Ókortudományi Társaság

2018. február 9.

Meghívó

Grüll Tibor:
Orbem terrarum subicere
Világbirodalmi törekvések és földrajzi ismeretek az ókori Rómában

című előadásai.

Az előadások témája:

Taras (Tarentum) archaikus és klasszikus kori életének egyik legfontosabb régészeti emlékanyaga a város szentélyeiben felajánlott fogadalmi terrakotta-szobrocskák sok ezer darabos sorozata. Ennek az emlékanyagnak a szisztematikus áttekintése során figyeltem fel egy olyan formai csoportra, amely a Kr. e. V. század első felében válhatott népszerűvé a tarentumiak körében, és szoríthatta ki a korábban használt, késő archaikus stílusú alkotásokat. Másképpen fogalmazva: ennek a csoportnak a megjelenése mintha egyértelmű és végleges ízlésváltozás dokumentuma lenne a dél-itáliai poliszban. Az új művészi formanyelv gyökereit keresve arra a megállapításra jutottam, hogy annak legközelebbi rokonai Aiginához kötődnek. Ez annál érdekesebb, mivel az írott források (elsősorban Pausanias) tanúsága szerint a Kr. e. VI. század vége és a Kr. e. V. század közepe között Aigina kiemelkedő jelentőségű szobrászati hagyomány hazája volt – ennek az irodalmilag jól dokumentált művészeti hagyománynak az azonosítása a fennmaradt régészeti emlékanyagban azonban máig is megoldatlan problémát jelent. A korszakkal foglalkozó kutatók egy része magát a lehetőséget is elutasítja, hogy formai alapon felismerhető volna a híres „aiginai iskola”. Szintén Pausanias tudósítása szerint azonban a tarentumiak valamikor a klasszikus kor hajnalán, talán a Kr. e. 460-as évtizedben, nagyszabású győzelmi emléket állítottak Delphoiban – amelynek alkotója a legnevesebb aiginai szobrász, Onatas volt.

Grüll Tibor:
Orbem terrarum subicere
Világbirodalmi törekvések és földrajzi ismeretek az ókori Rómában

A mai térképekre pillantva nehéz megértenünk, miként állíthatta Augustus a Res gestae első mondatában, hogy „az egész földkerekséget a római nép uralma alá vetette”. Az első római hódítók az Eratosthenés-féle világtérképre hagyatkoztak, amikor Pompeiustól kezdve Caesaron át Augustusig az egész oikumenére kiterjedő birodalomról álmodoztak. Csakhogy a diplomácia, a hódítások és főképp a kereskedelem révén egyre újabb és újabb adatok váltak ismertté az oikumené valós kiterjedéséről. Ez már az első században is feszegette az eratosthenési világképet, de a második század derekán működő Ptolemaios világtérképe nyomán már végleg szakítani kellett az orbis terrarum = orbis Romanus elképzeléssel.

2017. december 9.

Meghívó

Heidl György:
Szerelmesek az alvilágban

című előadásai.

Az előadások témája:

A 2015/16-os ásatási idény során az ELTE egyiptomi expedíciója egy Ptolemaiosz-kori családi temetkezést tárt fel a thébai -400- sz. sírban. Ahogy az a sírfelszerelés felirataiból kiderül, a család két tagja, Teosz (Dzsedher) és Petenephotész (Padinoferhotep) egy jószerivel ismeretlen thébai kultusz szolgálatában állt a karnaki Honszu-templomban, ahol a szent majmok gondozásáért feleltek, valamint a kapcsolódó körlet templomi személyzetének felügyeletét látták el. A kultusz teológiai hátterének és történetének rekonstruálásán túl az előadás Teosz pályaívének megrajzolására vállalkozik.

Heidl György:
Szerelmesek az alvilágban
Világbirodalmi törekvések és földrajzi ismeretek az ókori Rómában

Az előadás tárgya két 4. századi, római síremlék. Az egyik a különféle misztériumvallásokba beavatott Paulina és Praetextatus híres sírfelirata, a másik egy nem kevésbé híres, szépen faragott keresztény szarkofág, amely házaspár számára készült. Mit üzennek ezek az emlékek férfiről és nőről, szerelemről, házasságról, életről, halálról?

2017. november 10.

Meghívó

Lautner Péter:
Aphrodísziaszi Alexandrosz:
A fátum mint ismeretelméleti és etikai probléma

című előadásai.

