoom.us/j/87042189072?pwd=L05ybWlWNmhHeU5TcTl1RmdDUERDUT09


Meeting ID: 870 4218 9072
Passcode: okor

—————————————-

Az előadások témája:

Bajnok Dániel:
Démosthenés, a bűnbak
Chairóneia emlékezete a Ktésiphón elleni beszédben

Aischinés közismerten súlyos veresége a Koszorú-perben (330) megnehezíti, hogy úgy olvassuk az ott elmondott, Ktésiphón ellen címen ránk maradt szónoklatát (amely valójában Démosthenés ellen szól), mint egy győzelem reményében fogalmazott, meggyőző vádbeszédet. Pedig a szónok minden bizonnyal bízott a sikerben, és érvelésének van egy mindeddig talán kevéssé vizsgált oldala: a chairóneiai csata (338) közvetlen előzményeinek és következményeinek narratívája. A per bírái számára e meghatározó közelmúltbeli esemény „tálalása” kulcsfontosságú lehetett a végeredmény szempontjából, ezért Aischinés úgy próbálta beállítani ellenfelét, mint a katasztrófa egyedüli okozóját, aki a jelen minden bajáért felelős. Vádjának erejét növelhette, hogy az athéniak korábban is hajlamosak voltak a bűnbakkeresésre sorstragédiáik után. Aischinés azonban talán elkövetett egy emlékezetpolitikai hibát, amely – Démosthenés híres védőbeszédétől függetlenül – csökkentette érveinek súlyát.

Kozák Dániel:
A bőség és zavarai
A copia a serviusi Vergilius-kommentárokban /p>

A kommentár műfaja iránti megújult klasszika-filológiai érdeklődés egyik első dokumentumának tekinthető konferenciakötet (Commentaries – Kommentare, szerk. G. Most, Heidelberg, 1999) rövid, mintegy zárszóként szolgáló tanulmányában Hans Ulrich Gumbrecht a copia, vagyis bőség jelenségét állította a középpontba. A kommentátor feladata Gumbrecht szavaival élve „teleírni a margót”: körülbástyázni a szöveget a lehető legtöbb olyan információval, mely segítheti annak primér megértését és tágabb értelemben vett interpretációját. E kommentár-modellből az is következik, hogy a kommentátor szerepfelfogásának vizsgálatában a mennyiség (a tényleges terjedelem csakúgy, mint a mennyiség retorikája) legalább annyira fontos, mint a minőség. Előadásomban két késő antik kommentárt vizsgálok a copia jelensége felől közelítve: Servius kommentárját Vergilius Aeneiséhez, illetve ennek kibővített, „Servius Danielis”, illetve „Servius auctus” néven ismert változatát. Tárgyalni fogom a copiával kapcsolatba hozható kifejezések eltérő gyakoriságú és eltérő kontextusban való felbukkanását a bevezetőben és az egyes szöveghelyekhez fűzött jegyzetekben, valamint néhány kiválasztott megjegyzés példáján keresztül igyekszem bemutatni a copia retorikájának megnyilvánulását a serviusi kommentár-korpuszban.