Az előadások témája:

A hellénisztikus és római kori Egyiptom sajátságos emlékcsoportját alkotják azok a kisméretű, sötét színű kőből faragott tálkák, amelyek belsejét istenalakok reliefdíszes ábrázolása tölti ki. Alapvetően az egyiptomi újév időszakához, az újévi ünnepekhez és mítoszokhoz kapcsolódnak, díszítésükben az egyiptomi mellett a görög-római kultúra szerepe is egyformán hangsúlyos. Néhány ikonográfiai típus elemzésén keresztül azt vizsgálom, hogy a két vizuális hagyomány együttes jelenléte hogyan gazdagította azt a repertoárt, amellyel a tálkák készítői a darabok középpontjában álló gondolatkört, a megújulás évenkénti ciklusát kifejezésre juttathatták, és az ábrázolások kétnyelvű olvasata hogyan segíti az egyes darabok értelmezését.

Lautner Péter:
Aphrodísziaszi Alexandrosz: A fátum mint ismeretelméleti és etikai probléma

A dolgozat három problémára koncentrál Alexandrosz elméletében: /1/ miként kötődik az ἐφ᾽ ἡμῖν („rajtunk áll”) definíciója azokhoz a jellembéli állapotokhoz, amelyek ismeretet foglalnak magukba, /2/ mennyiben szabja meg a cselekvést a jellem és /3/ milyen jellegű ismeret vagy tudás az, amely az ilyen cselekvést lehetővé teszi. Ez utóbbi probléma felveti az kérdést, hogy Alexandrosz mennyire tartja érdemesnek kognitív és érzelmi állapotok szétválasztását, illetve átvisz minket a jellemért való felelősség kérdéséhez.

2017. szeptember 27.

Meghívó

Az előadás témája:

A Tankönyvkiadó mintegy húsz évvel ezelőt jelentete meg Tegyey Imre és M. Nagy Ilona Latin nyelvtanát. A könyvben foglalt nyelvi leírások egy része eltért a korábban szokásos megközelítéstől, és nem győzte meg a kollégák egy részét a változtatás szükségességéről és indokoltságáról. Húsz év eltelte után a vitatott kérdések jó részét még mindig bizonytalanság veszi körül, pedig olyan alapvető részeiről van szó a latin nyelvtannak, amivel mindannyian találkozunk mindennapi munkánk során. Az előadás ezekről a kérdésekről szól, és bemutatja a mai nyelvészet álláspontját velük kapcsolatban. Az előadást követő beszélgetésen lehetőség nyílik arra, hogy megvitassuk a reformok és a tankönyvek problémáit.

2017. április 11.

Meghívó

Vámos Péter:
Fazekasműhelyek az aquincumi katonavárosban

című előadásai.

Az előadások témája:

A Berlini Papiruszgyűjtemény Németország legjelentősebb gyűjteménye és a világ öt legnagyobb gyűj­te­mé­nye közé tartozik. Több tízezer feliratos papirusz, osztrakon, pergamen, papír kézirat, feliratos textil, fa- és viasztábla található itt. Körülbelül a fele görög, a másik felén az egyiptomi (ezen belül kopt is), arámi, héber, szír, perzsa, latin és arab kéziratok osztoznak. A kopt anyagban papirusz, pergamen, papír kéziratok, kerámia és mészkő osztrakonok is megtalálhatók. A szövegtípusok is igen változatosak: a listáktól, adóelismervényektől és egyszerű magánlevelektől kezdve, a mágikus szövegeken át a szépen díszített biblikus és liturgikus kódex töredékekig mindennel találkozunk. Az úgynevezett „írásgyakor­latok” is szép számban képviseltetik magukat, és érdekes adalékkal szolgálnak a késő-antik, kora-középkori egyiptomi tanulás és művelődés módjairól. Az irodalmi kézirat fragmentumok pedig arra hívják fel újra és újra a figyelmet, hogy milyen fontos a gyűjtemények közötti nemzetközi együtt­mű­kö­dés, kommunikáció és a digitalizáció: egy-egy kódex, amely egykor például Senute Fehér Kolostorának könyvtárát gazdagította, ma a világ két vagy három kontinensén, négy-öt gyűjteményben található szétvá­gott lapok formájában.

Vámos Péter:
Fazekasműhelyek az aquincumi katonavárosban

Aquincumból, a 19. század végén meginduló kutatások óta, számos fazekasműhely részlete került napvilágra. Az ezekről történt összefoglalások és következtetések elsősorban a 20. század első felében felbukkant műhelyek feltárási eredményein alapulnak. Az 1960-as – 80-as években, majd a rendszerváltást követő évtizedekben napvilágot látott újabb műhelyrészletek túlnyomórészt az egykori település­komplexum katonavárosi (canabae) zónájában kerültek elő. Előadásomban, amellett, hogy igyekszem egy teljes aquincumi képet felvázolni, elsősorban a katonaváros fazekasiparára fókuszálok, rávilágítva, mennyiben volt befolyásoló tényező az itt állomásozó hadsereg a műhelyek létesítésében és üzemel­te­té­sé­ben, illetve, hogy milyen szerepe lehetett a helyi kerámiaművesség romanizációjában.